Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-10-21 / 43. szám

346 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ISI 6 és cselédhépző telep. Falanszter az, agrárfalanszter. A hadi árvának is lelke van! Még az is lehet, hogy olyan, aminő nines a legmagasabb rangú nagyúrnak sem. És az is meglehet, hogy abban a kis ostorosfiura falanszterizált gyermekben a jövő püspöke, minisztere hajtja az eke elé fogott ökröt. Ki az, aki útját merészeli állani a tehetség elfojthatlan érvényesülési vágyának? Ki az, aki a gondolatra teremtett agyvelőt kondaszámontartásra kényszerithetné ? . . . Nekünk, a legnemesebb, az evangéliumi lélekértékesség és emberbeesülés elve alapján komoly-határozottan tiltakoznunk kell minden falanszterrendszer ellen, melybe a hadi árva ügyet belefojtani szeretnék azok, akik kényelmi szempontokból esak kitelepitik a nyomort, de meg nem szüntetik. Nem, amolyan „dobjátok ki szegényt, mert meghasad a szivem" — megoldással mi meg nem békülünk. És tiltakozzunk még valami ellen. Magyarországon élünk. Itt egy példátlan visszaélés folyik az ilyen szeretetintézményeknél. Azok rendre ugy kezeltetnek, mintha e hazában soha sem lett volna szentesitett törvény az 1848. XX. te. s a lelki vezetésük a ma is hallgatagon portált „államvallás" szinei alatt folyik. A gyermekvédelmi intézmények felekezetközi jellegűek, tehát egy felekezet sem majorizálhatja a lelki vezetést. Meg kell óvnunk az árvavédelmi akciót minden mellékcél becsempészésétől, meg a térítési tendenciák minden, még ,a legburköltabb s legszeliditettebb fajától, melyek szerintem azon a morális nivón, helyesebben: nivótlanságon állanak, mint a hadseregszállitási panamák, lévén mindkét bűnözés azonos büntipus az elvakult önzés — kifejtése, kegyen a hadi árva vallása, kivált ha az a hősi halált halt édes apa vallása, olyan szent öröksége annak az elárvujt gyermeknek, hogy ahhoz senki eltántoi itási szándékkal hozzá ne nyúlhasson, mégha a törvényes formák között megtehető is. Szomorú, hogy erről szó lehet. Vajha esak alaptalan ördögfestés volna. De ebben a korban, e felekezetieskedő, egyházpolitizáló korban, mikor a nagy vértenger hullámaira akarnák tolni ismét azt a rozoga bárkát, mely 1517. óta zátonyon áll, az áttéritést, de nem megtérítést hajszoló lelkipásztorkodási metódus divatának idején talán mégsem teljességgel alaptalan ez óvó szó. És csak azért mondom ezt is, hogy az önös célú statisztika-kegyeskedés és hirlapi jótékonyság helyett a csendes, de annál eredményesebb, az önzetlen, de annál áldottabb igazi evangéliumi árvanevelés feltételeire mutassak. A ÍIIELE elé terjesztett inöifváriy.*) A világháború magyarhoni ág. hitv. ev. egyházunkat is teljes erejében igénybe vette és megpróbálta. A magyar Lutheránia is kivette részét a nagy napok hevéból. Helyén való s méltó vágy és gondolat, hogy azon rész, melyet egyházunk ki vett a világrengésből, idején megőrizve, * megörökítve legyen ; ez a mi érdekünk. Bló tehát a tollal, ecsettel s vésővel, szóval és cselekedettel 1 Derüljön fény reánk 1 Éltető elemünk úgyis a világosság 1 Bizonyítsuk be, hogy még a háborús világnak is világossága s a világosság mennyei atyjának gyermekei vagyunk! fl magyarhoni eu. lelkészek egyesülete első sorban hivatott arra. hogy a jelenhez téve a multat, a jövendőt — egy napot se szalasztva el vonás nélkül — a beszámolóhoz komolyan készüljön s hűen és irányjelzően, lelkesedve s lelkesítőn, a szemekben gyász és örömkönnyek rengedezésével ir^on haditörténelmet, azaz megörökíteni törekedjék a hadak útját anyaszentegyházának szempontjából. És itt első teendő az adatgyűjtés, adatmegőrzés, azután következik az anyagrendezés s végül a művészi kidolgozás. Az elismerés koronája már nem a mi ressor*) Irodámban másolatokról nem gondoskodhatuán, tisztelettel arra kérem m. t. egyh. lapjainkat, ha ez indituányt, a mennyiben megérdemelné, tudomásul uenni, s figyelemre méltatni és megrostálni sziueskednének, — maradtam, hitrokoni indulattal, szerető testuéröh: Krupee ].