Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-11-07 / 45. szám
1914 van itt erre az alkalmatos idő, falun — városcn egyaránt, mert ma nyitott fülekre, megnyilt szivekre talál az, aki Isten igéjét hirdeti, aki a bibliát nyújtja s magyarázza. Tudakozzuk az Írásokat! Most van lit az alkalmatos Idő arra is, hogy — jó példát mutasson az „Evang. Őrálló" is: nyújtson azért magából a bibliából, ma kivált az ótestámentomból rövidebb-hosszabb magyarázattal együtt olyan szakaszokat, amelyek különösen időszerűek s igy alkalmasak arra, hogy a lelkekre hassanak a mai időkben. Kimondom itt előtted azt, ami már régóta foglalkoztat: írásszerübbé tehetned becses lapodat 1. Irásszerübbé a fent jelzett értelemben. Talán szívesen fogadnák ezt az „Evang. Őrálló" tisztelt olvasói között lelkésztestvéreink is, és én hiszem, hogy nem vennék rossz néven ugy nevezett „világi" részről sem, mert meggyőződésünk az, hogy első sorban ilyen bibliai szakaszok vannak hivatva annak a megmagyarázására, megértésére: hogy mit üzen Isten mi nekünk a háború által? De nem esak az egyesnek, henem az egész emberiségnek, s ennek embermilliói között a magyar nemzetnek, benne evang. egyházunknak!? Milyen probléma elé állította a világháború által Isten hazánkat, egyházunkat? S talán azt is, hogy: milyen hibáinkat tárja fel ez a magvk rideg valóságában? Mert az bizonyos, hogy ez a vészes háború isteni figyelmeztetés hozzánk s egyházunk számára is. Az „irást" — megbocsátasz kedves Barátom az őszinte szóért — több tekintetben nélkülöztem eddig is az „Evang. Örálló"-ban, de kétszeresen nélkülözöm ma, amikor érezzük s éreznünk kell újra, hogy mi az „írás egyháza" vagyunk, illetve hogy annak kellene lennünk. Ezen éraések sugalmazták ezt az őszinte pár szót is. Ezért ha Te, Kedves Barátom, azt gondolod szintén, hogy ez nemcsak időszerű, de üdvös is, akkor — s ezt a kérést többek nevében intézem hozzád — ,égy szives szerkesztői gondjaid közé felvenni azt is, hogy időről-időre ilyen cikket is hozzon becses lapod. Meg vagyok gyóaődve a felől, hogy akkor ez még jobban rászolgál az „euangelikus" jelzőre mint eddig is! Befejezésképen esak arra kérlek, nézd el, hogy ily en hosszúra nyúlt levelem; ha a végén kezdtem volna, bizony akkor nem lett volna szükség ennyi nyomdafestékre! Isten áldjon! Szívesen üdvözöl szerető testvéred as Urban 1914. november 2. y. Kedves barátom! Igaz köszönettel vettem fenti leveledet s hogy óhajod igen tisztelt olvasóink előtt is ismeretes legyen, leközöltem azt neved elhallgatásával, mivel magad sem kívántál a nyilvánosság elé lépni. Azon megjegyzésedre hogy Dr. Deák barátunk miért nem közölte az eredeti német cikk szerzőjének nevét, válaszom az, hogy az „Ev. Luth. Kirchenzeitung"-ban sem uolt a szerző megemlítve, igy a fordító sem közölhette. — Mulasztás tehát nem történt. Óhajodat ig^n szivesen teljesítem, a mennyiben a szerkesztőségben, illetve a munkatársak között akadnak olyanok, a kik ily irásmagyarázatok megírására vállalkoznak, mert nézetem szerint nem könnyű feladat s nagy szakértelmet, ügyes tollat igényel az ilyeneknek írása, hogy azok igazán vonzók, tanulságosak legyenek s szives fogadtatásra találjanak a lelkész-testvéreknél ép úgy mint a nem lelkész-oluasóinknál. Minden esetre megpróbáljuk s ez úttal is felhívom a munkatársak szives figyelmét ezen kifejezett óhajra. — Szives üdvözlet. Szerkesztő. BBLÉLET. Kiadó hiwatal kérelme. Több kedves előfizetőnk az ez éui lapdijjal még hátralékban lévén, legyen szabad ezúttal szeretettel őket arra kérni, hogy az ez évi lapdijat mielőbb beküldeni hegyesek legyenek. Bennünket is nyomnak az anyagi kötelességeink, azért e szeretetteljes kérés. Érettségi vizsgálatok. A rimaszombati egyesült prot. főgimnáziumban az okt. 17-én megtartott jauitó és pótló vizsgálatok, melyek Hronyecz József püsp. titkár elnöklete alatt és Hallay Zoltán kormányképviselő ellenőrzése mellett folytak le, a következő eredménnyel végződtek: a javitóvizsgálatra jelentkezett 10 tanuló a követelményeknek megfelelt és igy érettek lettek, a pótló vizsgálatra jelentkezett 5 tanuló, kik közül kettő a miniszteri engedélyt nem kapván meg idejében, vizsgálatra nem bocsáttatott, egy pedig érettnek nyilvánittatott. Gyászeset. A soproni kerületi ev. tanintézetek hosszú ideig tevékeny, buzgó és áldozatkésH volt világi felügyelője Dr. Rátz Ottó nyug. kir. Ítélőtáblai biró 58 éves korában Sopronban elhunyt. Hosszas szenvedés előzte meg halálát, mely felett özvegye és hat gyermeke kesereg. Temetése október 31-én ment végbe. A gyászssertartást a soproni lelkészekkel együtt Gyurátz Ferenc püspök végezte. A dunántuli kerület, mely egyik legbuzgóbb világi vezérférfiát veszti, meg fogja örökíteni érdemeit és hálás emlékét évlapjain.
