Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-11-07 / 45. szám

EVANGELIKUS ÓRÁLLO 2175 1914. vő kérdése. Addig is, mig ily nagyobb szabású intézmények szolgálhatják az eu. lelkészek és lelkészesaládok javát, valósítsuk meg a magunk javát szolgáló temetkezési egyesületet, Ezennel kiadom a jelszót: Kezdjük meg rögtöni Tudom, hogy gomba módjára nem szü lethetik meg az ev. lelkészek temetkezési egyesülete, de azt is tudom, ha sokat irunk, cikkezünk, vitatkozunk s bizottságozunk, akkor ahelyett hogy életbe léptetnök az eszmét, tényleg eltemetjük. Éppen azért kérem e helyen mindazon lelkésztestuéreket, kik tagok akarnak lenni, s kik feleségüket s gyermekeiket is be akarják iratni az emiitett egyesületbe; irjáh ezt meg nekem, s egyúttal küldjék is meg rögtön a járulékot és tagdijat, valamint az első halál esetre szóló négy, avagy két koronát. fíki az első körbe szándékozik lépni küldene tehát 2 kor. tagdijat, 4 kor. járulékot, öszszesen hat koronát. (Második körbe 3 koronát) Tudom, hogy sok részleikérdés és nehézség uolna még előbb tisztázandó, de idealista lévén azt mondom, ezeken majd túlesünk! Kérem szeretett lelkésztestvéreimet, álljanak a felvetett eszme mellé, valósitsuk meg! Produkáljunk tetteket! Mossuk le a2 élhetetlenség vádját ! Oly tér áll most előttünk, melyen anyagi javunkat kereshetjük! Segitsünk magunkon, akkor az Isten is megsegít. Homokos (Temes-m) Wallrábenstein Jakab lelkész. Magát a felvetett eszmét a magunk részéről helyeseljük, de annak hirtelen megvalósítása előtt sok akadályt látunk a jelen időben. Egy uj egyesület! Minek az? Itt van a lelkészek egyesülete, ennek egyik programmpontja a lelkészek anyagi helyzetének javítása. Mihelyt ez a legközelebbi egyetemes gyűlés alkalmával végleg berendezkedik s szakosztályait megalakítja, akkor ott minden felmerülhető jó eszmének lehet és kell érvényesülési teret engedni. Mi a magunk részéről ezt az eszmét is ide óhajtjuk irányítani. Különben a hozzászólást szivesen vesszük. Szerk Ä Luther Társaság és £ hftboru. — Felhívás az egyházakhoz — Nemcsak egyesek támasztanak nagy igényeket a Luther Társasággal szemben, de a közegyház is sokat vár tőle. Ez magában véve is arra vall, hogy a Luther Társaság fontos tényezővé vált egyházunk hiuei lelki szükségletének és vallási érdekeinek szolgálatában. Tisztán áll, hogy nagy fontosságú feladatok teljesítésére vállalkozott; de — bár tagadhatlan, hogy eddig is értékes munkát végzett, melyet kicsinyelnünk igaztalanság lenne — kétségtelen mégis, hogy e vele szemben támasztott igényeket minden irányban kielégíteni nem volt képes ; jobban mondva: nem állt módjában. Ennek oka abban keresendő, hogy huszonnyolc évi fennállása után is még mindig oly szerény anyagi eszközökkel rendelkezik, melyek nem engedik meg, hogy az egyházi vallásos irodalom céljaira nagyobb összegeket fordíthasson s főleg hogy a váratlanul felmerülő szükségletek kielégítéséről azonnal gondoskodjék, mert költségelőirányzata korlátozó határok közé szorítja produktivitását. A legutóbbi időben is sokan a L. T.-tól várták, hogy a bekövetkezett háborús állapotban ugy a hadbavonuló katonák kezébe, mint az otthon levők kezébe, megfelelő asketikus iratokat nyújtson. Ilyenekről előre gondoskodni nem uolt aktuális szükség, mert még a nyár elején háborúra senki sem gondolt. Csak mikor bekövetkezett ugy szoluán váratlanul a háború, akkor éreztük meg, mi az a mit a helyzet követel. S bár intézkedésre hivatott administrativ szerveink is kénytelenek voltak gyűléseiket bizonytalan időre elhalasztani, a L. T. ügybuzgó elnöksége éppen a jelentkező szükséget látva, összehívta a közgyűlést, hogy a Társaság a lehetőség szerint módot találjon a hivek jelen helyzetben tapasztalt lelkiszükségletének ellátására. Mikor a közgyűlésen tárgyalás alá került a költségvetés, akkor láttuk, mily szegények vagyunk, mily kevés az, amit a felmerült igények kielégítésére áldozhatunk. Még folyó irataink eddigi terjedelmének korlátozása mellett is csak 3000 k. állt rendelkezésünkre; de amit lehetett a követelt célra felajánlani, azt mind erre szántuk. Szerencsés körülménynek tekinthetjük, hogy a hadbavonuló katonák kezébe adható imakönyv rendelkezésre állt: a „Lelki fegyver" melyet Stráner Uilmos soproni theol akad. tanár lélektől ihletett szivvel irt meg s hogy ezzel milyen égető hiányt pótolt, bizonyítja az, hogy imakönyve ugy tudom — már a lll.-ik kiadás alá kerül, Ezzel a Luther-Társaságot felmentette azon feladat alól, hogy katona híveink kezébe adható alkalmas imakönyvről gondoskodjék s a Társaságnak csak azt a kötelességet kellett vállalnia, hogy a Lelki fegyver ingyen terjesztését előmozdítsa, mely célra 2000 K-t szavazott meg a közgyűlés. E mellett azonban a családok részére megnyugtató, vigasztaló, hiterősitő és lelki épülésre alkalmas iratról is szükség uolt gondoskodni. Ennek elkészítését a L. T. Kapi Béla körmendi