Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-29 / 22. szám

XI. év. Budapest, 1915. méjus 2Í 215. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrrá (Pest megye) küldendő. SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATAHSAK : ÖDÖN BLATNICZKY PAL Megjelenik hetenként egv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre .. .... 7 K Egyes szám ára 40 f Hirdetései: ea ]>«ly>ázH rok ár-a : Kvrész oldal . . . 1 • K A llnndó hirdetésen inege: yezés szfti..'nt TA&TAREG1JZÉH: VEZÉRCIKK : Szépségverseny. - szikla TÁRCA: Fohász. Czékus László. Is fen, háború, defermmismus. Zathureezky László. — Beszámoló. Br. Podmaniezky Pál. Beléleí. — Pályázatok és hirdetések. SCHOLTZ áji'tal vi esperes-lei k>-sz. DUSZIK LAJOS szatmári lelkész. ciukotai lelkész GÖ/nÖRY JÁNOS eperjesi fYiyyui. iuazííutó Szépséguerseny. Nem íud elmenni közönyösen a virág mellett, kinek lelkében égve él a szépségeket teremtő égi szikra: mintát lát benne. Valami kötelességet ir elénk minden szép cselekedet, mégha az a cselekedet csupán a szó, sőt a gondolat fejlődési fokán áll is . . . Kötelességet, mely kiáltja : ne hunyjatok szemetelőttem. (A bün épen az ellenkezőjét kéri.) Üzenet van minden szépségben: magát fosztja meg valamitől, ki einem olvassa. Nem tudok szó nélkül elmenni ama kezdeményezés hire mellett, mely a háborús beszédek legjobbjait dijjal óhajtja kitüntetni. És kivált nem tehetem, hogy Br. Solymosy Lajos e célra 500 koronát felajánló sorai felett, melyek e lap 16. számában jelentek meg, a gondolataimat elhallgassam. Szépség nyilvánul itt meg, kötelesség megállanunk, meghajolnunk előtte. A háborút nem tévesen fogja fel a mi népünk géniusza, midőn világviharnak mondja. A vihar mér. Életrevalóságot próbál meg. Villáma van, mely alávilágit a mélységekbe. Pusztitva épit. Tűzzel tisztit. És van egy belső világa, melyben a lelkek harcolnak. Mennyi szépség e rettentő vér verestengerében, mennyi élet e hullákat felvető feketetengerben 1 Itt születik a hősiesség, az a szent hősiesség, mely a szivnek megparancsolja, hogy ne szakadjon meg. Itt az önfeláldozás, mely álmokat, reményeket, boldogságokat hord a nagy oltáron lobogó áldozati tűzbe. Itt a hit, mely az ágyukkal, gépfegyverekkel dolgozó hősöknek segit, imájával segit kivivni a győzelmet. Es itt születik egy uj törekvés: méltóvá lenni a hősökhöz. Ma a becsvágyunk nemesebb célt igyekszik megközeliteni: hős akar lenni. A hős fogalmát kitevő erények itt ragyognak még a szürkének mondott (akkor lila volt a művészet divatszine), polgári életben. Ma — ne feledjük ezt! — az a hitvány, aki nem íud az idők szellemét megértve hozzámérődni a hősökhöz. Az a silány élet, amelyik nem tud belekapcsolódni abba a hatalmas, átláthatatlan vonalú erőparallelogrammba, mely egybegyűjti e létéért, jövőjéért küzdő nép teljes erejét, a fizikait és szellemit, a testit és lelkit s a karok, szivek, agyak és zsebek energiáját odatömöriti az arcélén küzdők vonalába. Mindnyájunknak ott kell lenni. A bankárnak rejtegetett aranyával épp ugy, mint a szegény özvegynek fohászával, két fillérjével, vagy azzal az utolsó véka lisztecskéjével. Ki karral, ki fővel, ki szivvel, ki agygyal. Ne becsüljük le azt az erőt, mely azokon a táborba küldött millió és millió levelező lapokon száll a