Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-05-12 / 19. szám
1917. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 147 kultás felállításáig az, a mit e lap „Uj eszme" címen körvonalozott, a két autonom fakultás kifejlesztése. De ismétlem csak akkor támogatom az eszmét, ha biztosítva látom azonnali keresztülvitelét is, ha a közóhaj ugy nyilatkozik meg, hogy a fakultás létesítését sürgősnek tartja. Ez esetben helytelen volna akadályokat gördíteni a kérdés ilyetén való megoldása elé, ellenkező esetben azonban ép oly helytelen volna egyetemes közgyűlésünk álláspontjától eltérni ma, mikor annak fenntartása inkább célhoz vezethet, mint valaha. Szerit-luány József. Tanitóképzfiintézetfiekiiek ísüitáiiiképző intézetté való átszervezése. fi szarvasi tanítóképző intézetnek tanítónő' képző intézetté ualó átszeruezése, mint azt az „Evang. Őrálló" m. heti számában jelezte, a megvalósulás stádiumába lépett. Első évfolyama már f. é. szept. 1-én nyílik meg s 4 éven belül teljessé lesz a bányai ev. egyházker. első tanítónőképző intézete. Ugy az internátus a hozzá tartozó melléképülettel, mint a tantermek egyelőre esak ideiglenes elhelyezést nyernek, mert a kilátásba helyezett építési és egyéb államsegély tényleges folyósítása és„ezzel a modern 2—3 emeletes épületnek elhelyezése, fölépítése és fölszerelése esak azután nyer végleges megoldást, amikor a ker. számszerűleg kimutatja, hogy ^az intézet fenntartásához milyen hozzájárulást biztosit. Ez a körülmény indította a ker. tanügyi bizottságot arra, hogy m. é. egyet, közgyűlésünk határozatából kifolyólag fölkérje a ker. elnökséget, intézne Szarvas város képviselőtestületéhez előterjesztést az iránt, mily anyagi áldozatot hajlandó hozni azon esetben, ha az egyházker. a szervezendő tanítónőképző intézetet a város területén helyezi el. fi minden részletre kiterjedő tárgyalásfsorán a bizottság tagjai egyértelműen azt az álláspontot foglalták el, hogy Szarvason a tanítónőképző intézet végleges elhelyezést esak ugy nyerhet, ha a város megfelelő telket ad, az epületet vízvezeték, csatornázás és villanyvilágítással látja el s legalább egy tanári állás fenntartását vállalja. Első tekintetre túlsóknak látszik e követelés, pedig kerületünk semmivel sem kér többet, mint amit az állam kap, ha 1—1 uj kultúrintézményt létesít. És ez természetes is. Az az anyagi áldozat, melyet ilyenkor a község, egyház stb. hoz a legsúlyosabb esetben sem nagyobb annál az előnynél, melyben az érdekelt erkölcsi testület tagjai részesülnek azokkal szemben, akik gyermekeiket családjuktól táuol, idegenben, rendkívüli költségekkel neveltetni kénytelenek. Ha ehhez figyelembe vesszük, hogy kerületünk pénztára épen utóbbi időben nagyon sok oldalról lett igénybe véve, úgyhogy az a tanítónőképző fenntartásához az eddiginél nagyobb terhet nem vállalhat, — egyáltalában fenn nem akadunk azon, hogy a bizottság már most mérlegeli azokat az eshetőségeket, amelyek bekövetkezhetnek, ha Szarvas a nyújtott előny ellenértékét meg nem adná. Most még semmi sem köti a kerületet, mint fenntartót; szabad rendelkezési jogát semmiféle szerződés, megállapodás nem korlátozza. Itt az alkalom, hogy egyetlen tanítónőképző intézetét ugy és ott helyezze el, ahol annak fölvirulása minden tekintetben biztositua van. Helyi érdekekre itt különösebb súlyt fektetni nem szabad s azoknak, akik ez ügy előkészítése majd végleges elintézése fölött határozni vannak hivatva, minden kicsinyes érzékenykedés fölé kell emelkedniök, mert ne feledjük, hogy az intézet fölállítása egyetemes érdek, melynél a nőnevelés szempontjai mellett első sorban az egyházker. érdekei irányadók. Ezek mellett minden más szempont mellékes, eltörpül. Azon nem remélt esetben, ha Szarvas válasza a kerületet ki nem elégítené, tekintettel arra, hogy az építést évekre elodázni nem lehet, helyén s az ügy érdekében levőnek tartjuk, ha népesebb, anyagi eszközökkel rendelkező s lehetőleg könnyen hozzáférhető, megfelelő vasúti összeköttetéssel bíró egyházközségeink. —Beszterczebánya, Zólyom, Aszód. Rákospalota, Orosháza, Békéscsaba, Buda, Ujverbász stb. — már most gondolkoznának afölött, milyen előnyöket nyújthatnának a kerületi tanitónőképzőintézetnek, ha az területükön épülne. Anélkül, hogy Szarvas fekuését, közegészségi, kulturális intézményeit kiesinyelnők, nem tartjuk egyedüknek a kerületben, ahol ez az évszázadokra szóló jubiláris alkotásunk elhelyezést nyerhetne. Igaz, hogy a hely kijelölésére a kerületnek esak akkor lesz alkalma, ha Szarvas válasza megjön, de azért távolról sem időelőtti, ha a kebelbeli egyházközségek között e tárgyban már most megindulna a nemes verseny. Ezt kívánja a ker. érdeke; ezt az anyagi eszközök teljes mérvű biztosítása, aminek megtörténte minden esetre megkönnyítené azt a példás buzga-