Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-08-19 / 34. szám
EV ANG^ELj KUS ŐRÁL LO sitja a kart és megaeélositja a jellemet a mi gyermeki bizalommal teljes hitünk Isten gondviselő böleseségében és kegyelmében. Nem lehet az, hogy az igazságos ügy milliók véráldozata dacára is elbukjék e földön. Egy tökéletesebb igazságosság, egy tökéletesebb böleseség akadályozza meg azt: Istenéi Mi romolhatatlan hittel állunk ma is, a háború e hosszura nyúlt tartama mellett is az égi kegyelem zsámolyánál és valljuk a zsoltáriróval (104. zs. 20--22. v.) : „Segítséget szerzesz, hegy éjszaka legyen, melyen az erdőnek minden vadai hijőneh . . . az oroszlán kölykök, melyek ordítanak a prédáért . . . De jeltámad a nap és ismét elrejteznek és az ő hajlékukban lejeküsznek És kimégyen az ember az ő munkájára és a« ő dolgára mind estvéig É4z Úr evangéliumi anyaszentegyházának e nehéz időkben az a dicsőséges szerep jutott, hegy az evangéliumi hitnek és reménynek ezt a megalkuvást nem ismerő szellemét tartsa ébren a lelkekben s hogy ennek megvilágosító és megerősítő szent világa mellett gyógyítsa a lelkek sebeit, lelkesítsen a könyörülő szeretet áldozatos cselekedeteire és a földi irgalom és a mennyei remény olaját és borát adja enyhítésül ott, ahol azok a sebek nagyon véreznek, nagyon fájnak. Ugy állott és áll ott ma is egyházunk a háborús idők szenvedéseivel szemben, mint egy, a Krisztusi hit és szeretet lelkétől áthatott szellemi hadsereg, amely hadai üzen bajnak, csüggedésnek és épitj a segítség és vigasztalás várait. E magasztos hivatás méltó betöltése mellett eltörpülnek azok as egyes egyházi ügykezelési ágakban tapasztalható visszásságok, hiányok, nélkülözések, amelyek elkerülhetetlen velejárói a háborús évek közviszonyainak. Más a {eladat a háborúban, más lesz a békében] Majd ha Isten kegyelméből győzelmesen végigküzdöttük a háborút, akkor, elkövetkezik a békés idők helyreállítási, továbbfejlesztési feladatainak (felkarolása, az uj építés a romokon. Addig pedig kérjük a kegyelem Urát, hogy benne vetett hitünket és a mi hazánk végső győzelmébe vetett reményeinket még, ha kell, fokozottabb megpróbáltatások között se engedje lankadni soha." E bevezető rész után beszámol a piizpök az egyetemes és a kerületi közgyűlések határozatainah végrehajtásáról, sajnálattal állapitja meg azt a tényt, hogy a uk. minisztertől több felterjesztésre még nem érkezett válasz. Ismerteti az érkezett min. rendeletehet s beszámol azon intézkedésekről, a melyeket ezeknek köuetkeztében tett. Az evang. katonai lelkészek elégtelenségéről s ezeknek szervezetlenségéről panaszkodik. A zsinattartásra vonatkozólag saját egyéni nézetének ad kifejezést, „hogy a zsinatnak nem lehet más feladata, mint kimondani a saját felosztását s a törvényhozó munkásság elejtett fonalának békésebb, boldogabb időben való felvételét, a mikor majd számolni lehet a háború után uj alakulatot öltő korszellem követelményeivel is." A balháni evang. egyházak viszonyairól iruán a következőket mondja: „Tekintettel a majdan kialakuló közjogi kapcsolatra és arra, hogy a hazánkkal való szorosabb kereskedelme mezőgazdasági és forgalmi kapcsolat következtében ott valószínűleg a mi magyarországi egyházunk hivei fognak túlnyomórészt letelepedni, azt hiszem, nem időszerűtlen az a feltevés, hogy evang. egyházegyetemünknek saját érdekében fekszik az ottani evang. egyházaknak a saját érdekeltségi körébe való bevonása." Igen fontos kérdést érint, a midőn a hitoktatásnak egyetemes jellégü rendezésének a szükségességét hangsúlyozza. „Épen ilyen már a háború alatt előkészítendő, s a háború után, a mennyire csak lehet, mennélhamarább megoldandó feladatnak tartom a hitoktatás kérdésnek egységes alapon, egyetemes jellegű s minden szempontra kiterjedő szabályrendelet megalkotásával leendő megoldását. Ma igazán ugy állunk, hogy a hány község, ahány tanfelügyelő, ahány miniszteri rendelet, ahány jellegű iskola: annyiféle a hitoktatás a hitoktatók képesítése, a rendelkezésre álíq óraszám, a tart anyag, a tankönyv, a csoportosítás ..és
