Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-17 / 16. szám

1915 a kérvények elintézésénél nagyobb befolyást. Épen azért volt oly nagy hiba, hogy a Gyámintézet uj alapszabályainak megalkotásánál is elmulasztották a két egyesület közt ezen szerves kapcsolat megteremtését. Lám, az erdélyi szász hittestvérek Gusztáv Adolf fóegylete ilyen szerves kapcsolatban áll a németországi egyesülettel, minek következtében hivatalos kiküldöttei részt vesznek az „Abgeordneten Uersammlungon", hol minden egyházunkat illető kérdésben felvilágosítással szolgálhatnak, indítvánnyal, javaslattal felléphetnek. Épen igy az Osztrák evangélikus egyháznak G. fl.-fóegylete is. Főképen annak tulajdonitható, hogy csak egyet említsek, az is, hogy bár ezen egyházak évről évre aránytalanul több segélyben részesülnek mint a mi diasporánk, már többször megkapták a mindenkor 25—30 ezer koronát kitevő „nagy szeretetadományt" is, ami reánk nézve úgyszólván lehetetlenség, mert — „mi a G. A.-egylet keretén kivül állunk." De az anyagiaktól eltekintve, mennyi téves nézet foroghat fenn rólunk, mennyire tájékozatlanok lehetnek egyesek a mi egyházi ügyeinket illetőleg ezen illustris testületben. Ezen téves nézeteket és tájékozatlanságot itt az „Abgeordneten Versammlung"-ban lehetne legsikeresebben eloszlatni, ahol képviselőink közelebbről megismerkedhetnének a G. A.-egylet s a németországi evangelikus egyház csaknem összes vezető embereivel, az ülésen s azon kivül személyes, később levélbeli, sokszor igaz hitbéli szeretetkapcsokkal összefűzött testvéri összeköttetésben maradhatnának velünk s állandóan figyelmükbe, jóindulatukba ajánlhatnák diasporánknak gyógyitásra szoruló fájó sebeit, — de persze mindez csak ugy volna lehetséges, ha mint én kivánnám, Gyámintézetünk „eleven és benső", vagyis szerves kapcsolatba lépne a G. A.-egylettel s nem állna mint az egyetemes gyámintézeti elnök a rideg valóságnak megfelelően mondja „a G. fl.-egylet keretén kivül." Tudom, hogy ez az állapot a Gyámintézet történeti fejlődésének tudható be. Eleinte külső okok tették lehetetlenné, hogy a Gyámintézet alapitói ezen áldásos intézményünket a külföldi G. A.-egylettel szerves kapcsolatba hozzák, utóbb pedig az a bizonyos gyászos és vak sovinizmus tette azt lehetetlenné, amely egyházunkra már olyan sok bajt hozott s amely a G. fl.-egyletben is nem az evangelikus szeretet intézményt látta, hanem a német propaganda-egyesületet kereste. Ez okozta, hogy néha protestáns „vezérférfiaknak" vélt rövidlátó emberek még egyházi gyűléseinken, sőt a magyar parlamentben is kikeltek ellene. A pénze jó volt s mennél többet adott, szivesebben vette mindenki, de aki személyesen közeledett hozzá, vagy épen érintkezésbe lépett vezető embereivel az esetleg a hazafiatlanság gyanújának is kitette magát. Azóta, hálaistennek, nagyot fordult a világ, s főként a Gyámintézet belátta, hogy mi ép ugy nem kívánhatjuk a németországi G. A.-egylettől német voltának megtagadását, mint ahogy az nem kivánhatja s nem kivánja tőlünk a Gyámintézet magyar jellegének feladását: a fő, hogy egyházmentő- és épitő munkájában mindkét testvérintézmény ne a nemzetiségre nézzen, hanem az evangéliumra, aminek ügyét szolgálja. Ez az egyedül helyes álláspont teremtette meg most a két egyesület között legalább annyiban a közeledést, hogy bár Gyámintézetünk még mindig „a G. A.-egylet keretén kivül esik'" mégis közvetítőként szerepel közte és szegény gyülekezeteink és intézményeink között. Ez a válságos és nehéz idő azonban, amelyben most élünk, mindnyájunknak megmutatta, hogy Németország és mi egymásra vagyunk utalva s ha a két állam a legbensőbb szövetségre léphetett egymással s hűségesen állja a vérrel megpecsételt szövetséget, semmi sem gátolhatja, hogy mielőbb a némethoni evang. egyházzal s a Gyámintézet révén annak egyik legáldásosabb intézményével a G. A egylettel is teljes és tökéletes, szerves összeköttetésbe lépjünk. Áldott legyen, aki ezen benső kapcsolatot megteremti 1 És pedig nem csak azért, hogy mennél több pénzt kapjunk, — bár bizonyos, hogy ez esetben az eddig 35-40 ezerre rugó évi segély könnyen felszökne évi 100 ezer koronára is, — hanem főképen azért, hogy a német protestantizmus lelki kincsei, amelyek a most lefolyó világháborúban ismét bámulatba ejtik az összes elfogulatlanokat, újból nagyobb mértékben kihassanak hazai egyházunkra. Ha figyelemmel kisérjük u. i. hazai egyházunk történetét, láthatjuk, hogy milyen életerős és virágzó volt az a reformáció első évszázadaiban, amikor közvetlen és benső összeköttetésben állt a német protestantizmussal; a ma oly veszedelmes mérveket öltött hanyatlás ahhor kezdődött, mikor az ezen nagy és életerős szervezettel való összeküttetésünk megszakadt. Tudom, hogy ezen szerves összeköttetést nem lehet máról holnapra megteremteni, de igenis lehet az oly annyira szükséges eleven és benső kapcsolatot ápolni és fejleszteni. Buzgón ápolták és fejlesztették ezt a múltban pld. Dianiska András és Lőrv Fülöp, akik igazán eleven és benső kapcsolatban álltak a G. A.-egylet vezető embereivel, igy az egyet, gyámintézeti elnök által emiitett D. Pank titkos főegyháztanácsossal, kinek mint a G. A.-egylet volt elnökének szeretetét s jóindálatát mások mellett