Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-11-14 / 46. szám
507 EVANGELIKU S ŐRÁLL Ó " 1914 503 séggel együtt járó sok rossztól óvják meg az ifjúságot. Luther Márton ezen gyakorlati nevelésügyi eszméit oly nagy erővel hirdette szózataiban és templomi beszédeiben, hogy csakhamar az iskolák felállításában sok buzgó segítőtársa akadt egész Németországban. Leghívebb tanítványa Melanehton, aki „praeceptor Germaniae" melléknevet kapta, kiegészítette Luther elveit és ezek alapján szervezték Sturm jános és Protzendorf híres gimnásiumaikat. Valóságos kis köztársaságok voltak ezek az iskolák, hol oeeonomusok, eforusok és quaestorok tartották fön a rendet, eonsulok kormányoztak, kiknek a resteket följelentették és azok büntetésül latin feladványokkal sújtották. Igaz, hogy ezen iskolákban háttérbe szorult a nemzeti nyelv, ellentétben Luther alapelveivel, aki mint az uj felnémet irodalmi nyelv megalapítója, nem győzte hangsúlyozni a nemzeti nyelv szükségességét és fontosságát. Ezen német iskolák alapozták meg és fejlesztették oly magasra a német kulturát, mely távoli országokban és idegen népeknél üdvösen éreztette hatását. Nálunk Magyarországon a protestantismus nagy nemzetfenntartó munkásságát alig szükséges bővebben fejtegetni. Mig eddig a nyugatról jövő hatások a kultura terjesztése mellett rendesen a nemzetit, a tősgyökeres népiest támadják meg, addig a német protestantizmus Magyarom szágon igazi nemzeti magyar reformációvá fejlődött. Épen midőn az egész magyarságot, sőt az egész nyugati keresztyén világot elsöpréssel fenyegette az ozmán, akkor kezdék felállítani a magyar hittérítő bajnokok szellemi váraikat a protestáns iskolákat. Dévai Biró Mátyás, Gálszécsy István. Székely István, Erdősi jános, Stockei Lénárd, Honterus jános, Bornemissza Péter, — de ki tudná mindannyiokat most felsorolni — mind fényesen ragyogó nevek a magyar műveltség történetében. Nem voltak nékik arany és ezüst marháik, sem pedig nagy kiterjedésű dominiumaik, honnan évente százezrek folyhattak be; az ő kincses ládájukban csak néhány jó könyv volt és egy szerény könyvnyomda, melynek betűiből maguk rakosgatták össze a sorokat, hogy minden magyar ember kezébe adhassák a legnagyobb kincset, „a lelki kenyeret" a magyar bibliát! Egyre-másra keletkeznek a protestáns alsó és felsó iskolák, különösen midőn az erdélyi nemzeti fejedelmekben áldozatkész pártfogókra talált a magyar reformáció ügye. De alig erősödhettek meg ezen iskolák, midőn a protestantismus ellenei mindent elkövettek ledöntésükre. Nem egy protestáns főúr alakitá át ősi kastélyát latin iskolává, csakhogy az elüldözött protestáns tanítóknak és deákoknak biztos menedéket nyújtson. Megtiltották, hogy községi pénzeket protestáns iskolák segélyezésére fordíthassanak; ahol pedig nyomára jöttek, hogy valamely protestáns iskola egykori szerzetesi vagy katholikus vagyonnal rendelkezik, azonnal lefoglalták és az elöljárót nehéz büntetéssel sújtották. Ekkor a hivők saját filléreiket áldozták iskola célokra, de ezt sem engedték, mert ujabb szigorú törvényt hoztak (1715. XXXI törvénycikk), hogy „a magok közötti részletes gyűjtéseket és az ágostai és helvét vallástartókra tett kiuetéseket királyi harag és törvény büntetés alatt szigorúan eltiltja". Mig a protestáns diákoknak a legációkat és suplikációkat meg nem engedték, addig a franciscánusok és más szerzetesek ugyancsak sűrűn kopogtattak alamizsnáért a polgárok ajtaján és nagyon is megkívánták, hoay a protestánsok ép ugy adakozzanak a templomaikra és rendházaik kibővítésére mint a katholikusok. És ilyen nehéz nyomasztó körülmények között is épültek uj meg uj protestáns iskolák, csak lapozgatnunk kell a magyar történelem és irodalom lapjait és azonnal megláthatjuk, hogy mily nagy államférfiak, szónokok és költők kerültek ki a pápai, eperjesi, debreceni, sárospataki, pozsonyi, nagyenyedi stb protestáns kollégiumokból. A protestantismus sohasem volt támadó a világi hatalom törvényeivel szemben, de mindig védelmébe vette az elnyomottakat. Mi magyarok nemzeti kulturánk megerősödését, nemzeti nyelvünk kiművelését köszönhetjük a protestantismusnak, mégis ellenfeleink mint lázadók ellen fogtak fegyvert. De mig fegyverrel cs durva véres erőszakkal próbálták a protestantismusí nálunk elnyomni, addig semmi eredményt nem tudtak elérni. A vértanuk szenvedései és jajkiáltásai fájdalmas visszhangot vertek az egész országban és a gyenge szívűeket, a kételkedőket is erősebbeké tették, fí gályarabok Istenben bízó éneke a messze idegen tengerekről is elhangzott hazájukba és megvigasztalta az elesüggedőket. Most a klerikális hatalom uj fegyverhez nyúlt. Ő is iskolákat állított fel, miután a protestánsokat megfosztotta azoktól, nemzeti nyelven kezdte hirdetni az Isten igéjét és haladást színlelve próbálták a maradisághoz, a szellemi sötétséghez visszacsalogatni a szerintök eltévelyedteket. Ingadozók, kicsinyhitűek mindig akadnak. A kettős fegyverrel szemben, a hatalom és a szellem fegyverével szemben erőtlen volt a vezéreitől és váraitól, tanítóitól és iskoláitól megfosztott protestantismus és sokan a gyönge hitűek közül behódoltak. De még mindig erős sereg maradt, mely nem szűnt meg küzdeni az igaz keresz-
