Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-06-12 / 24. szám

232 laptársaink ugy gondolkoznak, hogy ez az eszme és ennek megvalósítása az Őrálló külön dolga, holott ez minden nemzetiségi és irányzatbeli eltérés fölött álló, életbevágó kérdése a magyarhoni evangélikus egyetemes egyházunknak. Mi legalább igy fogtuk Jel és hően óhajtottuk és óhajtjuk, ha tisztelt laptársaink is igy fognák azt fel. Erre a tünetre rá kellett mutatnunk és a kérdésnek további tárgyalása előtt várjuk és kérjük a minél szélesebb körből való hozzászólást. Most folynak egyházmegyei gyűléseink s az ezekkel kapcsolatos lelkészi konferenciák, most mutatkozik legalkalmasabb idő arra, hogy ezen kérdéssel is összejöveteleink alkalmával foglalkozzunk s most van adva a lelkésztestvérek részére is a legjobb alkalom arra, hogy világi uraink áldozatkészségére apellálva terjesszék közöttük ez eszmét. Vajha szavunk ne lenne kiáltó szó a pusztában ! TÁRCA Genezáreth mentén. — Jöjjetek én hozzám, hih fáradtak vagytok, S szomjazói soha nem hallott igéknek, Genezáreth mentén nyitnak már a pálmák S a lelkemben örök, nagy szerelmek égnek. Jöjjetek én hozzám, megtépett vándorok, Senki gyermekei, bús kitagadottak, S hih a boldogságnak letarolt kertjében Nagy sírások közt — csak álmot álmodhattak. — Jöjjetek én hozzám, kik fáradtak vagytok, Megterhelve szótlan, nagy szomorúsággal, S ti bűnök szentjei, hih bűnötök átkát Hordjátok mardosó, véres lelki-váddal. Jöjjetek én hozzám, bús eltorzult lelkek: Megújhodást adó hajnalért esengök, Ti árvák, szomorúk, ti özvegyek, búsak, Halljátok: igéim boldogságról sengöh. — Jöjjetek énhozzám, Hih fáradtak vagytok S hordozói nehéz, vérrózsás keresztnek. S a hihet megcsúfolt, megrabolt az élet, Hihet nem kísérnek többé szent szerelmek. Az életnek minden koldusa, Lázára, Igazságra vágyók, lélekben szegények: — Genezáreth mentén nyílnak már a pálmák, Genezáreth mentén uj szerelmek égnek. — Jöjjetek énhozzám, hih fáradtak vagytok, A lelkem, az ajkam uj igéktől zengő, Dávid citerája nem vert ki olyan dalt S nem is hoz több olyat ezernyi esztendő, Mint milyet én mondok — busák örömére, Borús, meggyötört sziv fölgyógyulására, — Gileádi erdők balzsamos tájáról Jöttem én hozzátok — ott készült e hárfa. Isten keze játszott legelőször rajta : — Viharzó orkánok lábaihoz ültek, Hangjára már egyszer — hogy húrjába csaptam Pajkos gyerkőcök is rendre szelídültek. Igét mondó kedvem most van igazában, Hárfámon minden hur dalra kész, fölajzott, — Jöjjetek énhozzám, sok megrokkant árvám, Akiknek szivében öröm sohsem rajzott. — Jöjjetek énhozzám — nem lesz mostohátok, Sem dalom, sem igém, sem pedig a lelkem, Genezáreth mentén — ahí hallgat szómra, Megenyhül bajában s a régi keservben. Szavaim az Igék, uj lángokat keltők — S ha mégis támadna igémnek Tamása. Emmausi utján — szent gerjedések közt Én leszek akkor is, ismeretlen társa, Nagy Lajos. A rom. kath. egyház belmissziói működése hazánkban. Irta s a bácsi egyhm. 1913 éui lelkészi értekeztetén feloluasta néhai Janesushó László titeli lelkész. fl midőn főesperes sziues felhívása folytán vázlatát kellene adnom a r. k. egyház belmissziói működésének hazánkban, mindenek előtt legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen munkám kimerítő sem nem akar, sem nem tud lenni. Nem akar azért, mert a r. k. egyház belmissiói intézményei oly sok félék, hogyha alaposan akarnánk