Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-06-09 / 23. szám

180 ___ EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1917 A közös protestáns bizottság ülése. A két potestáns testvéregyház közös bizottsága Budapesten junius 2-án tartott ülést, a melyen Dr. Baltik Frigyes ev. püspök és Gróf Dégenfeld József ref. kerületi főgondnok elnököltek, jegyzőül pedig Dr. Szelényi Aladárt kérték fel. Dr. Sztehló Hornéi előadó ismertette azon sérelmi ügyeket, amelyeket az ev. és a ref. egyház egyeteme ide terjesztett. A bizottság, miután bebizonyítva látta, hogy a vk. kormány az állami iskolák tanítói és igazgatói kinevezésénél és az ezen állások pályázati hirdetésénél nem jár el részrehajlás nélkül; az egyes esetek felsorolása mellett s azoknak újbóli átvizsgálása után panaszt tesz a uk. miniszternél.—A felkért bizottságnak a reformáció U00 éves jubileumnak közös megünneplésére vnnatkozó jauaslata képezte az ülés legfőbb tárgyát. — Az elfogadott javaslat szerint a jubileumi ünnepség következőleg fog lefolyni: 1917. okt. 31-én a reformátusok a Kálvin-téri, az evangélikusok a Deák-téri templomban tartanak ünnepi istentiszteleteket, a melyeken kölcsönösen küldöttségileg képviselteti magát a két testuéregyház. A ref. egyház istenitisztelet után zsinati diszülést tart. Délelőtt 11 órakor pedig a főuáros ualsmelyik alkalmas nagy gyűlési termében közös ünnepély lesz, az melyen a elnöki széket református részről a legidősebb püspök, euang. részről Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő foglalja el. Az ünnepély programmja a köuetkező: 1. Hözének: Erős uár a mi Istenünk. 2. Elnöklő püspök imája. 3. Báró Prónay megnyitó beszéde. Esetleges üduözlések meghallgatása. 5. Egy euang. és egy református szónok. Az egyik beszéd tárgya: Mit adott a uilágnak és különösen Magyarországnak a reformátió? A másik beszéd tárgya : Milyen feladat uár a reformátióra a jöuőre nézue? 8. Gróf Dégenfeld József előterjeszti a királyhoz, a külföldi protestáns egyházakhoz intézendő üdvözlő táviratokat. 7. Elnöklő püspök fohásza. 8. Hymnusz. Az ünnepély rendezésével az előkészitő bizottság lett megbizva. Tárgyalta még a bizottság azon kérelmet, hogy a lelkészi korpótlék várakosási éveibe a háborús évek kétszeresen számittassanak. Ezt a kérdést egyelőre nyilván tartja a bibottság s figyelemmel kiséri, vájjon az állam az ő tisztuiselőinek a uárakozási időt hogyan fogja beszámitani. A touábbi lépést ettől teszi függőué. Végül a lelkészek családi pótlékára uonatkozólag feliratot intéz a kormányhoz, hogy a mint az állami tisztuiselők, ugy kapjanak a prot. lelkészek is családi pótlékot. Az ülés befejezése előtt egyes tagok felhiuták a bizottság figyelmét a készülő kath. autonomiára, a mely, mint a teruezet mutatja sérteni fogja a mi iskoláink érdekeit s esetleg egyebet is. Egyik jelenuolt előkelőségünk e kérdést, mint a legfontosabbat jellemezte s igen igen nagy uigyázást ajánlott, fl bizottság a kérdés tanulmányozására s figyelésére egy néhány bizottsági tagot kért fel. Tekintettel arra, hogy — a mint hirlik — nem is az országgyűléssel, de a király Ő Felségéuel akarják a uezető kath. urak az autonomiát megcsináltatni azzal a már nyilt jelszóual, hogy „a birtok a miénk, tehát annak teljes átuételét köueteljük", és sürgetik azt ép a secularizátiótól ualó félelmükben, bizony-bizony nagyon kell az állami érdeket és az igazságot mindig uédő protestantizmusnak résen állani! NEKROLÓG. f JUNGMANN GÉZA. Május 29-én helyeztük el áldott tetemeit az arnóti csendes temetőben. Vele a régi nagy értékekkel megáldott lelkésztypus egyik kiuáló képviselője szállt sirba. E typus jellemzője a mélységes kedély, a jóságos sziv, az a keresztyén optimizmus, mely még „a halál árnyékának völgyében" is sziues fénynyel hinti be környezetét. E lelkészegyéniségnél a sziv volt a nagy. Ma, amikor a hideg és sokszor rideg hivatalnokokat s a máglyát — ha lehetne ma is egymás alá gyújtani kész „tudós"-okat látjuk egyházunk nemes szőlőmunkásai mellett fölényesen járni kelni, olyan fájdalmas egy igazi lelkipásztor elvesztese. Kevés van belőlük. A nagy vásári zajos tülekedésben a kirakatra dolgozásban s a többet mutatásban és kevesebbet adásban életelvüket megfogalmazó törtetők között ezek gyenge osztályzatot kapnak. Ámde a koporsók mellett látjuk az ürt, melyet maguk után hagytak. Annak az űrnek terjedelme méri őket, mint a tölgy kidőlésével hiányosság támad az erdő egybefüggő zöld színfalán. Az mutatja: milyen nagy volt. Megsirattuk, mert szerettük. Szerettük, mert szive volt. Vesztesség érzése nyomódott lelkünkre, mert érték volt. A könnyek, melyek temetésén a szemekben, hiveinek és barátainak szemében megragyogtak, lelke itthagyott hatásainak — e drága gyöngyöknek — voltak szimbólumai. Emléke is olyan, mint élete, meleg és buzditó. fl szeretet erős, mint a halál. Temetésén Turóczy Pál hegyaljai főesperes