Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-06-12 / 24. szám
1915. 183 eVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 231 velők foglalkozni, rövid volna arra nemcsak a rendelkezésünkre álló idő, hanem egy egész nap, s nem tud azért, mert hosszas utánjárás mellett sem sikerült nekem az egyes intézmények tevékenységét illustráló hiteles adatok birtokába jut' nom. Szükségesnek tartom továbbá megemliteni azt is, hogy munkám keretében nem szándékozom kiterjeszkedni azon belmissiói tevékenységre, melyet a betegápolás, a jótékonyság, a tanitás terén hivatásukból kifolyólag a különböző férfiés nőszerzetek végzik. Én figyelmemet kizárólag azon intézményekre fordítom, melyek a kath. társadalom működését ölelik fel a belmissió céljára. S a kath. társadalom ezen összműködése, általános emberi szempontból tekintve művész* és magasztos. Miként a kath. egyházi művésze* legremekebb alkotása a góth stilü dóm, széle s alapokon nyugszik s azután karcsú, de erős pilléreken épülve, ég felé csúcsosodik, hogy végül befejezést nyerjen a jellegét kidomboritó symbolumban, a torony tetejét ékesitő keresztben : ugy összefut a kath. belmissiói tevékenységnek minden szála, minden törekuése egy eszményben : restaurare omnia in Christo. — Szükségtelen hangsúlyoznom, hogy Krisztus alatt a pápás egyházat értik, de bámulatos az az öntudatos következetesség, az a minden aprólékosságra kiterjedő céltudatosság, mellyel müvüket szolgálják. Természetes azonban, hogy korlátolt időm nem angedi azt, hogy prot. szempontunkból kifolyólag kritikailag foglalkozzam az egyes intézményekkel s rámútassak azoknak evangéliumi helyes vagy helytelen voltára, meg kell elégednem az egyszerű felsorolással, de még igy is alkalmam van Ntü. főesperes urunk intenciót szolgálni, ki meggyőződésem szerint ezen felette érdekes téma tárgyalása által oda akar bennünket, lelkészeket vezetni, hogy mindeneket megvizsgálva, azt, a mi jó megtartsuk s egyházunk javára gyümölcsöztessük . . . * * * A r. k. egyház belmissiói munkássága hazánkban hármas területen folyik, u. m. 1.) hitbuzgalmi és karitativ, 2.) közművelődési és 3.) soeiális területen és irányban. A hitbuzgalmi intézmények között fontos mindenek előtt a Regisi szt. Ferenez János egyesület. Ezen egyesületnek célja a vadházasságokat, erkölcstelen viszonyokat megszüntetni, a kik tiltott viszonyban élnek, törvényes házasságra segiteni és már megszületett, vagy születendő gyermekeiket törvényesíteni. Célja továbbá a vegyes házasságra lépő kath.-t hitükben megőrizni s a hittagadás gondolatától is távol tartani, tiszta családi életet és otthont teremteni. Ezen egyesületnek megalapítója Qonin, a seine-departement felsőbb törvényszékének alelnöke volt, ki megrettent, midőn látta, hogy a külföldről bevándorolt munkások között szegénységük következtében nagy a vadházasságok száma, mert a szükséges Iratokat nem bírták megszerezni. Elhatározta, hogy ennek meggátlására egyesületet alakit. 1824 jun. 29. Regisi szt. Ferenez sírjánál csodálatosan meggyógyul súlyos bajából s 1826-ban megalakította az egyesületet. Hogy mily áldásos működést fejtett ki ezen egyesület, bizonyítja, hogy 1826—1894-ig 72598 párt segítettek Franciaországban házasságra, s 36889 gyermeket törvényesítettek. Hazánkban Weiser Frigyes jezsuita alakította meg 1897-ben s jellemző, hogy 1910-ben 1745 pár, azaz 3490 egyén fordult az egyesülethez. Ezek közül törvényesen megeskettetett 1615 pár. A 333 vegyes pár közül 64 tiszta lett, de hogy hányan adtak reverzálist, azt nem közlik. 16148 okmányt szerzett be az iroda s 4842 gyermeket törvényesített. Természetes, hogy mind katholikus lett. — fí mód, mellyel ez egyesület dolgozik, a taggyüjtés a világiak között de a kath. papság is erélyesen támogatja, igy pd. a szolnoki esperesség 1911 okt. 13-án elhatározta, hogy az egyesület által kívánt anyakönyvi kivonatokat díjmentesen szolgáltatja ki. Salézi munkatársak egyesülete. Ennek az egyesületnek alapitója Don Bosco, egy murieldoi (Olaszorsz.) földmives fia. 1815 szül. 1888-ban halt meg. Pap volt, a ki a szalézi férfikongregációt és a Segítő Szűz Máriáról nevezett női szerzetet alapította. Egész életét az ifjúság nevelésének szentelte. Hb. 200 árvaházat alapított, melyekben majd tudományos pályára, majd mesterségre képezte növendékeit, kik évente ezer meg ezer számban rajzottak ki intézeteiből, mint munkaképes egyének. Intézeteinek vezetésére egy férfiés egy női kongregációt alapított és egy harmadik rendet, a világban élő salézi munkatársakét, kik csodálatos bőkezűséggel nyújtották az anyagi eszközöket intézményeinek fentartására. Több mint 6000 papot nevelt még életében egyházának. Tömérdek templomokat építtetett és hittéritői missiókat szervezett. Irodalmilag is működött s 60 terjedelmes kötetet irt s adott ki. Magyarországon a saléziánusok rendje különösen az iparosok neuelésére fekteti a fősúlyt. Iparos-internátusok létesítése, hol az ifjak elméleti és gyakorlati oktatást nyernek az ó iparágukban, kitűnő mesterek vezetése mellett, gondoskodásuk főtárgya. Persze fontos tárgy a hittan, tanulnak azután nyelveket, hazai történelmet, könyvvitelt, számtant, szóval mindazt, a mire a müveit iparosnak szüksége van.
