Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-08-19 / 34. szám
1916 EUANGE LIKUS ŐRÁLLÓ 275 a tiszteletei]' kérdésében egyaránt. Egyenesen szégyenletes állapot e kérdésnek, mely mögött evang. egyházunk oly nagyfontosságú érdekel rejlenek, ilyen helyzetben hagyása, mig ezzel ellentétben r. katholikusok, reformátusok, sőt zsidók teljesen szervezett állapotokra tudnak reámutatni." Az evang. egyházunkban tapasztalt létszámcsökkenést nehéz sebnek jelzi a püspök. „Ha majd a béke áldott korszaka Isten kegyelméből újból ránk köszönt, bekövetkezik a gyógyítás feladata e téren is, sőt elsősorban e téren. A mi az állam jeladatait illeti — a közkereseti, népoktatási, telepítési, népegészségügyi és alkotmányjogi stb. viszonyok javítása, ezeknek támogatásában mi evangélikusok hagyományos honpolgári kötelességérzetünkkel bizonyára ott leszünk; a mi a társadalom feladatát illeti: az anyaés eseesemővédelem, az elhagyott gyermekek gondozása, az árvaügy stb. terén, ezeket bizonyára lelkesen felkaroljuk. De nem kisebb lelkesedéssel, az Isten örök országa és földi hazánk legszentebb érdekei szolgálatának magasztos tudatával kell ott lennie minden evang. lelkésznek, tanitónah, tanárnak, földbirtokosnak, felügyelőnek, egyháztagnak azon kitartó küzdelem arcvonalában, amelyet a prostitúció, az elhanyagolt cseléderkölcs, az egyke-rendszer ellen, a néperkölcs javítása érdekében kell felvennünk. Lelkipásztorok, testvérek, urak: itt már aztán igazán sorakozni kell, mig nem késő, mig a pusztulás nem ölt, megdöbbentő mérveket!' A készülő középiskolai reform kérdésében kifogásolja, „hogy az iskolafentartókhoz ez irányban kérdést nem intéztek. Pedig itt esetleg az egyes iskolai tipusok transformálásával járó anyagi, esetleg iskolafenntartói jogi jellegű áldozatok hozataláról van szó. Közmegnyugvásra ilyen kulturTeform csak akkor oldható meg, ha az összes érdekelt tényezőket eleve meghallgatták. Kifogásolom továbbá a megoldásnak nagyon is aprólékos, egyoldalúan részleges jellegét, a mely szemmelláthatólag politikai érdekű. Ha valaki, ugy én, hive vagyok a nemzetiségi vidékeken lakó polgártársainkkal és hittestvéreinkkel való békés együttműködésnek és nagyra értékelek minden becsületes, hazafias szellemű culturtörekvést, bármely nyelven is akarjon az az igazság eszméjének szolgálni; de hogy akkor, a mikor a szakértők és szakkörök tulnyomóbb része karddal a kezében viaskodik érettünk a harcmezőn, oly nagyfontosságú kérdésben, a minő az általános műveltség elemeit szolgáltató gymnásiumi oktatás, még alkalom se legyen megnyilatkozni az iránt, hogy a classicafilologiai, vagy az ennek pótlására hivatott nemzeti műveltségi tárgyak helyébe valamely világnyelv, vagy valamely vidéki nemzetiségi nyelv oktatását illesszük-e be az oktatás keretébe : szerencsés kezű eljárásnak nem tarthatom. Egyébként, ha a javaslatból törvény lesz, a kivitelben nézetem szerint az egyes középiskolák tanártestületeit és helyi hatóságát fogja illetni a döntő szó." A reformátiónak U00 éves forduló alkalmára tett egyetemes intézkedések ismertetését adja továbbá a püspök s egy nagyobb szabású, esetleg a testvér ref. egyházzal leendő meünneplésének a gondolatát veti fel. A theol. fakultásérdekében tett bizottsági tárgyalásokról számol be s az eperjesi főiskola fejlesztése érdekében tett mozgalomról, melyhez a kerület jóváhagyását kéri. De ha az eperjesi evang. jellegű egyetem eszméje egyelőre kivihetetlennek is bizonyulna, „még akkor is egyházkerületünk egész anyagi és erkölcsi erejét összpontosítani kellene oly áramlat ellen, mely a theologiai facultásnak máshol felállítása mellett eperjesi theol. akádémiánkat, & ezzel collégiumunkat a theologiai akadémiák egyesítésének jelszava alatt mesterségesen el akarnák sorvasztani. Ez ellen kettős érdek szól. Egyfelől — és itt eszembe jut egy prot. vallású, vezető allásu minisztériumi tisztviselő megjegyzése — sem mi evangélikusok, sem maga
