Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-02-12 / 7. szám

XII. év. Budapest, 1916 február V 7. szám // ORALLO EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosahoz: Noszko Istyán lelkészhez Rákoskeresztúrra. (Pest megye) küldendő. ^ 89 FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJ HONOS: NOSZKO ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. FÖ*UNK ATA KS A K : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL ágfilvi esperes-leJk'-sz kiskéri lelkész. ciukotai lel.k»sz. DUSZIK LAJOS GÖnÖRYJANOS szatmári lelkész. eperjesi főy.vin. iifaxtrató. Megjeienik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 14 k Félévre 7 k Egyes szám ára 40 f Hinletéíiek es pályaza ok ána: Egéez oldal áo K Allacdó liir<leréseKiiuet>p yezes szaruit TARTAüOMJEQyZÉK : VEZÉRCIKK: Theologiai fakultásunk. Raffay Sándor. — A lipcsei Misszió jelenlegi kelggefe. Scholtz Ödön. — Egg napom Budapesten. — Irodalom. — Eelélet. — Pályázatok és hirdetések. Theologiai fakultásunk. Mint már olyan sokszor azelőtt, ugy most is az általános érdeklődés előterében áll az evang. theologiai jakultás kérdése. Aktualitását első sorban az adja meg, hogy a reformáció négyszázéves emlékünnepére, mint az állam által az egyháznak adott ünnepi emlékalkotást meg kellene nyitni. Jobb, szebb, örvendetesebb alkalmat az élet és a történelem folyama szándékosan se tudna készíteni e korszakos alkotás számára, mint amilyen e reformáció jubileuma. Legjobb tudomásom szerint az ügy ma olyan helyzetben van, hogy rendezésével a miniszter komolyan foglalkozik s nem zárkózott el annak a lehetőségétől, hogy az államkórmány az evangélikus egyház theologiai képzése számára a fakultást a jövő tanévben valamelyik állami egyetemmel kapcsolatosan megnyitja. Föltétlenül örvendetes jelenség ez, amelynek az előkészítésénél azonban reánk is várnak komoly feladatok. Ezekről kivánok most szólni. Nézetem szerint, akár a budapesti, akár a pozsonyi egyetem keretében kivánja az államkórmány részünkre a fakultást beilleszteni, nekünk az ellen semmiféle ellenvetést tennünk nem lehet. Melyik lehetőség itt a valószinübb, arról moit nem akarok nyilatkozni, de nagyon kivánatos, hogy az egyház közvéleményét a két lehetőség egyike mellett se igyekezzünk egyoldalúan hangolni, hanem fogadjuk osztatlan örömmel az állam jubiláris ajándékát. Ujabban mind erősebb vitát provokál az a kérdés, mely formában kapcsolódjék be a fakultás az állami egyetem kereteibe? A bécsi mintára legyen-e az egyetem mellett álló önálló fakultás, uagy pedig a budapesti egyetem r. katholikus és a debreczeni egyetem református theologiai fakultása mintájára szerves része legyen az egyetemnek? E kérdésben sokat lehet és érdemes is vitatkozni, egy dolog azonban bizonyos: a bécsi fakultás mintájára megkaphatjuk a fakultást, mint jubiláris alkotást, de egy uj fakultásnak a többiek közé való egyenjogú beillesztése oly sok tárgyalást, szervezeti átdolgozást, sőt törvénymódosítást is igényel, hogy ezzel a fakultás ügye ismét évek hosszú sorára szenvedne halasztást. A közvéleménynek tehát arra nézve kell itt kijegecednie: kivánatosabb-e a fakultás alapításának ügyét évekre elhalasztani azzal a reménységgel, hogy azt esetleg valamelyik egyetem fakultásai majd egyenjogú társnak fogadják, uagy megelégedhetünk az osztrák evangélikusok fakultásának a jogkörével is, mely esetben azt vagy a budapesti vagy a