Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-06-12 / 24. szám

XI. év. Budapest, 1915. június 12. 24. szám. EGYHÁZI ES ISKOLAI HM „LAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ßg SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKO budapesti lelkész. rákoskeresztu FŐMŰNK ATA HSAK: ÖDÖN BLATNICZKY PÁL . aN lelkész. SCHOLTZ á^í'alvi esperes-lelkész. DUSZIK LAJOS szatmári lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖKYJANOS eperjesi főnyin, ij-az^ató. Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 ( Hirdetések es pályazatok ara: Kprész oldal . . to k Allaiidó hirdetések luegeryezea sz-; nt TARTALOMJEQyZÉK; VEZÉRCIKK: Aggasztó tünetek. **) — TÁRCA: Qenezáveth mentén. Nagy Lajos. — A róm. katk. eggkáz belmissziói működése hazánkban, Janesuskó László. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Aggasztó tünetek. **) Nagy lelkesedéssel agitált egy néhány fiatalabb lelkésztestvér a mellett, hogy a jelen háborús időben elmondott szószéki beszédeink kitünőbbjei egy kötetben összefoglalva adassanak ki. Ezen kötet lett volna hivatva bizonyságát adni dimak, hogy a mi evangélikus lelkészi húrunk miképen telj esitette felette fontos kötelességét e nehéz időben, miképen nyilatkozott meg közöttünk a háborús idők szelleme, miképen szolgáltuk egyházunkat, annak közönségét ugy a vallási, a kulturális, mint a hazafias szempontokat véve figyelembe. E kötet egyrészt hivatva lett volna maradandó emlékül szolgálni, másrészt pedig az evangelikus lelkészi kar egyetemének hazafias és nemzeti működéséről bizonyságot adni azok előtt, a kik ez irányú működését nem mindig és nem mindenütt ismerik el. Lapunk ez eszmét magáévá tette s kérő felhívással fordult olvasó közönségéhez. Felkértük lelkésztestvéreinket, hogy az eszmét magukévá téve terjeszszék világi uraink között s ajánlják azt szives áldozatkészségükbe. Kérelemmel fordultunk világi vezetőinkhez, jómódú urainkhoz, a kik a hazafias szellemet a nyilt fórumon, sokszor az egyháziasság rovására is talán, szép szavakban hirdetni soha el nem mulasztják. Felhívásunk és kérelmünk — eltekintve egyetlen egy, eszménket megértő, egyházáért nemcsak szóval, de tettekkel is élő, áldozatkész főúrtól, a ki (nevét újból nem írjuk ki) 500 koronát volt kegyes ezen kötet megjelenésére felajánlani — visszhangra nem talált. Aggasztó tünet ez ! Aggasztó lelkészi karunkat tekintve, a melynek tagjai ezen eszmét mindeddig még csak arra sem méltatták, hogy pro, vagy contra hozzászóljanak, még kevésbé arra, hogy az eszmének a saját körükben propagandát csináljanak. Pedig talán nem lenne lehetetlen dolog a mostani időben, a mikor az áldozatkészség épp az idők hatása alatt oly gyakran megnyilatkozni kész, a mikor az együvétartozás érzete fogva tartja a lelkeket, a mikor a hazafiasság oltárán áldozni gyönyörűség. Aggasztó e szomorú tünet világi vezetőinket is véve figyelembe, a kikről feltételezzük, hogy az eszmét nem helytelenítették, hiszen mindig büszkék arra, ha az evangélikus lelkészek hazafias működésűknek bizonyságát adják s a kik még sem akarják követni a jó példát. De aggasztónak véljük a hallgatást egyházi lapjaink részéről is. Ugy látszik,