Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-02-12 / 7. szám

1916 pozsonyi egyetem mellett a jövő tanév­ben már megnyithatjuk? Igaz, hogy ha nem valamely egye­tembe szervesen beleillesztve, hanem valamely egyetem mellett létesitik szá­munkra a fakultást, akkor a magunk autonom jogosultsága alapján a saját háztartásunk keretei között is felállíthat­juk azt s esak a fakultási jogokat kérjük az államhatalomtól, de kérdés, nem lesz-e ez ismét Eris almája a theol. akadémiák és a kerületek között? Mert egy bizonyos: nagyobb áldo­zatok nélkül lehetetlen nagy dolgokat alkotni, fíz áldozatokat most a theol. akadémiáknak és kerületeknek kell meg­hozniok. Széthúzás, helyi érdekek szem­meltartása, tradieiók bármily jogos és tiszteletreméltó hangoztatása a fakultás kérdésének megoldását, mint már eddig is oly sokszor, most is elodázhatja és megakadályozhatja. De ne akadályozza megl A közér­dek kivánja, hogy a theologiak számá­nak redukálásáról s egyik-másiknak theol. semináriummá való átszervezéséről a magasabb cél érdekében higgadtan és elfogultság nélkül nyiló tárgyalások induljanok meg. Erre nézve várjuk a közvélemény megnyilatkozását. Raffay Sándor. Ä Lipcsei Misszió jelenlegi helyzete. Az angolok azon törekésükben, hogy a né­meteket az Európán kiviili világra gyakorolt be­folyásuktól megfosszák, a német missziói meg­semmisítésétől sem riadnak vissza. A legtöbb afrikai német gyarmatot mindjárt a világháború kitörése után hatalmukba keritve, nem esak on­nan, hanem saját gyarmataikról is félreeső fogoly­táborokba hurcolták a német hittérítőket, miáltal az ezek által végzett áldásos munkát legalább is megakasztották. Ezen ellenséges eljárás alatt a lipcsei evangelikus lutheránus misszió is sokat szenvedett. Igy az angol-keletafrikai gyarmaton lévő u. n. wacamba-misszió mindjárt kezdetben áldozatul esett ellenseges indulatuknak, ameny­rtyiben az ott működő lipcsei luth. hittérítőket Ahmednagar-ba internálták, ahol már ezen misz­sziónak néhány Indiából internált hittérítőjével találkoztak. , Indiában egyébként még elég emberségesen bántak épen a lipcsei htttéritőkkel, akik misszió­juknak csaknem kétszázéves tradíciója szellemé­ben működve teljes mértékben kivívták az an­gol fenhatóság bizalmát és elismerését. Csak missziói állomásaikat nem volt szabad elhagyni­ok, egyébként ott — bár állandó megfigyelés alatt — zavartalanul működhettek tovább. A legsúlyo­sabb csapás az volt rájuk és a misszió itthoni vezetőire és barátaira, hogy hosszú hónapokon át minden levélbeli érintkezés ki volt velük zárva s esak kerülő uton, a svéd lutheránus misszionári­usok közvetítésével kaptunk róluk néha-néha élet­jelt. Időközben azonban az angol kormányzóság szükségesnek találta az összes németek eltávolítá­sát Indiából s a hittérítőkre nézve ugy intézkedett, hogy mindazokat, akik fegyveres szolgálatra nem alkalmasak, továbbá a nőket és a gyermekeket haza küldi Németországba. A Qolkonda nevü gőzösön közel 300 német hittérítő hagyta el családostul eddigi működési terét, Indiát és ért Afrika déli csúcsának megkerü­lésével 7 heti utazás után Európába, — köztük a Lipcsei Misszió 39 tagja. Meyner prépostot Londonban visszatartották, fí hazatértek üdvöz­lésére jan. 16-án Lipcsében a Nikolai-Kirche­ben a maga nemében páratlan missziói ünne­pélyt rendeztek. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy sokan már helyet sem kaptak a hatalmas templomban. Az állami, egyházi, katonai és vá­rosi hatóságok fejei is mind megjelentek. Az ünnepélyt dr Paul misszió igazgató nyitotta meg, rámutatva a rendkivüli alkalomra, mire dr. íhmels beszélt a hazai egyház nevében. Rámu atott az óra világtörténelmi jelentőségére, ami abban rej­lik, hogy egy keresztény állam megakadályozza a hittéritési munkát s hogy a nemzeti érdekek a misszió nemzetközi érdekeivel összeütköznek. Goitsching hittéritő a hazatértek nevében kö­szönte meg azt a sok szeretetet, amelylyel út­közben mindenütt, de főképen Lipcsében elá­rasztották őket. Az, amit a Lipcsei Misszió indiai munkateréről közölt, a sivár viszonyok között, még eléggé biztató. Bár nekik németeknek el kellett hagyni állomásaikat, 40 benszülött luthe­ránus lelkész és 14 svéd és baltitartománybeli (oroszországi) hittéritő touább vezeti a munkát, s gondozza a nagyrészt eláruult gyülekezeteket. Isten kezében ez a súlyos megpróbáltatás is bi­zonyosan javára válik majd a kétszáz éves lu­theránus missziónak a tamul nép között. A német-keletafrikai Kilimandzsáróról, hol a Lipcsei Misszió a dzsagga-nép között fejt ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom