Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-20 / 12. szám

XI. év. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Fest megye) külöenöő. i9 SZKRKE>ZT!K: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti leikés/.. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATA RsS \K : SCHOLTZ ÖDÖN BLATN1CZKY FAL agfulvi esperes-lelkész cinkotai lelkész. GÖ/nÖRYJANOS eperjesi fogym. igazgató. Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 H Fgyes szám ára 40 j Hirdetések es pályázni ok ai<si: K<»ész oldal .... . 411 K A lliindo Uii'iletéseK iiies^e. yezés szerint TARTAkOMJEeyZÉK : VEZÉRCIKK: A lelkészek fizetésének forräsai Raffay Sándor. — A katonák lelke. Duszik Lajos. — A dunántuli egyházkerület főiskolai nagybizottságának gyűlése. — Triesíi és Qörzi kórházak látogatása. Meshó Károly. — Mit uárjunk a uilágháfcoriiíól ? Raffay Sándor. — Beléleí. — Pályázatok és hirdetések. Ä lelkészek fizetésének forrásai. Miféle forrásokból leheíne a lelkészek fizetését az állás és a kor igényei szerint rendezni? Ez a kérdés a legnehezebb, de kétségtelen, hogy ennek szerenesés megoldása végleges eredményekhez juttat. A legtermészetesebb és legelső forrás a gyülekezet. Minthogy azonban gyülekezeteink anyagilag gyöngék, áldozatkészségben pedig meglankadtak, első sorban ezeket kell erőre támogatni. Ennek két utja van. Egyik az anyagi téren való erősiíés, a másik a buzgóság fokozása. A kettőt egyszerre ölelheti fel a lelkipásztori kitartó és céltudatos gondozás. Ne mondja senki, hogy a szegény gyülekezeteket nem lehet felerősíteni. A közösség élete ugyanolyan törvény szerint folyik le, mint az egyes emberé. Tétlen nembánomság még senkit sem juttatott előbbre. Külső segítség, akármi legyen is a neve, igazában véve mindig csak alamizsna. Külföldön nem egyszer bámulva láttam, hogy 30—40 lelkes ember mikép tudott százakat nagy áldozatokra fellelkesíteni, mikép tudott szegény gyülekezeteket anyagilag is biztos helyzetbe emelni. Lelkes hívekből álló gyülekezet sohasem szegény, mert ezerféle módja és eszköze van az anyagi fellendülésnek, ha vannak, akik lelkesíteni, vezetni és irányítani tudnak. En meg vagyok erősen győződve, hogy több gonddal, több buzgósággal minden gyülekezetünket ugy az anyagi, mint az erkölcsi javakban gazdagabbakká tehetjük. Igaz, hogy nem egy-két év munkája hozza meg az óhajtott eredményt, de előbb vagy utóbb meghozza bizonyosan. Hanem hát a jövendő anyagi fellendülésből igényeket kielégíteni, fizetéseket rendezni ma még nem lehet. Igaz, de, mint a fizetés rendezésének legtermészetesebb forrására, rá kellett erre mutatnom, mert meg vagyok arról győződve, hogy akárhány gyülekezetünk van ma is, amely lelkészének fizetését a mai kor színvonalán a középiskolai tanári fizetés mértékéig egy kis jóakarattal a maga erejéből is felemelhetné. fí másik forrást is körön belül, az egyház rendelkezésére álló anyagi eszközökben kell keresnünk. Egyetemes egyházunk az állami pénztárból évenként adóalapra 445,400 K., közigazgatásra 374,400 K, nyugdíjintézetre 385,000 koronát, összesen egy millió kétszázezer koronát kap. A lelkészi, segédlelkészi, tanári fizetések különböző címeken való kiegészítésére és pótlásaira szintén nagyobb összegeket kapunk. Ezek közül 115. szám. Budapest, 1915. fehruár 13. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.