Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-06-16 / 24. szám
EVANGÉLIKUS ÖRÁL r.O jordul meg a magyar protestantizmus egész létének a kérdése. A midőn ezt megállapítjuk nem mulaszthatjuk el felhívni egyházunk vezető tényezőinek figyelmét arra, hogy a múltban — nem tudjuk milyen politikai érdekből, de tényleg esak a politikai érdekkel látjuk megmagyarázva — tehát a mulíban követeit kényelem és kímélet politikáját ez alkalommal mellőzzék s jogos igényeinket az uj kormánnyal szemben teljes súllyal és határozottsággal képoiseljék. A MELE fezeíőséaéRek kérelme a lelhészíesíuérehhez. fl mai idők nehéz közlekedési és gazdasági viszonyai a MELE választmányának összehiüását fölötte megnehezíti, miért is az elnökség arra az elhatározásra szánta magát, hogy a legsürgősebb közérdekű ügyeket elnökileg intézi el és a lelkésztestvérekkel az egyházi lapok szives készségének igénybevétele utján közli kéréseit. Legelső kérésünk a hadviselés okozta sebek gyógyításának emberbaráti hövetelményeinek lelkipásztori teljesítésére vonatkozik. Tisztelettel hivatkozunk a miniszterelnök urnák ama leirataira, melyeket a MELE felterjesztésére adni szives volt. E leiratokból kitűnik, hogy felterjesztéseinket mind óhajtásaink szerint fogadta. Most rajtunk a sor, hogy a hadviselés által okozott sebek fájdalmának enyhítéséből híveink és embertársaink, hazánk és társadalmunk javára minél nagyobb hűséggel és buzgósággal kivegyük a tőlünk méltán elvárt, de minket meg is illető részt. A hadi özvegyek és árvák ügyét meleg szeretettel karolja fel minden lelkésztestvér, hadd lássák meg abból mindenek, hogy mi az evangélium Urának tanítványai, sőt prófétái vagyunk, mert egymást szeretjük s egymás ezer terhét hűséggel hordozzuk Különösen fontos a miniszterelnök ur leiratának ama ígérete, hogy a hadiárvák elhelyezésénél és neveltetésénél azok vallási hovatartozására is figyelemmel lesznek. E téren a lelkészekre különösen szent kötelesség vár és semmiféle elnézésnek, elhallgatásnak, a türelemre való hivatkozás leplével letakart nembánomságnak nines helye és mentsége. Bizalommal kérjük azért a testvéreket, sziueskedjenek a hadiárvák intézetben való elhelyezését figyelemmel kisérni s ahol vallásunk és egyházunk sérelmét tapasztalják, annak orvoslására az egyházi és polgári hatóságoknál a szükséges lépéseket megtenni. Nagyon megkönnyítené ugy az arvákat elhelyezni hivatott állami hatóságok, mint az egyházi ellenőrzés munkáját és nagyon áldásos hatású lenne a hadiáruák gondozásának helyes menetére, ha a lelkésztestvérek szívesek volnának eluégezni a következő alapvető munkát. Elsőbb is összeírnák egyházközségeikben a gondozásra szoruló hadiárvákat, azután felkutatnák azokat a családokat, amelyek hajlandók hadiárvát örökbefogadni vagy nevelésbe venni, rövidebb vagy hosszabb időre házukba és családjuk körébe fogadni. Mert az is nagy áldás uolna, ha egy-egy árvát talán az iskoláztatás, vagy valamely mesterség, vagy más kenyérkereső foglalkozás megtanulása idejére fogádna egy-egy jó evangélikus család a maga körébe. E szeretetmunka irányítása egyenesen a lelkészekre vár, azért is az általunk hirdetett és reánk a Krisztus jézuson át kiáradó isteni szeretet nevében kérjük a testvéreket: vegyék fel az egyházépitő szent munkát e téren s a MELE őszi közgyűlésén e munka végzéséről s előhaladásáró! szíveskedjenek néhány biztató és örvendetes adatot közölni. A világháború véres oltárán egyházunknak nagyon sok hive vesztette életét vagy vált keresetképtelenné. A hivek áldozataiból élő és táplálkozó evangéliumi egyház még csak ezután fogja igazán megérezni e nagy veszteséget. Hogy azonban ennek káros következményeit, egyházközségeink anyagi életének megrendülését a lehetőség szerint ellensúlyozzuk: tisztelettel kérjük a testöéreket, sziueskedjenek gyülekezeteikben odahatni, illetőleg az egyháztagokkal megértetni és megkedveltetni azt az eszmét, hogy a mai évi járulékaiknak megfelelő tőkét egyszerre vagy részletekben az egyház pénztárába fizessék be. E tőke befizetése alapján a befizető egész életére fel volna mentve az évi egyházi járulékok fizetésének kötelezettsége alól, de e jogát másra át nem ruházhatná. Ezzel olyan egyházfenntartó alapot létesíthetünk, mely igazán méltó jubiláris biztosítása egyházunk fennmaradásának s egyúttal megfelelő pótlása a mostani nagy anyagi meggyengülésnek, fl MELE vezetősége abban a meggyőződésben él, hogy e nemes hivatásu uj intézményt a reformátió jubileumának évében sikeresen léptethetnénk életbe. A reformátió jubiláris esztendeje különben is az egyetemes egyház életének forrására, az euangéliumból táplálkozó hivek egyházhüségének és hitbuzgóságának erősítésére hívja fel mindnyájunk figyelmét. Minden egyes egyházközségben meg kellene alakítani a bibliakört, melynek