Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-07-15 / 29. szám
1916 __ EVANG ÉLIKUS QRALL Q 231 theol. fakultásnak megfelelő szervezése nem lehetséges, állittassék Eperjesen egy állami három fakultásos egyetem, e melynek törzsét a theologiai és jogakademiánk alkotná, azzal semmi rendkiviilit és meglepőt nem tett, mert ezzel a javaslattal és kéréssel már több izben fordult az egyetemes egyházhoz. Nem a tiszai memorandum gyengíti az egyetemes egyháznak helyzetét a minisztériummal szemben és nem az bontja meg a nagyon kiuánatos egyetértést, hanem Pröhie Károly cikkei, a ki idő előtt nagy alapossággal leszállította az evang. egyháznak theol. fakultáshoz való jogigényeit, amikor ahelyett hogy egy teljesen poritásos theol. fakultás mellett szállt volna síkra, egy korcsintézmény mellett ütötte meg a nagy dobot. Ezzel szemben a memorandumnak érdeme, hogy a kérdésben megalkuvást nem tűrő következetességgel egyetemi paritásos theol. fakultás mellett tör pálcát, s az elé a dilemma elé állítja a kormányt, hogy vagy az egyházegyetem által megajánlandó évi járulék ellenében egy egyetemi s paritásos theologiai fakultást állit valamely megfelelő hazai egyetemen, vagy pedig Eperjesen állit egyetemet s abban helyezi el theol. fakultásunkat. Állj on sarkára egyet, egyházunk s eselekedjék ugy, miként egyet, egyházunk eddigi határozatai és elodázhatatlan érdekei ast köuetelik. Ha a tiszai egyházkerület hibázott, a hiba nem abban keresendő, amivel Pröhie megvádol, hogy a memorandumot alkalmatlan időben adta ki, hanem inkább abban, hogy egyet, egyházunk iránt ualó lojalitásból és túlzott szerénységből ily későre halasztotta. Annyi hizonyos, hogy későbben egyáltalában nem jelenhetett volna meg, mert céltalan hadakozásnak tünt volna fel már meg nem változtatható tényekkel szemben. A mikor nyiluánualóuá lett, hogy egyházunkat egyesek bécsi mintájú theol. fakultással akarják kielégíttetni, akkor nem volt szabad tovább hallgatni; az ellen haladéktalanul fel kellett emelnie a szavát, s cselekednie ugy, a miként cselekedett, hogy a holt pontra került kérdést elindítani segítse. S nem érheti partikularismus vádja, mert nyíltan feltárja a helyzetet számítással s rendelkezésre álló intézményeknek felajánlásával mutat reá, hogy Eperjesen miképen létesíthető egy megfelelő állami egyetem s benne ev, theol. fakultás. • , < > Ha valaki, akkor éppen a vádló Pröhie az, a ki a legnagyobb mértékben partikuláris, mert amidőn feltéve az esetet (de szerinte meg nem engedue) hogy Eperjesen theol. fakultás létesül, a soproni és pozsonyi theol. akadémia jöuő alakulása felől nyilatkozik, a soproni theologíának feladásáról hallani sem akar, holott tudjuk, hogy a soproni theol. akadémia tanárai egyházkerületükkel szemben is hajlandóknak nyilatkoztak akadémiájuk feladására. Az egyetemes egyház cselekedjek bölesesége szerint, mi nem fogunk az eilen önző harcokat folytatni, megnyugiat az a tudat, hogy megtettük, a mire az eperjesi főiskola történeti hagyományai s jelene és tiszai egyházkerületünkkel szemben vállalt kötelességeink köteleznek, amit éutizedes munka után a jöuő fejlesztése és biztosítása végett szükségesnek tartottunk és végül, a mit a magyarországi evang. egyház érdekeiben állónak tekintettünk. Tetteink felett ítéljen maid a jövő! Nem megosztani, de egységes táborba tömöríteni akarjuk az evangelikus egyetemes egyházat és pedig, hogy újból hangsúlyozzuk, ha nem lehet meglévő egyetemben szervezni theologiai fakultásunkat, akkor az Eperjesen állítandó 3 fakultásos egyetem mellett. Nem akarjuk ad Grecas calendas elhúzni a kérdés megoldását, mint a bécsi mintájú átmeneti, ideiglenes fakultást vallók óhajtják, hanem véglegesen s mielőbb. Ennek pedig nagy akadályok útját nem állják, mert a mi a második megoldási lehetőséget illeti, Eperjesen nagyszabású építkezésekről s befektetésekről nem uolna szó. Ha ellenfeleink elvi magaslatról kezelik a kérdési, ém tessék saját helyi érdekeiket háttérbe szoritua Eperjes feleit is ily módon bírálatot mondani s akkor biztosra vesszük, azok az aggályok s mellékkörülmények, a melyeket oly nagyon emlegetnek, teljesen eloszolnak s elvesznek s akkor ők is Eperjes mellett foglalnak állást. Mi nékünk is az a vágyunk, hogy a reformáció jubileumának küszöbén egy akaraton legyünk mindnyájan, ámde kikötjük, hogy amit akarunk, az méltó legyen evang. egyházunk történeti nagy múltjához, közjogi állásához és kulturális nagy jelentőségéhez, másfelől pedig feleljen meg azoknak a nagy várakozásoknak, a melyeket a then!, fakultás kérdéséhez hozzáfüzünk, amit e íekinietben a jöuőt illetőleg reményiünk és uárunk. (Folytatjuk.)
