Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-08-21 / 34. szám

1915 EVANGELIKUSj ŐRÁLLÓ 327 Egyházkerületi közgyűlés. A dunántuli ev. egyházkerület közgyűlését ez évben Czelldömölkön augusztus hó 18-án tartotta meg. Cl közgyűlés iránt szinte szokatlannak mondható érdeklődést tapasztaltunk főleg a lelkészek részéről. Mintha esak érezték uolna, hogg meglepetésben lesz részük. A meglepetést Qyurátz Ferenc püspök már az előértekezleten tett azon bejelentése okozta, hogy a közgyűlés folyamán püspöki tisztét leteszi s nyugalomba kiván vonulni. Lemondását magas korára való hivatkozással s az ezzel járó testi gyengeséggel okolta meg. 43 éve szolgálja az egyházat s ezen idő alatt egyetlen egy napot sem pihenhetett gondtalanul s szabadságot nem vett igénybe soha. Lelkészi szolgálatának első felében 20 esztendeig a pápai elemi iskolában tanitóskodott is. fiz előértekezlet nagymérvű bizalommal és szeretettel vette körül a püspököt s kérte, hogy lemondását — tekintettel a mostani nehéz viszonyokra — ne terjessze elő a közgyűlésen, azonban a püspök nem volt hajlandó ezt megigérni. fíz előértekezleten megbeszélés tárgyát képezte még a tanítónőképző intézet felállítása, a theol, akad. tanárok nyugdíj ügye, a középiskolai tanárok drágasági pótléka és a theol. akadémiák egyesítése. A kerületi közgyűlést szerdán reggel a kiküldöttek roppant nagy száma és a ezelldömölki gyülekezet tagjainak egész serege, a kik a szép nagy templomot teljesen megtöltötték, jelenlétében, gyülekezeti ének elhangzása után Bognár Endre kerületi főjegyző oltári imája nyitotta meg, a mely imában tekintettel a király Ő felsége születésének 85. évfordulójára igazán szép és megható szavakban kért áldást a királyra, küzdő hadseregére, a hazára és az egyházra. Isteni tisztelet után Dr. Berzsenyi ]enő kerületi felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés 1 Magasba szárnyaló imánk után, melyben a mindenható áldását kértük egyházkerületünk tanácskozására, szivem teljességéből üdvözlöm gyülekezeteink kiküldötteit a hivatalból megjelent tagokat és vendégeinket, kik összesereglettek hogy közös egyetértéssel intézzük el 2 év óta feltorlódott legsürgősebb ügyeinket. Több mint egy év vérzivatara közben jöttünk össze, és mégis öröm ünnepet ül ma ezen sokat hányatott celldömölki gyülekezet, mert legutóbbi 2 év előtt tartott egyházkerületi gyülésünk határozata folytán 8 év múlva másodszor fogadhatja kebelében egyházkerületünk tagjait. Örömmel szemlélhetjük most egy akkor hozott határozat valóra váltását ezen fekete táblát aranytól fénylő betűkkel. A fekete tábla jelképezi azon setét kort, melyből a két hithős neve ragyogó példaként tündöklik elénk. A megindult szivek vallásos érzelmeire vall, hogy a nagy ősök, nemes apák emlékének ezen megörökítésében a gyülekezet, egyházmegye és egyházkerület egyaránt részt kért magának. Vallási küzdelmeink után dicsőséges harcokat folytatunk most is, és lelkünk mélyéből száll fel a sóhaj, kérve egy másik táblát dicsfény övezte koszorúval e világrészek ellen küzdött testvéreink, elesett hőseink nevével. Az oltár közelében a vallásért szenvedők emlékére emelt tábla buzdítson bennünket vallásosságra, hithüségre, egy másik helyen felállítandó emlék azokért, kik vérüket ontották, életüket áldozták hazánk boldogságáért, lelkesítsen bennünket hazaszeretetre. Tiszta istenimádás és lángoló hazaszeretet hajléka legyen és maradjon e szentegyház örökre. E két eszme lelkesítette nagyapáinkat is 71 év előtt. 1844. julius hó 7-én e gyülekezet ezen templomnak százados fenállását Kis János superintendens közreműködésével. Edvi Illés Pál helybeli lelkész, akadémiai tag lépett a szószékre és megcsendültek kezdő szavai: „Bájalakban köztünk lebegő tündérkép Édes név te vallási szabadság ! Mely után sóvárog minden élő nép, Minden egyes és minden társaság . . . Maradj köztünk, maradj utódinknál." És megmaradt 1 Nem csak megmaradt, de tovább fejlődött. Hála a korszellemnek és az 1848iki forradalom tisztító tüzének, vallási szabadságunk s teljes egyenlőségünk a többi hitfelekezetekkel törvénybe van iktatva, sérelmek még fordulnak elő és lesznek is a jövőben, mig nem lesz egy akol és egy pásztor. De éppen azért kell tcvább küzdenünk mert küzdés: az élet 1 Jelen harcunk, midőn a félvilág összeesküdött ellenünk, köztük saját szövetségesünk, hazánk védelmében foly ugyan és nem vallásháború, de azért most már látjuk, hogy a milliók könnyének árjából öntözött és milliók vérének hullásával áztatott talajból a hitnek legszebb virágai fakadnak. Nagyon elszomoritó volt ez utóbbi időben, hogy a hitetlenség és felekezetnélküliség mint járvány terjedt el, az egész világon. A hit magaslatáról rohantunk a lejtőn lefelé, mint a megindult lavina. Légió lett a kislelküeknek, felületesen gondolkodóknak, hitetleneknek száma, kik esak azt ismerték el valónak, a mit testi szemeikkel láttak, és szellemiek befogadására nem. volt érzékük, ezért tagadtak Istent és mindent, mit