Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-10 / 28. szám

1915. méltó vonásait: önzetlenségét, erkölcsi komolyságát és szigorát, SZÍVÓS bátorságát és erélyét s a félelmet nem ismerő ostorozását az emberi bűnöknek; Isten akaratában való bizodalmas megnyugvását és életének örömmel való jelajánlását az Úr igaz ügyéért. A történelem obijeetiv itélőszékénél azonban el kell ismernünk, hogy Húsznak is voltak hibái és fogyatkozásai, a melyektől óvakodnunk kell. Ilyenek : nyakas természete, nem egyszer kimélet és tekintet nélküli harcmodora és makacssága, és különösen nemzetiségi túlzásai. Hálával ismerjük ugyan el egyrészt, hogy már hősünk is előkészitette a reformatio büszke vívmányát, az anyanyelven való igehirdetést, mint a protestáns istentisztelet központi ténykedését; azonban másrészt óvakodnunk kell az anyanyelv jogának a vallásos érdek rovására való egyoldalú érvényesítésétől. Az anyanyelv ápolása és használata mint eszköz kizárólag az evangelium és Isten országa szolgálatában kell hogy álljon menten minden más érdektől és törekvéstől. Mindezek dacára Isten iránti hálával kell megemlékeznünk Húsznak a reformatiót előkészítő áldásos munkásságáról, annyival is inkábbb, mert maga Luther is tisztelettel emelte ki „Tisehreden"jeiben előreformatorunk kiváló egyéniségét és érdemeit, midőn igy nyilatkozik róla : „A Szent kélek igen hatalmasan jelen volt Husz fánosban, a ki oly örömmel és határozottsággal ragaszkodott Isten igéjéhez, annyi nemzet és nagy ember ellenében, a kik a konstanzi zsinaton összegyűltek volt és a kiknek lármájával szemben egymaga állott és mindezt elviselte és e miatt megégettetett . . . . Kegyes és tudós ember volt, a mint látható az egyházról irt könyvében, melyet szeretek. Látni benne a keresztyén gyengeséget is és mégis Istennek hatalma jelentkezik benne és ismét talpra állítja". És más helyen: „Mi mindnyájan husziták vagyunk, Pál apostol, Augustinus és én is valóságos hnsziták vagyunk." Méltán ünnepli tehát evangelikus egyházunk Luther szellemében is előreformatorunk emlékezetét. A világháború e történelmi nevezetességű napjaiban azonban, midőn minden eseményt a háború és béke szempontjából Ítélünk meg, ünnepeljük Husz jánost ugy is, mint a béke hősét. Igen hálás théma ez a békére való nevelés szempontjából is. Ragadjuk meg ez ünneplésünk alkalmát arra, hogy a véres hartemezők hősei mellett a csendes, zajtalan munka, a vallásos meggyőződés, az önfeláldozó szeretet hőseire is rámutassunk. Nemcsak karddal, srapnellel és ágyúgolyóval lehet hőstetteket végezni, nemcsak a háborúnak vannak hősei, hanem a társadalomnak, a tudománynak és művészetnek, a hivatásteljesitésnek, a családi szentélynek és az Ur szőlejének is; a ki pedig önmagát győzi meg, az — a legnagyobb hősi A bölcsész és tudós, ki mint Sokrates és Galilei szembeszállva kartársainak elfogultságával, meghal meggyőződéséért; az erkölcsi bátorság bajnoka, ki mint Keresztelő János inkább meghal, semhogy megtagadja eszményét; a természettudós, ki baktériumokat tanulmányoz, a mérnök és mechanikus, ki uj gépek alkotásán fáradozik, az orvos, a ki műtét elvégzésében inficiálja magát; a lelkész, a ki a ragadós beteget gyóntatja és temeti; a misszionárius, ki az emberevők közé viszi a kegyelem evangéliumát ; a bátor életmentő, ki a keresztyén szeretet nevében a tűz lángjába és a folyam hullámába veti magát; az önfeláldozó édes anya, ki a kisded bölcsőjénél virraszt; és végül a vallásos meggyőződés, a kereszt, a börtön, a máglya vértanúi, mint a két oszlopapostól, István martyr, Husz ]ános, Savanorola, az üldöztetések és inquisitió áldozatának ezrei,