Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-31 / 31. szám

303 - EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1915 árulása alkalmából előterjesztett hódola­tát élénk megelégedéssel fogadta és az egyházkerület közönségének ősöktől öröklött hűsége és áldozatkészsége biz­tosításáért legkegyelmesebben szíves kö­szönetét nyilvánítani méltóztatik. Legfelsőbb parancsra Daruuáry" fl közgyűlés további tárgyalása során elin­tézett ügyekből megemlítjük még a következőket. A tiszavidéki és a sárosi egyházmegyék felter­iesztései folytán a kerület elérkezettnek látja az időt arra, hogy az egyetemes lelkészi nyugdíj szabályzat revideáltassék s főleg, hogy a lelké­szi szolgálati idő 40 évről 35 évre szállitassék le. Tekintettel arra, hogy hazánkban az állami életben is minden pályán, a melyen egyetemi, vagy akadémiai képzettséget kívánnak meg, a szolgálati idő 35 évben van megállapítva s esak az érettségi, vagy ezzel egyenrangú, avagy an­nál alacsonyabb képzettséget követelő pályákon van a 40 évi szolgálat fentartva ; igazságos és méltányos dolog, hogy a lelkészi pályán is csak 35 évben legyen a teljes nyugdíjra jogosító szol­gálati idő megállapítva. — A tiszai egyházkerü­letet e kezdeményező lépés megtételéért üdvö­zöljük s ez iránt intézett felterjesztését egyetemes egyházunknak s az összeülendő zsinatnak figyel­mébe ajánljuk. A hegyaljai egyházmegye felterjesztése foly­tán szóba került azon anomália is, hogy mig a róm. kath. egyháznak mindenütt, a református egyháznak több helyen van az állami javítóinté­zeteknél rend«s kinevezett lelkésze, addig a mi egyházunknak egy ilyen állami intézetnél sincsen lelkésze. Ezen sérelemre méltán mutatott reá a ker. közgülés kérve a kassai javítóintézetnél ev. lelkészi állás szervezését. Adorján Ferenez, a nyíregyházi főgymnazium uallástanárának német­országi tanulmányútjáról szóló terjedelmes jelen­tését a közgyűlés köszönettel vette s elrendelte, hogy az, mint függelék a jegyzőkönyvhöz csatolva kinyomattassék. Több felebbezés, elemi népiskolák államo­sítása tárgyában hozott még határozatot a köz­gyűlés, azután összegezte, (mivel ez alkalommal kerületi lelkészi értekezlet nem volt megtartható), a M. E. L. E. választmányának körlevelére beér­kezett egyházmegyei válaszokat, a melyek a M. E. L. E. közgyűlése elé fognak kerülni; jóvá­hagyta a rimaszombati egyesült prot, főgymnázi­um kormányz. szabályrendeletét s elhatározta, hogy a Bibliának magyar kiadását pártolni fogja. A közgyűlés iránt az érdeklődés, dacára, hogy az egész nap, reggel 8 órától kezdve, két órai ebédidőt leszámítva, a késő esti órákig foly­ton tartott, általános volt. A tiszai egyházkerület újból megmutatta, hogy hogyan kell az időt oko­san kihasználni. Bár lennénk követői e tekintetben az egész vonalon! Ostya-kérdés. Alig hinné az embet\ hogy ilyen megoldásra váró kérdés is van, — pedig van. Mindjárt egy konkrét esetből indulok ki: Egyik a délvidéken működő tábori lelkészünk azon kéréssel fordult püspökéhez, hogy küldjön neki kétezer darab ostyát, hogy a nagyszámú evangelikus katona­ságnak az uruaesorát szükség esetén kiszolgál­tathassa. Az illető püspök ur engem bízott meg, hogy rendeljem meg számára az ostyát Német­országból, bizonyára azért, mert nem tud, esak ugy mint jó magam sem tudok hazai céget, a melytől ostyát lehetne rendelni. Németországban, mint mindenről ugy erről is gondoskodva van, s igy könnyű volt a megrendelést eszközölni, — de ostyát még sem kaptunk. E helyett levelezőlap jött ezen tartalommal: „A megrendelt ostyákat ez idő szerint sajnálatomra nem szállíthatom, mi­vel a liszt s a Itsztkészitmények kivitele meg van tiltva." A püspök urat is ily értelemben értesí­tettem. Nem tudom, hogyan jutott már most az illető testvér az ostyához s harcba vonuló, vagy a csa­patkórházban haldokló katonái az urvacsorához, de az bizonyos, s ez az eset feltűnően bizonyítja, hogy egyházunkban mint oly sok mást, még az ostya- kérdést is meg kell oldani. Hogyan jut a lelkész nálunk most az úrva­csoránál szükséges ostyához? Vagy maga süti, vagy a kántor, esetleg az egyházfi készíti. Ezek legalább a leggyakoribb esetek. Hogy miként tör­ténik a sütés, milyen mellék körülmények mellett, megfelelnek-e azok mindég a cél szentségének és komolyságának, azt feltételezzük, de minden esetben nem tudhatjuk. Pedig ennél még az is tekintetbe veendő, hol tartjuk, mikép őrizzük meg az ostyasütőt s megfelel-e minden mellékörül­mény esztetikai tekintetben is az úrvacsora mél­tóságának ? Minden esetre legmegfelelőbb lenne, ha az urvacsorához szükséges ostya készítésével ná­lunk is uagy egy egyházi szereket készítő és árusitó protestáns cég, vagy ami még helyesebb s amint az a külföldön is a legtöbb helyen tör­ténik, diakonissza anyaházunh bizatn ék meg Ez esetben meg volna a teljes garancia arra

Next

/
Oldalképek
Tartalom