Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-11-14 / 46. szám

502 dal? Mert az a hatalma is vala, hogy a szentek ellen hadahoznék és őket meggyőzné. Soha még az ujjamat sem emeltem ellenük és Krisztus megemésztette őket az ő szájának a lelkével". Luther tehát békét hirdetett, kerülni akarta a forrongást, de a szellem harcát lelkesen hirdette a felfuvalkodott nagyságok ellen. Ezen protestáns szellemi harcban a reformációnak kezdettől fogva legerősebb várai voltak a protestáns iskolák. flz elavult kolostori és káptalani iskolák, hol a szentek életének latinul való betanulása volt a fődolog, a sötétség rozzant várai voltak csak, melyek Luther és társai szavát '1 tehetetlenül omoltak össze. Fölmerült hát az a fontos kérdés, hogy kinek a kötelessége uj iskolák felállítása? Luther határozottan kimondotta, hogy ez a feladat immár az államra, a városokra és a fejedelmekre háramlóit, akik a régi egyházi hatalmst mintegy örökségképen áíuették, s igy hát nekik kell az uj szellemi élet fejlődését uj iskolák felállitásáual megalapozni. Hatalmas szózattal fordult Luther a német városok tanácsosaihoz és polgármestereihez, fllig emlékezhetünk meg méltóbban a nagy reformátorról a mai napon, ha ezen erőteljes Írásaiból legalább a bevezető sorokat szószerinti fordításban idézzük. „Üdü és békesség az Istentől, ami atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól! Igen bölcs urak, bár én három év óta száműzue és kiátkozva vagyok s igy inkább hallgatnom kellene, de ezáltal az emberek és nem az Ur akaratja történnék meg, mint a hogy a német országokban, kicsinyek és nagyok ez okból az én beszédemet és Írásaimat még mindig üldözik, sőt vért is ontnak érte. De mivel az Isten fölnyitá a számat és megparancsolá, hogy beszéljek, és erőteljesen mellém állott és ügyemet, mind tanácsomat mint tettemet annál erősbbé teszi és kiterjeszti, minél jobban toporzékolnak azok és ugy tészen mintha nevetné és semmibe venné az ő toporzékolásukat, mint a második zsoltár mondja. Már ebből is megláthatja mindenki, aki csak nem vak, hogy ez az ügy kell, hogy az Isten ügye legyen!" Luther ezen iratában azt a kérdést teszi föl, hogy mire is kell hát gyermekeinket tanittatni, ha nem akarjuk, hegy papok, szerzetesek avagy apaczák legyenek? Vegyük hát vizsgálódásunk tárgyává, hogyan is gondolta Luther Márton az igazi protestáns iskolákat, melyeknek ügyét foniosabbnak és jelentősebbnek tartotta a török elleni küzdelemnél is, pedig tudjuk, hogy az ő i ejében a török már Bécset fenyegette. Nem a kincsek és erős falak és szép paloták teszik Luther szerint egy város gazdagságát és nagyságát, hanem, hogy okos és tanult polgárai vannak, ezért kell 1914 minden városnak jó iskolákról gondoskodnia. Lám a római ifjú már 18—20 évvel tudott latinul és görögül és jártas volt a szabad művészetekben és azután állt be a római hadseregbe. De a legutolsó római katona is többet tudott, mint a németországi szerzetesek együtvéve. A városok vezetőinek kell hát töreködniök, hogy költséget és fáradságot nem kiméivé derék polgárokat nevelő iskolákat állitsanak fel. „Uannak emberek" irja Luther — „kik sok sajátságos dologgal szolgálják az Istent, böjtölnek, durva ruhát viselnek, de házuk valódi istentisztelete s a gyermekek helyes nevelése elől vakon kitérnek. Higyjék el az ilyenek, hogy sokkal szükségesebb gyermekeik jó neveléseiről gondoskodniok, mint a bűnbocsánat vásárlása s idegen tomplomok látogatása. Ha Isten és a szentirás keduéért nem volninak is szükségesek az iskolák, már csak azért is föl kell azokat mindenütt tartani, mert e társadalomnak szüksége van ügyes férfiakra és nőkre, hogy a férfiak az országot és a népet jól igazgathassák, s a nők rendben tarthassák a házat s jól nevelhessék a gyermekeket". Az első és legfőbb tantárgy Luther szerint a szentirás igaz és hű magyarázása, de nem a rideg betűk ide-oda való forgatása, mint azt a középkori barátok tették, hanem a krisztusi szellem helyes megértése. Emellett a legfontosabb feladat a nyelvek ismerete. A nyeluek tudása vezet nemcsak a világi tudományok igaz megértéséhez, hanem Isten igéjének helyes felfogásához is. Épen ilyen fontos a történelem tanitása is, mert a történelem nem egyéb, mint „az Isten művének és Ítéletének följegyzése, ahogyan ő a világot, különösen az embereket kormányozza, akadályozza, bünteti és jutalmazza, mindenki ahogyan azt megérdemli, jóval avagy rosszal; és azoknak is, akik Istent nem tisztelik, sőt nem is akarják ismerni, még azoknak is meg kell félemedni, ha olvassák a történelmet, nehogy ők is ugy járjanak, mint ott leirva vagyon". (Vom Nutzen der Geschichte 1538.) A jó könyvekre is ad nekünk Luther tanácsot. Legyen meg az iskolák könyvtárában a biblia annyi nyelven, amennyire csak le van forditua, legyenek ott a filozófusok és jogászok iratai, azonkívül a nyelvek tanításához a költők és szónokok müvei. Itt azonban nem kell néznünk, hogy „pogány-e uagy keresztyén, görög-é vagy latin?" Legyenek azután könyvek még az összes művészetekről. De ne feledkezennek meg a krónikákról, mert igy ismerhetik meg a világ folyását. Különösen figyelmébe ajánlja az ifjúságnak a testgyakorlást és a zenét, melyek a henyeségtől és a henyeEVANÜEL1KUS ORÁLLO