Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-10 / 28. szám

1915. méltó vonásait: önzetlenségét, erkölcsi komolyságát és szigorát, SZÍVÓS bátorsá­gát és erélyét s a félelmet nem ismerő ostorozását az emberi bűnöknek; Isten akaratában való bizodalmas megnyugvá­sát és életének örömmel való jelajánlá­sát az Úr igaz ügyéért. A történelem obijeetiv itélőszékénél azonban el kell ismernünk, hogy Húsz­nak is voltak hibái és fogyatkozásai, a melyektől óvakodnunk kell. Ilyenek : nya­kas természete, nem egyszer kimélet és tekintet nélküli harcmodora és makacs­sága, és különösen nemzetiségi túlzásai. Hálával ismerjük ugyan el egyrészt, hogy már hősünk is előkészitette a reformatio büszke vívmányát, az anyanyelven való igehirdetést, mint a protestáns istentisz­telet központi ténykedését; azonban más­részt óvakodnunk kell az anyanyelv jo­gának a vallásos érdek rovására való egyoldalú érvényesítésétől. Az anyanyelv ápolása és használata mint eszköz kizá­rólag az evangelium és Isten országa szolgálatában kell hogy álljon menten minden más érdektől és törekvéstől. Mindezek dacára Isten iránti hálával kell megemlékeznünk Húsznak a refor­matiót előkészítő áldásos munkásságá­ról, annyival is inkábbb, mert maga Lut­her is tisztelettel emelte ki „Tisehreden"­jeiben előreformatorunk kiváló egyéni­ségét és érdemeit, midőn igy nyilatkozik róla : „A Szent kélek igen hatalmasan jelen volt Husz fánosban, a ki oly öröm­mel és határozottsággal ragaszkodott Is­ten igéjéhez, annyi nemzet és nagy em­ber ellenében, a kik a konstanzi zsina­ton összegyűltek volt és a kiknek lármá­jával szemben egymaga állott és mindezt elviselte és e miatt megégettetett . . . . Kegyes és tudós ember volt, a mint látható az egyházról irt könyvében, me­lyet szeretek. Látni benne a keresztyén gyengeséget is és mégis Istennek hatal­ma jelentkezik benne és ismét talpra ál­lítja". És más helyen: „Mi mindnyájan husziták vagyunk, Pál apostol, Augusti­nus és én is valóságos hnsziták vagyunk." Méltán ünnepli tehát evangelikus egy­házunk Luther szellemében is előrefor­matorunk emlékezetét. A világháború e történelmi neveze­tességű napjaiban azonban, midőn min­den eseményt a háború és béke szem­pontjából Ítélünk meg, ünnepeljük Husz jánost ugy is, mint a béke hősét. Igen hálás théma ez a békére való nevelés szempontjából is. Ragadjuk meg ez ünneplésünk alkal­mát arra, hogy a véres hartemezők hősei mellett a csendes, zajtalan munka, a val­lásos meggyőződés, az önfeláldozó sze­retet hőseire is rámutassunk. Nemcsak karddal, srapnellel és ágyúgolyóval lehet hőstetteket végezni, nemcsak a háborúnak vannak hősei, hanem a társadalomnak, a tudománynak és művészetnek, a hivatásteljesitésnek, a családi szentélynek és az Ur szőlejének is; a ki pedig önmagát győzi meg, az — a legnagyobb hősi A bölcsész és tudós, ki mint Sok­rates és Galilei szembeszállva kartársa­inak elfogultságával, meghal meggyőző­déséért; az erkölcsi bátorság bajnoka, ki mint Keresztelő János inkább meg­hal, semhogy megtagadja eszményét; a természettudós, ki baktériumokat ta­nulmányoz, a mérnök és mechanikus, ki uj gépek alkotásán fáradozik, az orvos, a ki műtét elvégzésében inficiálja magát; a lelkész, a ki a ragadós beteget gyón­tatja és temeti; a misszionárius, ki az emberevők közé viszi a kegyelem evan­géliumát ; a bátor életmentő, ki a keresz­tyén szeretet nevében a tűz lángjába és a folyam hullámába veti magát; az ön­feláldozó édes anya, ki a kisded bölcső­jénél virraszt; és végül a vallásos meg­győződés, a kereszt, a börtön, a máglya vértanúi, mint a két oszlopapostól, István martyr, Husz ]ános, Savanorola, az ül­döztetések és inquisitió áldozatának ezrei,

Next

/
Oldalképek
Tartalom