Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-31 / 31. szám

302 EVANGELIKUS ORALLÓ 1915 mi kárhozatos szándékunk láttára, nem félünk, hogy lelkük visszajár hozzánk a sirból, hogy megverjen, megostorozzon bennünket az ő em­lékezetük megcsúfolásáért?! Akadémiánk eddigelé a soproni főgimná­zium tanulói közül nyerte a hallgatók túlnyomó nagy részét. Idegen középiskolák növendékei csak szórványosan keresték fel. Azt gondolom nem tévedek, ha azt állitom, hogy a soproni fő­gimnázium tanulóit a pályaválasztás idején sok tekintetben nem a papi pálya szerény kilátásai birták reá, hogy magukat a lelkészi szent hiva­tásnak szenteljék, hanem nagy befolyással volt elhatározásukra az akadémia közei-léte. Minden szépért, jóért könnyen hevülő lelkeket theologu­saink komoly élet-iránya, s annak a szemeink előtt lefolyó, más szaku növendékeinél csak részben található, erkölcsi tiszta élete befolyá­solta, hogy ők is a példaképen előttük álló the­ologusok után induljanak. Ha elviszik Sopronból az akadémiát, ez a körülmény theologusaink számának megfogyat­kozását s épen az ideálizmusért hevülni tudó ifjúságnak a theologiai pályától való elmaradását eredményezné. A dunántuli egyházkerületben vannak a legszerényebben dotált, s a szórványok kiter­jedtsége miatt legterhesebb papi állások. Eddig­elé a ritkább esetek közé tartozott, hogy végzett theologusaink, más kerületbe vágyakozzanak. Megmaradtak itt a tul a dunai vidéken, mert a kerület főiskolája, a főiskola fenntartói s vezetői­vel való szellemi kapcsolat, száz és száz fonái szállal fűzte őket hozzánk. Ha az akadémia ki­szakíttatik a kerületünk kötelékeiből s a hallga­tók egy más egyházkerületben kénytelenek lel­készi képesítésüket megszerezni, meglazul ez a kapcsolat, mely ifjainkat kerületünkhöz fűzte, megszűnik az a kegyeletes ragaszkodás, mely őket gyülekezeteinkhez vonzotta. Nem tekintik számukra kirendelt munkamezőnek gyülekeze­teinket s különösen a jobb képességűek töreked­nek majd a jobb jauadalmazásu, más kerületbeli eklézsiákba s hozzánk csak azok jönnek majd, akiknek másutt nem jutott hely. Váljon olyan na­gyon kivánatos dolog-e ez? És még egy körülményt szükséges tekin­tetbe vennünk. Az akadémia vezetését, az aka­démiai ifjúság közszellemét olyan magasan álló­nak Ítéltük eddig elé, hogy büszkeséggel állítottuk, hogy intézetünk bátran kiállja a versenyt a másik két hasonló intézettel. Sőt egy kis localpatrio­tizmussal, egy talán megbocsátható rokonszenv­vel dicsekvőleg emlegettük magunk között, hogy a soproni theologia vezet. És most azon va­gyunk, hogy tanárainknak kiállítsuk a szegény­ségi bizonyítványt s kiadjuk nekik Írásban, hogy nem vagyunk veletek megelégedve, uj lelket kell öntenünk, uj vért átömlesztenünk az akadémi­ánkba s a pozsonyival való fúzióval meg kell javítanunk a tarthatatlan helyzetet, melyet ti rontottatok meg. flrról, hogy alapitványainkkal mi történik, az apák egyházszeretetének ezen emlékeit mi­lyen magyarázattal vonjuk el rendeltetésüktől, — szintén érdemes gondolkodni! Nem volt elég a Simunyák perből? Ne határozzanak a kerületi gyűlésen egy­szerű, vagy akár névszerinti szavazással. Szállít­sák le ezt a fontos ügyet a gyülekezetekhez véle­mény nyilvánítás végett. Videant consules ! Tolnai Audiatur et altera pars elvénél fogva kö­zöltük e cikket. — Sokkal fontosabb a lelkész­képzés magyarhoni ev. egyházunkban, s igy a theologiák egyesítésének kérdése is, semhogy oly könnyen napi rendre térjünk felette. Uiszont valljuk, hogy közegyházunknak ama ténye, hogy átlag száz hallgató számára majd 20 tanárral há­rom theologiai akadémiát tart fenn, mégis csak luxusnak minősíthető, fí nélkül, hogy a magunk részéről álláspontunkat már most kifejtenók, vagy e lelkes cikk erős indokait gyöngíteni óhajtanók, any­nyival inkább mert más helyről is kaptunk ígé­reteket, hogy e kérdéshez hozzá szólni kíván­nak, nyitva tartjuk e kérdés megbeszélése céljá­ból lapunkat. Szerkesztő. A tiszai egyházkerület közgyűlése. Ii. Mult heti számunkban közölt refárádánkat kiegészitendők mindenek előtt itt adjuk azon két sürgöny szövegét, a melyek Ő Felsége kabinet­irodájából á kerületi közgyűléshez érkeztek: 1. „Ó csász. és apostoli kir. felsége a tiszai ág. h. ev. egyházkerület Miskol­ezon egybegyűlt közgyűlésnek az egy év előtt történt sarajevói tragédiáról való résztvevő megemlékezésért legkegyel­mesebben köszönetét nyilvánítani mél­tóztatik. Legfelsőbb parancsra Daruváry" 2. „Ö csász. és kir. apóst, felsége a tiszai ág. h. ev. egyházkerület Miskolezon egybegyűlt közgyűlésének Olaszország

Next

/
Oldalképek
Tartalom