Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-20 / 12. szám

XI. év. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az eset­leges reklamáció is a lap tu­lajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Fest megye) külöenöő. i9 SZKRKE>ZT!K: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti leikés/.. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATA RsS \K : SCHOLTZ ÖDÖN BLATN1CZKY FAL agfulvi esperes-lelkész cinkotai lelkész. GÖ/nÖRYJANOS eperjesi fogym. igazgató. Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 H Fgyes szám ára 40 j Hirdetések es pályázni ok ai<si: K<»ész oldal .... . 411 K A lliindo Uii'iletéseK iiies^e. yezés szerint TARTAkOMJEeyZÉK : VEZÉRCIKK: A lelkészek fizetésének forräsai Raffay Sándor. — A katonák lelke. Duszik Lajos. — A dunántuli egyházkerület főiskolai nagybizottságának gyűlése. — Triesíi és Qörzi kórházak látogatása. Meshó Károly. — Mit uárjunk a uilágháfcoriiíól ? Raffay Sándor. — Beléleí. — Pályázatok és hirdetések. Ä lelkészek fizetésének forrásai. Miféle forrásokból leheíne a lelké­szek fizetését az állás és a kor igényei szerint rendezni? Ez a kérdés a legne­hezebb, de kétségtelen, hogy ennek sze­renesés megoldása végleges eredmé­nyekhez juttat. A legtermészetesebb és legelső for­rás a gyülekezet. Minthogy azonban gyülekezeteink anyagilag gyöngék, áldo­zatkészségben pedig meglankadtak, első sorban ezeket kell erőre támogatni. Ennek két utja van. Egyik az anyagi té­ren való erősiíés, a másik a buzgóság fokozása. A kettőt egyszerre ölelheti fel a lelkipásztori kitartó és céltudatos gon­dozás. Ne mondja senki, hogy a szegény gyülekezeteket nem lehet felerősíteni. A közösség élete ugyanolyan törvény sze­rint folyik le, mint az egyes emberé. Tétlen nembánomság még senkit sem juttatott előbbre. Külső segítség, akármi legyen is a neve, igazában véve mindig csak alamizsna. Külföldön nem egyszer bámulva láttam, hogy 30—40 lelkes em­ber mikép tudott százakat nagy áldoza­tokra fellelkesíteni, mikép tudott szegény gyülekezeteket anyagilag is biztos hely­zetbe emelni. Lelkes hívekből álló gyü­lekezet sohasem szegény, mert ezerféle módja és eszköze van az anyagi fellen­dülésnek, ha vannak, akik lelkesíteni, vezetni és irányítani tudnak. En meg vagyok erősen győződve, hogy több gonddal, több buzgósággal minden gyü­lekezetünket ugy az anyagi, mint az erkölcsi javakban gazdagabbakká tehet­jük. Igaz, hogy nem egy-két év munkája hozza meg az óhajtott eredményt, de előbb vagy utóbb meghozza bizonyosan. Hanem hát a jövendő anyagi fellen­dülésből igényeket kielégíteni, fizetése­ket rendezni ma még nem lehet. Igaz, de, mint a fizetés rendezésének legter­mészetesebb forrására, rá kellett erre mutatnom, mert meg vagyok arról győ­ződve, hogy akárhány gyülekezetünk van ma is, amely lelkészének fizetését a mai kor színvonalán a középiskolai tanári fizetés mértékéig egy kis jóakarattal a maga erejéből is felemelhetné. fí másik forrást is körön belül, az egyház rendelkezésére álló anyagi esz­közökben kell keresnünk. Egyetemes egyházunk az állami pénztárból évenként adóalapra 445,400 K., közigazgatásra 374,400 K, nyugdíjintézetre 385,000 koro­nát, összesen egy millió kétszázezer koronát kap. A lelkészi, segédlelkészi, tanári fizetések különböző címeken való kiegészítésére és pótlásaira szintén na­gyobb összegeket kapunk. Ezek közül 115. szám. Budapest, 1915. fehruár 13. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom