Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-20 / 12. szám

117 EV ANGELIK US ŐRÁLLÓ 1915 Másnap jelentkeztem atérparanesnokságnál s az admirálisnál, a hol érkezésemről már tudo­másuk volt. Egy olaszul és németül jól beszélő ordonaneot adtak mellém kalauzul, aki a 250,000 lakossal biró városban vezessen. Érdemesnek tartom megemliteni, hogy ez az ordonane az „Austro Amerikana" gőzhajótársaság egyik jó fizetésű hivatalnoka béke idején. A katonáéknál rang hijján szolgai teendőket végez s igy ő vitte az en „Versehtasehe"-maí s könyveimet is. Hü vezetőm volt, kinek figyelme kiterjedt arra is, hogy a város neuezetességeit megmutassa, a történetüket és jelentőségüket megmagyarázza. Hálás vagyok, hogy véletlenül ily vezetőhöz ju­tottam. Triestben 8 kórházban ápolják sebesültje­inket. Összesen ÖV* protestáns katonánkat láto­gattam meg és láttam el imádságos könyvekkel, vallásos iratokkal. Többeknek urvacsorát szol­gáltattam. Az egyes érdekesebb eseteket ismét az „Evang. Lap"-ban irom le. A Triestben gyógyulást kereső katonák ál­landó lelki gondozasban részesülnek egy kiváló tehetségű, magyar származású evang. lelkész, a triesti 2Ü00 lelket számláló evang. gyülekezet pásztora Lie. Dr. Hühne Ottó részéről. Ez a ma­gyarokat rajongva szerető s nyelvünket tökéle­tesen biró lelkesztárs a hires Wimmer G. Ágost­na/i, a Jelsóiovoi középiskolák alapitójának uno­kaja. Magyatyja 1848-ig működött Felsőlövőn, mini lelkesz. tíossuth Lajosnak személyes jó ba­rátja volt. A nehéz idők bekövetkeztével ezen bnratsága miatt gyanúba vették s állását elhagyva külföldre kellett menekülnie az üldözés elől. Leányát azonban ismét Magyarhonba Felsőlövőre Kuhne Ferdinándhoz, az akkori lelkészhez adta nőül. Kuhne Ottó atyja később Ausztriában vál­lalt lelkészi állást. Fiát azonban az apósa által oly hőn szeretett felsőlövői, majd a soproni ev. lyeeumbau tanitatta s ez utóbbi helyen szerezte az érettségi bizonyítványt is. Külföldi egyeteme­ken végzett tanulmanyai befejeztével Wienben működőit mint segedlelkész, azután 1912-ben a triesti gazdag gyülekezet bizta meg lelkészeül. Ezzel a lelkes magyarszerető eollegával töl­töttem triesti tartózkodásom szabad óráit. Amint elfoglaltsága esak megengedte velem jött a kór­házakba is, ahol a magyar fiuk régi, kedves is­merősként üdvözölték. Vasárnapra átengedte az újonnan 300,000 korona költséggel épült gyönyörű evang. templomot, flz istentiszteleten az éneket Kühne kisérte orgonán. A beszédet tót és ma­gyar nyelven tartottam s megjelentek nemcsak a sebesült, hanem egészséges prot. katonák is, kik ott szolgálnak, ugy hogy a templom megtelt az „Erős vár a mi istenünk" és a „Hymnus" Isten­hez emelkedő hangjaival. Az istentisztelet végez­tével az egészséges katonákat is elláttam magyar és tót nyelvű imádságos könyvekkel. A város most a hadiállapotra való tekintet­tel nagyon csendes. A máskor zajos, forgalmas utcák üresek, a tengerpart kihalt. Csak két fekete kórházhajó sötét árnyéka látszik a hatalmas mólón. Nincs tengeri forgalom. Ezt érzi az egész város s minden lakos. A remek képtár végig­tekintése kárpótolt azért, hogy nem láihattam Triestet teljes és valódi szépségében, nagysá­gában. Február hó 22-én hagytam el az oly nagyon megkedvelt várost s Montfalconon keresztül Görzbe a 30,000 lakossal biró kertvárosba utaz­tam. Meleg, tavaszi időjárás fogadott a Karszt rideg, szürke kősziklái után szemem meg-meg pihenve gyönyörködött a zöldbe boruló fákon­bokrokon. Itt már ébredt a tavasz. A kertekben mindenütt a férfit is helyettesitő asszony kerté­szek szorgos munkával elfoglalva. A három kór­házban fekvő betegek és sebesültek ide már valamely más kórházból jöttek üdülésre, utó­gyógykezelésre. fí magyar és tót ajkú katonák örömmel vették látogatásomat, mert már régen beszéltek papjukkal. Különösen szivesen vették azt a kijelentésemet, hvgy 24-én reggel 7-kor magyar és tót nyelvű istentiszteletet is tartok a számukra az ev. templomban. Mert itt is van virágzó ev. gyülekezet, melynek élén fiatal szi­léziai lengyel lelkésztárs Gsycz Károly áll. Len­gyel létére szivébe zárja a magyarokat, sajnos nyelvünket nem birja. Az istentiszteleten 93 ka­tona vett részt. Azután ismét vonatra szállva a festői tájé­kokban gazdag St. Luesia—lűeldes—Klagenfurt Marburgi vonalon tértem vissza Grácba. Kolle­gám Eősi Szabó Dezső pedig 25-én Póla—Lai­bachba utazott katonáink látogatására. Pólában közel 1500, Laibachban 60 ev. és ref. katonát talált minden lelki gondozás hijján. Március 1-én kedves vendégem érkezett. Ntü Pröhle Károly akad. professor, a magyar­honi ev. egyetemes egyház kiküldöttje keresett fel. Már megelőzőleg is levelezésben állottunk s itt véglegesen megbeszéltük a katonák lelkigon­dozásának s látogatásának tervszerű módját. Megállapodásunk eredményét, különösen az irat­terjesztésre vonatkozólag az „Evang. Egyházi Élet"-ben fogja nyilvánosan javaslatba hozni. Itt Grácban is 3 napon át látogattuk a kórházakat, de az összesekbe ily rövid idő alatt nem mehet­tünk. Ugy áll ugyanis a dolog, hogy mig decem­berben esak 17 kórház létezéséről tudtam, detektív módjára kutatva kórházak után ma már 38-at látogatunk ref. eollegámmal. Pröhle szerdán

Next

/
Oldalképek
Tartalom