Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-12 / 19. szám

1917. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 148 lommal, kitartó lelkesedéssel végzett munkát, melyet egyházkéríiletünk és ker. tanügyi bizottságunk nagyérdemű elnöksége az intézetnek megalkotása érdekében már eddig is fényes sikerrel kifejtett. Blatniczky Pál Nyilí uélasz. Bűnvádi eljárás és egyházi tisztui« selö uálasztás. Felmerült esetből kifolyólag kérdést intéztek hozzánk, helyes-e, tanáesos-e, sőt megengedhető-e egyáltalán az egyházi köztisztviselők választásánál oly egyénre szavazni, a ki ellen bűnvádi eljárás indult mag. fl felmerült esetről ugy informáltak minket, hogy abban egyházi felügyelő választásról van szó s az egyik jelölt ellen a kormány rendeletére, mint volt politikai köztisztviselő ellen, anyagi hátterű visszaélés tényálladékának felmerülő gyanúja következtében indult meg az eljárás. A midőn a kérdésre köteles nyiltsággal válaszolunk, álláspontunkat abban a rövid tanácsban szegezzük le : ajánlatos az óvatosság. Az óvatosság a bűnvádi eljárás alá vont jelölt erkölcsi értékének megítélésében. Mert bár az a körülmény, hogy a bűnvádi eljárás megindításához az alapot nem az érdekelt jelölt személyes, rehabilitálásra irányuló kérelme, de egyenesen a kormány rendelkezése szolgáltatja, nagyon sok valószinüségi momentumot tartalmaz annak a feltevésnek a jogosultságára, hogy az illető valamely formában el is fog marasztaltatni, — ez mégis — csak feltevés és még nem Ítélet. De viszont óvatosságot ajánl ez az adott helyzet az illető választó testületnek is. Mert hiszen még sincsen kizárva az, hogy az ííélet esetleg súlyosan marasztaló lesz, esetleg politikai jogok felfüggesztését, sőt — a feltevések közül nincs kizárna — esetleg szabadságvesztést is fog tartalmazni s akkor beáll az az eset, hogy egy kat 'exochen valláserkölcsi alapon élló nagy tekintélyű erkölcsi testület a maga válc^zíasa tényeben országvilág előtt utólag óriási tévedés áldozatának bizonyul. Ezt, ha van minden tekintetben megfelelő más jelölt, a )álasztó testületnek már esak az Bgyh. Alk. 59. és 324 §. i. pontja értelmében is nagyon tanácsos szeme előtt tartania, mert marasztaló ítélet esetén nincs kizárna, hogy közérdekből a választás utólaq megsemmisül. Legyen a jelszó: a fedhetlen előélet, — ugy, a mint azt a felügyelőtől az Bg^h. .Alkotmány megkívánja. Szerkesztő. IRODALOM. Az akadémia kiadványai. Tudvalevőleg 3 évi cyklusokban jelennek meg évról évre 4 kötetben és 14 kor. előfizetéssel megszerezhetők. Rendszerint tartalmas, világirodalmi színvonalon álló munkákat kapunk, sajnos kevés eredetit. A tavalyiak közül is esak Haraszti Emil „Wagner Richard és Magyarország" e. szép dolgozata az eredeti a zeneköltőnek több magyar művészhez intézett kiadatlan leveleivel, mig életrajza Lichtenberger párisi tanár tollából való Estyné forditásában. A másik kötet Fruin „Tiz év a németalföldi szabadságharcból 1548—1598" c. müve Antal Géza kollegánk és orsz. képviselő szép forditásában, kit arravalósága mellett neje utján rokoni kötelékek is fűzik Hollandiához, flz ó buzgóságának köszönhetjük Hadács „Az ember tragédia" e. klasszikus tragédiájának holland nyelvre való átültetését is. Ugyancsak l. kötetben kapjuk Supka G. forditásában Fournier „l. Napoleon életrajza" e. müvét, a melyben közelebbről „születésétől Franciaországon való egyeduralmának megalapításáig" terjedő életét és hadviselését írja le. Szerintünk a mult évi cyklus legértékesebb darabja — bár szintén nem eredeti — Morley „Tanulmányok" c, müve Tarnai forditásában, főleg a Garlyle és Macaulayről szóló. A többi 3 tanulmány Robespierre, a reaktiós történetíró de Haistol-ről és Anglia terjeszkedéséről szóló. Előbbi 2 valóban művészi tollal van megirva s a nagy angol államférfi élet- és jellemképe szinte psychol. virtuozitással van megfestve. Maga az iró — esak példaképen emiitjük — a Garlyle-ről szóló klasszikus tanulmányában Angliát „fenékig feldúlt és megrongált országnak" mondja „a maga álnokságával és silány, lélek nélküli („Gant") képmutatásával", — a Macaulayről szólóban pedig az angolt olyan nemzetnek mondja, „mely összes többi népek közül kiválik a jellem tipusáról és magatartásáról ualó Ítéletének farizeizmusa, puritánizmusa és lapos korlátoltsága által," B hü jellemfestést a világháború borzalmas tanulságai által szomorúan beigazolva csak Shakespeare drámáinak, az angol való életből vett típusainak élet- és jellemképe múlja felül. De nem tudom, vallaná-e azt ma Maeaulay, hogy „Angliát történeti vezérszerep illeti Európa minden jó ügyében, a mint ugyanazt hitte Thiers Franciaországról, és Mazzini Olaszországról, flz a gondolat, hogy e boldog nemzetnek . . . bámulatos ipara, leleményessége, bátor vállalkozó szelleme, szabad kormányzata, bölcs és egyenjogú törvényei, nemes irodalma van, — nemkülönben az ész, erő és szívósság, melyekkel e