Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-06-02 / 22. szám

170 ~ * eVANGELIKUS ŐRÁL

r O tam. Azon tisztelt hozzászólóknak pedig, akik nem akarnak megérteni, egyebet nem felelhetek, mint hogy esak ismételjem magamat, illetve Raffay nagytiszteletü urat, hogy t. i. itt nem uj iskolatypusról van szó, hanem egy jelsőbb leánynevelő intézetről olyanról, a milyen külföldön számos van s müködésök áldásos és közismert, hogy igen sok magyar ev. család küldi ki oda serdülő leányát, a mint azt mindenki tudhatja. De hogy ne tervezzünk vaktában, azért határoztam el magamat ezen, ugyancsak e hasábokon ajánlott ujabb lépésre, hogy t. i. megfelelő jelentkezőket kiküldök ezen külföldi intézeteknek alapos tanulmányozására, megismerésére azon reményben, hogy ezeknek jelentései nem csak engem s a velem együttérző lelkeket, de az ellenvéleményeket táplálókat is meg fogják győzni meggyőződésünk helyességéről s az alkotás feltétlen szükségességéről. Apatelek 1917 május 20. Br. Solymosy Lajos. Lelki táplálékot katonáinknak. Lelkipásztor-társaim hozzám folyton, csaknem naponként érkező panaszkodásai, melyekben a kincses Erdély bérckoszoruzta határain elszánt hősiességgel küzdő, vérző eu. katonáink lelki ©látásának fogyatékosságát sirják el, kényszerítenek a hittestvéreknek vallás-erkölcsi olvasmányokkal, imakönyvekkel, bibliával és biblia részletekkel való elláthatása érdekében e kérő sorok megírására. Levél utján s személyesen is sokat könyörögtem, kértem már eddig is, ám a hozzám küldött s általam a harcolók nevében mindig háláual fogadott kegyes adományok édes kevesek ahoz, hogy a joggal támasztott igényeket kielégíthessük. Abban a meggyőződésteljes tudatban élue, hogy katonáink ilyeténképen ualó lelkigondozása, még pedig a legintenzívebb mértékben — szent kötelessége a közegyháznak s az ebbeli mulasztás még az annyiszor hangoztatott szegénységünkkel sem volna menthető; másfelől bizton híve, hogy az e célra áldozatul hozott s hozandó fillérek a közegyház javára teremnek a mega1947 jándékozottak lelkében szinte fel sem értékelhető gyümölcsöket: bizalommal'kérve-kérem, áldozathozatalra felhívom a lelkésztestvérek és világi vezető férfiak utján egyházunk közönségét — nyomatékosan utalva arra a tartozó, eléggé soha le nem róható hálára, melyet mindnyájunknak éreznünk kell küzdő hittestüéreink iránt, akik ezer veszéllyel, halállal szembe nézve uédik a nemzet igazát, a szent örökséget: ezt az édes, drága magyar földet, s akik közül már oly sokan aluszszák álmukat hazai és idegen földben, sokan jeltelen sirokban. Azt hiszem, hogy a mai időkben az áldozatra hivó szavak könnyebben fogják megindítani annyi csapással meglátogatott, szenvedő, békesség után vágyódó népünk szivét. A könyv- és olvasmány-adományokat kérem közvetlenül hozzám küldeni az egyes adakozók által e eimre „Bvang. Militärseelsorge der kuk. I. Armee, Qu. Abt. Kuk. Fpostamt 170." A netalán beküldendő pénzbeli adományokból méltóztassék a Luther Társaságnál rendelést eszközölni s a küldeményeket hozzám irányítani, hogy azok — felosztás után — a csapatokhoz továbbíthatók legyenek. 1 B részben német, V

s részben tót és s/

5 részben magyar nyelvű iratokra volna szükségünk. Ismerve lelkészeink és híveink lelkes hajlandóságát minden szent és igaz ügy iránt, bizton reméllem, hogy e szerény kérésem, — melyet a lelkipásztori kötelességérzet és egyházam iránti önzetlen szeretetem sugallt, — nem fog süket fülekre és bezárt szivekre találni. Vajha ne maradna el az általam hőn óhajtott siker, eredmény 1 . . . Végezetül hálás szívvel mondok mindenkinek köszönetet — az l. hadseregnél szolgálatokat híven teljesítő lelkésztestvéreim nevében is — az eddiq éluezett támoqatásért. ... ,, . r . ,. a a Vietorisz Laszlo a cs. és kir. 1. hadsereg evang. vezető tábori lelkésze. IRODALOM. „Határmesgaéii". Paulih János e címen két a reformátiói jubiláris ünnepi istentiszteletekre írott beszédét adta ki. Közeleg a mi számonkérő nagy évfordulónk s nem lehet közömbös előttünk, a szószék, az igehirdetés egyháza előtt az a gondolatanyag, melylyel lelkészeink a jubileumon építeni akarnak. Paulik ehhez aa anyaghoz járul hozzá e két beszéddel. Valami nemes, tiszta hangja van e beszédeknek; a szó, melyen szól nem a stílusra törekvő mesterkéltség hangja, közvetlen, meleg és mégis erővel teljes. Bár-