Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-07-15 / 29. szám

230 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ gyengitjük az egyetemes egyháznak a theologiai fakultásra vonatkozó akcióját, mert az megoszt­hatja egyházunk közvéleményét, a mikor egysé­gesnek kellene lennie a kormánnyal szemben s „enyhén szólva legalább is korainak" kell azt tartania az egész eperjesi akciót*, a mellyel vár­nia kellett volna addig, a mig az ev. theol. fakul­tásnak meglevő egyetemeink valamelyikén való felállitása lehetetlennek bizonyult volna. Sőt Geduly H. püspök urnák az evangelikus Őrállóban megjelent e kérdésről szóló cikkével polemizálva ugy állitja be a tiszai akciót, mintha az megakarná akadályozni az egyetemes egyház akcióját, mert a három fakultásos eperjesi egye­tem igéretét „m a j d"-ra könnyű volna kieszkö­zölni s ez által olyan megoldást keresztül haj­tani, a mely a tudományos lelkészképzés szem­pontjából mögötte maradna a bécsi mintára .szervezett theologiai fakultásnak, a mely ellen oly hévvel küzd a memorandum, a mely egy részt felcsigázza a theol. fakultással szemben támasz­tandó követelményeket, a mig Pozsonyról van szó, más részt leszállitja, a mikor az eperjesi egyetemet javasolja. Közben olyan állításokat is megkockáztat, mintha a memorandum törekvése nem lenne nyilt, őszinte, mintha a háttérben in­gadozások, titkos tervek, sőt jogfeladások setten­kednének csupa partikuláris törekvések érde­kében. Sőt felveti azt is, hogy volt-e joguk a me­morandum Íróinak a tiszai egyházkerület nevében -szólaniok, mert az 1915 évi vaskos kerületi gyű­lés jkuében nem talál oly pontot, a mely fedné a memorandumot s igy kérdéses, hogy a memo­randum a tiszai kerületnek véleményét tolmá­csolja-e, vagy sem? Az igazságnak megvilágítása s a napirend­re hozott theol. fakultás kérdésének helyes meg-, oldása szempotjából jelentéktelen ugyan az a kérdés, hogy az emlékirat hivatalos-e, vagy nem s van-e Íróinak megbízásuk, vagy nincs, mert a kérdéshez hozzászólani joga van minden evang. embernek. Ebben az esetben pedig nemcsak joga, de kötelessége is az eperjesi Collegium egyik főfentartójának, a tiszai egyházkerületnek, nyilatkozni, hiszen olyan kérdésről van szó, a melyről több izbén hivatalosan tárgyalt, miként azt az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvei is bizo­nyítják (legutoljára 1915 éui jkv. 41 p.) és mert ez a kérdés legközvetlenebbül érinti. De hogy a memorandumban foglaltak fedik az egyházkerületnek véleményét, annak igazolá­sára, a mivel ugyan nem Pröhlének, de csupán saját egyházkerületünknek tartósunk, ide igtathat­juk a tiszai egyházkerület 1915 éui közgyűlési jkve 9. pontjának következő saauait „a közgyűlés 1916 megkeresi az egyetemes közgyűlést, hogy az ev. theol. fakultás szervezése ügyében a m. kir. kormánnyal eddig folytatott, azonban a pozsonyi terv elejtésével holt pontra jutott tárgyalás fona­lát a fentebb kifejtett szempontok alapján s az Eperjesen felállítandó egyetem kérdésével kap­csolatban újból felvenni, az eu. theol. egyetemi fakultásnak Eperjesen leendő felállítását s az e célra szükséges egyetemes egyházi hozzájáru­lási összeget jauaslatba hozni" sat. . méltóztassék. Ennek alapján nem lehet uiíássá tenni a memorandumnak a jegyzőkönyui határozattal s az egyházkerületnek itt kifejezett uéleményéuel teljesen egyező uoltát, ami mellett a készitők néualáirásának hiánya latba nem eshetik. Az emlékirat jogosságának megállapítása után tiltakoznunk kell minden oly kitétel ellen, a mely szándék a memorandum céljainak tisztasá­gát, jóhiszeműségét, komolyságát s Íróinak szán­dékát a közérdek szempontjából lekiesinyleni, kételkedni, s meggyanúsítani akarná. Ilyes felte­uések sem hozzánk, de még ellenfeleinkhez sem méltók, és az ügy sikerének csak ártanak. A memorandumnak meg kellett jelennie, s éppen a theol. fakultás ügyében legközelebb megjelent hirlapi cikkek és tárgyalások köteles­ségünkké tették a megjelentetését, amikor azt kellett látnunk, hogy magas állású egyháztagjaink sincsennek tisztában az eu. theol. fakultás kér­déséuel s a mikor egyesek oly theol. fakultást is hajlandók elfogadni, amely semmihépen sem elé­gítheti ki egyházunkat. A tiszai kerület nem először s nem egy­szer, hanem sokszor sürgette a kérdés megfe­lelő elintézését, mert tarthatatlannak s áldatlan­nak tartotta a helyzetet. Nem tolakodott; saját érdekeit háttérbe szorította, hogy az egyetemes érdekeket annal önzetlenebbül szolgálja, de hosz­szadalmas, folytonos halasztásokat eredményező tárgyalások után uégül is dűlőre kell uinnt a kérdést s meg hell szüntetni azt zz állapotot, hogy egyesek felelőtlenül, incidentaliter előránt­sák kerületi s egyetemes gyűléseinken s prouo­káljanak határozatokat, amelyek esetleg uégre sem hajthatók. A tiszai egyházkerület bizua az 1904 éut theologiai szeruezet állandóságában, nagy arányú befektetéseket eszközölt az eperjesi theol. aka­démián s a Collegium lépést akarna tartani a haladó korral, erejét meghaladó építkezést foga­natosított, hogy a főiskoláit látogató ifjúság meg­találja, a mit a modern neuelés és tudomány: követel. fl midőn most a memorandumban azzal a javaslattal áll elő, hogy a mennyiben az euang.

Next

/
Oldalképek
Tartalom