Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-06-09 / 23. szám

179 ___ EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1917 Nem tagadom, nekem e tapasztalás már sok keserű percet okozott s mind erősebbé vált bennem a meggyőződés hogy a protestáns felekezeteknek igenis szükséges bizonyos tekintetben egyöntetűségre törekedniök, hogy ha alkalom és mód kínálkozik, egységüket hathatósan dokumentálni is tudják. Én mindenféle uniformizálásnak elvi ellensége vagyok és vallom, hogy a protestantizmus teljesen az egyén jogának álláspontján áll, de* mind a mellett nemcsak megengedhetőnek, de egyenest szükségesnek tartanám, hogy ha volna, ha keresnénk bizonyos külső dolgokat is, amikben egyek volnánk. Itt a ref. 400 éves évfordulójának ünnepe a küszöbön s nem lesz-e szégyenletes, ha magát a legfenségesebb reformációi éneket is: az Erős várunkat a két egyház nem tudja közösen énekelni?! Mert jelenleg igy áll a dolog. Én szeretném, há mindkét egyház arra törekednék — most csak a már tárgyalt témánál: az éneknél maradok — hogy kölcsönösen iparkodnánk egy néhány oly éneket megtanulni, amivel alkalomadtán, mint egyek szerepelhetnénk. Mert az ének egységben is a mi közösségünk domborodna ki s általa erőnk. Nem akarom ezzel azt mondani, mintha már e tény elég volna ahhoz, hogy ünneplésünk hozzánk méltó legyen. Nem! Csak egy gondolatot vetettem papirra, amelyre ugyan a háború figyelmeztetett s amely lelkemben vággyá nőtte ki magát. Lehet, sőt bizonyos, hogy sokan másként gondolkoznak e dolog felett is. Nem baj. Sőt örülök, ha legalább gondolkoznak. Már maga ez is öruendetes jelenség sok helyen és sokszor . . . s talán nálunk is. Legyen akármint, meggyőződésemen nem fog változtatni, hogy egységben az erő. Itt a fronton és odahaza is. Szeretném, ha egyházunk is velem együtt azt vallaná s arra törekednék, hogy erős legyen. Chelm (Polen) 1917. Jeszenszky Károly S. ev. táb. lelkész. 0 felsége a Királyné leuele. Ő Felsége Zita királyné Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelőnkhöz a következő levelet intézte: „Örömmel vállaltam legfőbb védnökségét annak a nagy nemzeti mozgalomnak, mely az Országos Hadigondozó Tanács és Hivatal megalakulásával a háború legfőbb károsultjainak a hadirokkantaknak, a hadiözvegyegynek és hadiárváknak érdekében megindult, fíz állam tevékenységét a társadalomnak intézmények alapításával, közadakozással és a gondozói tiszttel járó egyéni munkával kell kiegészítenie. A szeretet mii' vének, a társadalom egyéni és mégis összhangzó közreműködésének olyan általános szervezete alakul ki, mely felöleli az egész országot és elér minden egyes faluba, minden egyes hadirokkanthoz. E munkához minden bizonnyal meg van a hajlam a magyar társadalomban, de hiányzik a kellő tapasztalat és gyakorlat, Nagyon is kevéssé foglalkoztunk az altruisztikus socialis munkának azon legtökéletesebb nemével, amely abban összpontosul, hogy jó barátként, vezető, buzdító, ahol kell korholó tanácsadóként álljunk az élet küzdelmében embertársunk szolgálatára, semhogy attól ne kellene tartanunk, hogy azok nagy része is, akik a legnemesebb intencióktól eltelve látnak e feladat megoldásához, megakadnak a tájékozatlanság zátonyán, vagy az elkerülhetetlen súrlódásoktól csalódásoktól elkedvetlenedve, csüggedten fogják a munkát abbahagyni. Vezetésre, irányításra és buzdításra van tehát maguknak a gondozóknak is szükségük, ha nem akarjuk, hogy szalmalá.igként eredménytelenül lobbanjon el a most felköltött nemes lelkesedés. fí vezetés e téren ehő sorban az egyházat illeti meg. A szeretet vallásának kell a szeretet munkájában uttörőürelőhaladni. fíz egyházi főhatóságoknak kell híveiket és lelkészi karukat mozgositaniok és szervezniök, gondoskodniok kell megfelelő irányító és felügyelő szervekről, amelyek állandóan figyelemmel tartsák e mozgalmat, érintkezésben álljanak az egyes gondozókkal és jó tanácsosai lássák el őket minden olyan esetben amidőn iparkodásuk akadályra talál. fíz emberszeretet és a lelki gondozás legnemesebb munkája ez, szegény embertársaik testi — lelki üdvösségét munkálják az egyházi főhatóságok, ha ezt az ügyet lankadatlan buzgalommal szolgálják. Bizalommal s azzal a biztos várakozással fordulok tehát a vallásfelekezetek hivatott vezetőihez, hogy ebben a várakozásomban csalódni nem fogok. Laxenburg, 1917 május hó 9-én. Zita s. k." fí midőn ezen sorokat egyházunk minden rendű tagjának szives jóindulatába ajánljuk, főleg a lelkész testvéreket kérjük, hogy — a mint azt lelkészegyesületünk is programmjába vette s ez irányú munkakészségét a kórmángnál be is jelentette — nagyrabeesült királynénk felhiuásának, a mely mindnyájunknak szól s népeink iránti szeretetéről tanúskodik, hódolattal és szeretettel fogadjuk s tegyünk még minden lehetőt igaz lelkesedéssel, a mi ezen „altruistikus sociális munkát" eredményessé teheti. Az evangeliumi egyházhoz ilyen evangeliumi munka illik.