Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-20 / 12. szám

1915 különösen a közigazgatási költségeket lehetne jó részben a lelkészek fizetésének rendezésére felhasználni, amint az már a lelkész segélyezési alap létesítésénél és gyarapításánál, csekély mértékben ugyan, de meg is történt. Nézetem szerint ezt a segélyalapot kell megnövelnünk olyan módon, amint azt az egyetemes nyugdíjintézettel cselekedtük. fí nehézkes és drága közigazgatást gyorsabbá és olcsóbbá kell tenni a presbyteri rendszer minden fokon való kiépítésével. A bizottságokkal és a közgyűlésekkel való közigazgatás lehetőleges megszüntetésén oly sok pénzt takaríthatunk meg, hogy a lelkészi fizetések kellő kiegészítését csakhamar megkezdhetjük. A végleges rendezésnek elengedhetetlen előfeltétele azonban, hogy az esperességi számvevőszékek a lelkészi javadalmazásokat, a gyülekezetek erőforrásait, a hiványok értékelését mindenütt megvizsgálják és legalább 5 évenként megállapítsák. A kongrua érdekében készült bevallások ma már idejét multák, elértéktelenedtek. A megállapítást meg kell ujitani és pedig hivatalos forum által és nem örökre, hanem csak bizonyos időre. Ha azután a fizetés végleges rendezéséhez még ujabb anyagi erőforrás is szükséges lesz, a zsinati bizottság erre vonatkozó javaslatának megfelelően, ujabb államsegélyt is kérhetünk, fí lelkészi fizetést azonban még a zsinat ülésezése folyamán véglegesen rendezni kell. S mert az idő rövid, az előkészületek pedig esetleg hosszabbra nyúlhatnak, ezért voltam bátor a kérdést felújítani s annak felkarolását és megoldását az illetékes forumok készségébe és szerető gondoskodásába ajánlani. Raffay Sándor. fl katonák lelke. flzon a szédítően változatos képszallagon végigtekintve, melyet a háború nagy kinotheaterjében, nagy mozgójában leperget az eseményeket teremtő és az eseményekkel tanító Isten, olyan magunkat-mérlegelő, egyházunk embernevelő munkáját megértékelő gondolataink támadnak. Abból a lőporfüstös, leheletpárás, vérgőzös levegőből, mely most ráterül a világra s ránehezedik a lelkünkre, nem esak a halál és pusztítás kaszasuhintásait, s a sárba-hóba zuhant tetemek tompa ütődését halljuk ki, hanem a másik, az eljövendő háborúra, arra a háború ellen fegyverkező szent háborúra felhiuó parancsát is. Paradoxonokkal oktat a háború szörnyű szelleme: mennél inkább készítjük a háborút, annál erősebben áll a béke ; mennél bátrabban merünk az eljövendő háború szeme közé nézni, annál mosolygóbb fölöttünk a béke áldott napja; a béke művei a háborúra készülnek ; a legalkalmasabb katonák a legbékésebb polgárokból lesznek. . . Még zúg a nagy vihar, de egy ilyen paradoxon-szabályt alkalomszerű már most megvilágítani. S ez nem kevesebb, mint: a valláserkölcsi nevelés képezi alapját a katonák harci lelkesedésének, n seregek jó köz szellemének, a hősök bátorságának. A nagy hadvezérek s a vitézségi érmekkel, rendjelekkel dekorált hősök vitézi tetteinek mozgató ereje a vallásos világnézetek talajából táplálkozik. )ó katona esak jó keresztyén lehet. Hordákkal lehet pogromokat rendeztetni, lehet vadállati kegyetlenségre hajló alantas ösztöneiket feltüzelni s ezeket az elszabadított lelki vadakat lehet garázdálkodásra bocsátani, de ott kell lenni hátúi a fellálitott gépfegyvereknek is, mint az állatszeliditő övében ott villog az élesre töltött pisztoly fogója is. Lehet ezeket a kétségbeesés örvényétől visszaborzadt lelkeket ellentállásra tüzelni, de úgy érezzük (legbiztosabb tudat az érzés), hogy a bátorság valami más. flz is megáll, de nem mert fél, hanem mert nem akar hátrálni. Nem hiszem, nem akarom hinni, hogy a mi hadvezetőségünk ezt a külömbséget fel ne ismerte volna már eddig is. És éppen azért várok valamit. Azt, hogy a kaszárnyákban a vallás nem valami elasszonyiasitó, valami nem férfiaknak való lélekfejlesztő, nevelő tényezőül fog szóba jönni, hanem az egyéniségek erősítésének, a komoly férfiasság kiedzésének, a lélek militarizálásának nagyhatású eszközéül. Be kell látnunk, hogy a haboru nemcsak vaskos materialis anyagi erők mérkőzése, hanem főként és mindenütt erkölcsi erők viaskodása is. Ezt és csak ezt látom én ebben a rettentő világvajudásban. A katonák