Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-06-16 / 24. szám
191¥ tagjai a konfirmandusokat és a házasulandókat szentirással látják el. Az Isten igéjét, őseink példáját követve, minden hiviink kezébe, minden család körébe be kell vinnünk. Ez a mi egyházunk fundamentuma, amelyre alapozták, ez a forrás, melyből táplálkozik, ez a diadalmas jövendő biztositéka is. Kivánatos, hogy a reformátió jubileumának emlékére valamennyi egyházközségben valami nemescélu, evangéliumi szellemből születő alkotás hirdesse a mai nemzedék hitbuzgóságát és a lelkészi kar bölcsességét. Az alkotás a helyi viszonyoknak megfelelően bármi lehet csak alkotás legyen és a munkás élei lüktetését igazolja. Nagy örömünk és dicsekvésünk volna, ha a MELE őszi közgyűlésén sokan jelentenének a testvérek közül jubiláris alkotásokat s igy erősitenénk egymás hitét és buzgóságot tápláló lelkesedését. A MELE őszi közgyűlésén bemutatjuk majd a lelkészi fizetés rendelésének azt a ternezetét is, melyet kérésünkre Gyürky Pál testvérünk volt szives elkészíteni s mely a kiküldőit bizottság tagjaitól érkezett megjegyzésék felhasználásával uj formában a MELB tagjainak meg fog küldetni. Lehet, hogy ez a tervezet nem felel majd meg minden igénynek, de a további munkálatoknak kétségtelenül hasznos alapjául szolgálhat. Végül egy bizodalmas és megszinlelést váró kéréssel fordulunk a testuárekhez. fí MELE az összes lelkészek érdekeinek szolgálatát s anyagi és erkölcsi életük feltételeinek istápolását tekiníi feladatának. A hadi segélyek kieszközlésének és a családi pótlék kivívásánál az ORLE-val együttesen az összes lelkészek javára igyekezett vállalt kötelességét teljesíteni. Bizonyos azonban, hogy addig nem léphet fel teljes súllyal és imponáló tekintéllyel, mig a lelkészi kari a maga egészében nem egyesíti magában és fenntartás nélkül nem képviseli. Tisztelettel és szeretettel kérjük azért a testvéreket : hadd találjon bennünket a reformátió jubileuma szeretetben és megértésben testvérekül összeforrva, hogy akik számon akarják venni apostolkodásunk igazságát, gyönyörködjenek az összesimuló és egymást támogató testvérszereteiben, melynek nemcsak szószólói, hanem példái is lenni kötelesek vagyunk. Szeretettel felhívjuk hát a lelkésztestvéreket, hogy a MELE tagjai sorába nalamennyien belépni szíveskedjenek. A jelentkezést ugy a titkár (Noszkó István Rákoskeresztúr), mint a pénztáros (Uitális Gyula Breznóbánya) elfogadja. Tisztelettel és üdvözlettel a lelkésztársak szerető szolgatársai 1917 junius havában, Raffay Sándor elnök. Paulik jános alelnök. Noszkó István titkár. 187_ „Az alkoholizmus az emberiség egyik nagy ueszélye/' A MELE feliratára május 12-én válasz érkezett agilis elnökünk, Raffay Sándor kezéhez. A kormány nevében Tisza gróf válaszolt. A válasz végén ezeket olvassuk „Végül az alkoholizmust az emberiség egyik nagy veszélyének tartja a kormány is, amelynek megfelelő leküzdésével a háború után az államnak és társadalomnak együtt komolyan fog kelleni foglalkoznia." Mindenek előtt csodálkozom azon, hogy a kormány is veszélynek, még perüg „nagy veszélyének tartja az alkoholizmust. Ez már igen nagy haladás a feluilágosodás felé. De még jobban csodálkozom azon a szándékon, hogy az „állam az alkoholizmus nagy veszélyének leküzdésével foglalkozni" kíván. Ez is igazán felette öruendetes szándék. Oly szándék, mely minket absztinens le neszeket és híveket, honpolgárokat mindenféle s.iép tercek megvalósítására előkészít, azaz rejtetni engedi, hogy „háború után" oly vehemenciával fog a kormány az alkoholellenes küzdelemben részt venni, hogy nem győzzük az elért szép sikereket elkönyvelni. Ha nem tudnánk a sorok közt olvasni, s ha nem csalódtunk volna már oly sokszor a kormány jó szándékában, s ha nem látnók a fent jelzett szándékkal homlokegyenest ellenkező tetteket — akkor talán még — örülni is tudnánk ezen magas helyről jött ígéretnek. De igy? Elénk emlékezetünkben van még Mikes jános szombathelyi róm. kath. püspöknek beszéde, mit a főrendiház egyik ülésén mondott a székely nép alkoholizmusáról. Ez a mélyen néző, nyílt szavú, szociálisan gondolkozó főpap azt mondotta: „Én aki évtizedeken keresztül éltem ott a nép között, megállapíthatom, hogy a székelység az alkoholizmus hatása alatt mállik, romlik, elpusztul. A háború előtt a székelységben az elszegényedés oly rohamosan haladt, hogy évről-éúre mind nagyobb mérveket vett a kivándorlás Romániába, Amerikába, vagy pedig koldusbotot véve jöttek az emberek a fővárosba, hogy itt ezrével szaporítsák a városi proletárokat. Oka tisztán az alkoholizmus, fíz a nép kocsmába viszi állatait, erdeit, földjeit, az a kocsma neki a forum, a kaszinó, a tőzsde, ott hagyja egészségét, munkakedvét, munkaerejét és azután kivándorolni kénytelen." Erre a nyiltszavu beszédre Tisza azt válaszolta a székely nép vitézségét uédve „azt a népet még nem ölte meg a pálinka." Vagyis más szóüal; amit Mikes püspök mondott az hibás, pessimistikus megítélése a EVANOELIKÜS ŐRÁLLÓ