Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-11-07 / 45. szám

1914 EVANGELIKUS ORALLO 493 lelkészre bízta, ki rövid idő alatt megbízatásának eleget tett s munkája : „Erős várunk az Isten"! elmélkedések és vigasztalások a háború idejére elkészült, melyben feladatát a helyzet oly megértésével és átérzésével oldatta meg, hogy ez a kis könyvecske teljes mértékben fogja azt a missziót szolgálni, melyet maga elé tűzött. „Erős Várunk az Isten" méltón társul a „Lelki fegyver" belső értékük szerint. Csak az a sajnálatos, hogy a Társaság a Kapi munkájának három nyelven való ingyen terjesztésére csak 1C00 k.-t irányozhatott elő. Az előre látható, hogy a Luther Társaságtól sokan fogják kivánni ugy a „Lelki fegyver", mint az „Erős várunk az Isten 'ingyen példányait; de e célra sokkal szűkösebb anyagi eszközökkel rendelkezik, semhogy a szükségletet kielégíthetné. Azért segitsük a Luther Társaságot áldásos munkájában: támogassuk adományainkkal; minden egyház nyújtson segédkezet, hogy Társaságunk a két épitő, vigasztaló s hiterősitő müvet mennél szélesebb körben ingyen terjeszthesse. E célra adakozzanak és gyűjtsenek egyházaink s az adományokat szolgáltassák át a L. T. pénztárosának. (Bendl Henrik, Budapest, IV. Deák-tér 4. sz,) Áldás lesz adományainkon! Vitális Gyula a L. T. agitációs biz. elnöke. Leuél. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur J Medves Barátom J Olvastam az „Evang. Őrálló" 43. számában én is az „ótestamentum és a háború" cimű cikket. S amikor olvastam, eltűnődtem egyen is meg máson is, leginkább pedig azon, amire a cikk különösen inditott, hogy : miért is nem kedveljük mi ma (vagy talán inkább azt mondhatnám: miért nem kedveltük eddigi?) az ótestamentumot? S ahogy tűnődöm és a feleleten gondolkozom, ismételten is csak oda jutok — legalább enmagamra vonatkozólag —, hogy: előítélet miatt egyrészt, másrészt pedig azért, mert — valljuk be őszintén — nem is ismerjük azt eléggé. Ez pedig baj egy kicsit! Pedig esak meg kellene figyelni a gyülekezet és pedig nemcsak a falusit, de a városit is, mennyire élénk érdeklődéssel kisért az ótestámentomi történetek idézését, az ótestámentom gondolatvilágának, vallás-erkölcsi igazságainak az ismertetését, milyen szivesen é& tegyük hozzá! lelki épüléssel hallgatja az ótestámentomi textuson alapuló szent beszédet .< is, s akkor belátnók azt is, hogy bizony nem esik a mi „evangelikus

1' voltunkra semmi sérelem, ha olykor-olykor felnyitjuk otthon is, de meg a szószéken is az ótestámentumot. Ma érezzük az ótestámentom olvasásának és magyarázatának a szükségét is, hasznát is és talán jobban, mint valaha; hiszen aki ma elolvassa, hogy csak egyet emlitsek, a zsoltárokat, annak éreznie kell, hogy azok az üzenetek, azok a bátoritások és vigasztalások mi nekünk is szólnak, s az illető nem fog megütközni a zsoltárok egyik-másik kifejezésén, de megérti ma azoknak igazságait, megérti azért, mert megtanította erre a háború. Lám, megint a „háború" akadt a tollamon, a mi ma az igaz egy cseppet se meglepő, pedig én igazán nem akartam ezúttal még csak meg se emliteni! De ha már megemlitettem, hozzáfűzöm még azt is, hogy a háború „áldásai" közé — hiszen vannak ennek áldásai is nagy számban — ezek közé sorolom én is (az emiitett cikk német szerzőjével együtt, kinek nevét a forditó ur elfelejtetette megemlíteni), hogy felnyitotta a szemünket különösen az ótestámentom, de vele együtt az egész biblia megértésére s megbecsülésére. Most, e zivataros világba újból érezzük azt, hogy milyen nagy érték megbecsülhetetlen kincs nekünk a biblia; ma megértjük azt, hogy miért ragaszkodtak őseink a bibliához, miért énekelték a zsoltárokat, miért magyarázták a próféták Írásait a gályarab-prédikátorok, az üldözött lelkészek. Azért, mert erőt és egyúttal vigasztalást nyújtott nekik, ha elmerültek az írásban, követve Üdvözüőnk tanítását: „Tudakozzátok az írásokat ..." Részvétlen közönyösséggel azonban hiába lapozunk a bibliában, megértő szívvel kell hozzá közelednünk és sokszor küzdenünk is kell vele, hogy megérthessük mélységes értelmét! Ma azt hiszem nem kell ezt bővebben fejtegetnem, hogy nekünk is esak akkor lesz a biblia, s igy az ótestámentom is vele együtt, igazán erőt nyújtó és vigasztaló forrás, ha mi magunk merülünk el benne, ha mi magunk merítünk minél gyakrabban belőle s ily módon általa közelebb jutunk Isten ismeretéhez, közelebb jutunk magához Istenhez, Isten közelségeért pedig érdemes fáradnunk, küzdenünk, szenvednünk is, hogyne volna hát érdemes kezünkbe venni újból az — ótestámentomot is! De miért irom én ezt most Neked? Azért, mert a háború arra figyelmeztet, hogy jobban kell foglalkoznunk a bibliával, mint eddig tettük, hisz tapasztaljuk azt mindnyájan, hogy a biblia kedves olvasmány lett újra. S nekünk gondoskodnunk kell róla, hogy az is maradjon! Ezért

: tudakozaák fokozott mértékben az írásokat! Most