Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-01-06 / 1. szám

2 1915 én kicsiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek." Az Úr nevében támadnak jel porukból az elpusztult falvak; Ő varázsolja vissza a kialudt tűzhelyek tápláló és éltető melegéi. A gilkos kórság súlya alatt roskadozó beteg hősök terhét a keresztyén társadalom segiti hordozni a ]ézus nevében; a kínos betegség sebeit a samaritánusi szeretet kölözi be annak nevében, kinek vezetése alatt egymásnak tagjai vagyunk megfogadván az apostol szavait: „örüljelek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal." A testi gyógyítás és anyagi segitség mellett azonban bizonyára a felebaráti részvét és könyörület s a nemzeti elismerés vigasztaló szavai is a jézus nevében enyhitették a háború áldozatainak fájdalmát. De ott is a jézus nevében cselekedtünk az ó-évben, a hol a bűnösöket magukba szállásra, szigorú önismeretre, Isten előtti alázatosságra intettük; a hol az Ige fegyverével bizodalmat keltettünk az emberiség jobb jövője iránt, a mikor mind többen a jézus nevében megtérnek az igazság és igazságosság, a szeretet és békesség örök Istenéhez; a mikor mind több és több térd hajol meg a béke Fejedelme előtt és mind több nyelv vallja, hogy jézus Krisztus az Úr az Atya Isten dicsőségére. A jézus nevében cselekedtünk akkor is, mikor rámutattunk arra, hogy mindaddig, míg a nemzetközi jogrendszer ki nem épül, mig a nemzetközi chaos és anarchia át nem alakul organismussá s e szervezetet minden izében át nem hatja az evangelium szelleme s a jézus nevének cultusa, mindaddig a háború relatív értékű jelenség marad s — kényszerhelyzetet teremtve — a keresztyénre nézve is kikerülhetetlen. A háború az évfordulónál még folyik. Meddig tart s mily kinos meglepetést jog még hozni az ezer sebből vérző emberiségnek, ki tudná megmondani? Egy azonban a keresztyén hivő előtt az újév küszöbén is jeltétlenül bizonyos, hogy t. i. csak akkor virrad reánk boldogabb újév, szebb jövő hajnala, ha a jövendő napok minden munkáját és küzdelmét, minben viharát és napsugarát, minden rózsás és tövises útját a jézus neve hatja át és szenteli meg. Ez vonatkozik különösen az újév legjontosabb kérdésére a háború befejezésére, a béketárgyalásokra és békekötésre. fí hadviselő jeleknek csak a jézusi bölcseség adhatja meg azt az önmérsékletet, hogy az annexio kérdésében a jövő békéjének s az emberiség solidáris, boldogabb haladásának engedményeket tegyenek, nehogy a letiport vetélytárs lihegő, jogcsikorgó bosszújában még élesebbre jenje kardját. S a távolabb jövőbe is tekintve megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi jogrendszer kiépítésének, az államok közti megállapodásoknak, szövetségeknek, becsületbeli kötelezettségeknek, a jogelv tisztelete s a közvélemény átalakulása mellett legjobb garantiája és sanctiója épen a jézus szent neve : a krisztusi érzület s az Isten előtti felelősség tudata. A legfinomabb jogérzékkel, a legmélyebb jogi tudással s a legőszintébb jóakarattal megállapított egyezmények és szövetségek csak akkor számithatnak sanctiora, ha a közvélemény az evangelium szellemében gyökeresen átalakul, ha a jézus békéjét belevisszük a nevelés és közoktatás összes hajlékaiba a gyermekszobától kezdue az egyetemi auditorumig, továbbá a társadalmi intézményekbe és szokásokba, de sőt a parlamenti tárgyaló termekbe és a titkos diplomatia kabinetjeibe. Ha az emberiséget a jézus nevének imádatára nem neveljük, ha a krisztusi érzületet, a méltányosságot, a jogtiszteletet és becsületérzést — a karon ülő gyermektől kezdue fel a legügyesebb és körmönfont diplomatáig — a szivekben meg nem erősítjük, akkor mindennemű jogi megállapodás problematikus marad s a nemzetközi jogrendszer codexe a jézus névé-