Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-07-10 / 28. szám
1915. EVANGELI KUS ŐRÁLLÓ 271 mindezek nem csodálatra méltó, bátor hősök-e ? Igen, krisztusi önzetlenségre, és igazi keresztyén hősies önfeláldozásra inditson minket Husz ]ános és általában az erkölcsi és vallásos meggyőződés hőseinek emlékezete ! Hála a kegyelem Istenének, az üldöztetések és inquisitió zord ideje elmúlt! De azért most is követel tőlünk az Ur áldozatot, az ő szolgálatában ! Meghozzuk-e azt a lelkes munkálkodás és hűséges sáfárkodás által ? Teszünk-e bátran vallomást Krisztusról és az ő hamisítatlan evangéliumáról? Szembeszállunk-e az Ige fegyverével Szent Sionunk minden ellenségével? Lemondunk-e világi hiúságokról és kényelemről meggyőződésünkért és áldozunk-e anyagi javakat is evangeliumi egyházunk fejlődése és győztes küzdelme érdekében ! Az alázatos és szigorú önismeret bibliai és reformatori utja vezessen minket nagyobb hitre, bátrabb vallomástételre, elszántabb küzdelemre, lelkesebb áldozatkészségre és igazi evengeliumi hősiességre 1 Erre tanítson minket Husz Jánosnak, az evangeliumi igazság, a vallásos meggyőződés és a béke hősének emlékezete. Jahn Jakab evang. Lelkész. készséggel közelednek az egyházi munkásokhoz, — a mi emezekre íelkesitőleg hat és viszont bizalmat ébreszt szivökben. Ez évben — tekintettel a nagy uilégviharra — kissé nyomottabb volt ez a hangulat, a minek magyarázata az, hogy ugy az egyházmeggei elnökség mind a négy tagjának, ualamint több lelkész és nem lelkész tagnak oka van az aggodalomra, mert fiaik, vejeik a harctéren vannak, vagy most mennek oda. A háború okozta nehéz gondok, az élet pangása a közgyűlés tárgysorozatának szegénységén is meglátszott. A szokásos jelentéseken s a mult esztendőben már megindított ügyeken kivül alig volt uj eszme, vagy indítvány s a mi volt is, tekintettel a mostani helyzetre, vissza lett vonva. Igy járt Dr. Hralouánszhy László felügyelő is, a ki az 1848. XX. tc. végrehajtása tárgyában a hartai egyház utján beterjesztett indítványát ez időre visszavonta. Julius 7-én Budapesten a Deák téri díszteremben megtartott közgyűlést Sárkány Béla főesperes imája után Földuáry Elemér egyházmegyei felügyelő a következő beszéddel nyitottameg: „fi midőn egy év előtt itt összejöttünk a sarajevói merénylet hatása alatt állottunk és e helyről azon óhajunknak adtunk kifejezést: bárcsak belátnák végre, hogy „Magyarország az igazi támasza, ereje és súlypontja a Monarchiának és az uralkodóháznak, mely sehol sem lehet oly nyugodt és biztos, mint elhanyagolt mégis mindig hű magyarjai között." Ezt az igazságot a napnál fényesebben igazolta az azóta duló háború, melyben a világ minden ármánya és gazsága összeesküdött ellenünk, a mi szép hazánk letiprására. De a jó Isten segedelmével a mi fiaink, a mi véreink hősiességén, egységes nemzetünk önfeláldozó hazafiságán hajótörést szenved a poklok minden gazsága. Ne áltassuk azonban magunkat, ne gondoljuk, hogy a remélhető győzelem után már be lesz fejezve a mi küzdelmünk; tudjuk mindannyian, hogy nem csak külellenség volt az, mely megsemmisítéssel fenyegetett, de belső bajok, bűnök és mulasztások növelték a veszedelmet. Ha egyszer beköszönt az áldásthozó béke, vonjuk le a tanulságokat: párt- nemzetiségi- és valláskülömbség nélkül törekedjünk mindannyian arra, hogy a magyarság supremátiája mindinkább megerősödjék, és — indítsunk irtó háborút a corruptió elleni Ez utóbbi szégyene közéletünknek, társadalmunknak ; ennek kiirtására össze kell fogni minden becsületes magyar embernek. Ha ez sikerül nem hiába szenvedtünk, nem hiába nehezedett ránk a megpróbáltatások özöne. A pestmegyei egyházmegye közgyűlése. Esperességünk tagjainak túlnyomó többsége minden évben bizonyos fokú lelkes, emelkedett hangulatban szokott közgyűlésre összejönni. Mindenki örül, hogy a szeretetnek láncai ugy a lelkésztestuérek között, mint a lelkészek és nem lelkészek között újból jobban és jobban megerősödnek a két napos folytonos együttlét alatt, fi lelkészek és nem lelkészek közötti kedves, intim viszonyt kell különösen kiemelni a pestmegyeieknél. Itt nem panaszkodhatik egy lelkész, vagy tanító sem hogy a világi urak részéről lenézésben, vagy lekicsinylésben részesülne, sőt igazi nagyrabecsüléssel, igaz barátsággal, segítő
