Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-11-07 / 45. szám

1914 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 491 kar kölcsönösen ugy támogathatná egymást, ha megalakítaná az eu. lelkészek temetkezési egyesületét. Lelkésztestvérem biztatott, hogy tegyem ezt az eszmét közzé lapjainkban s kezdjem meg a propagandát. Többféle okból mindezideig késtem evvel, de most, miután több temetkezési egyesület szervezetét áttanulmányoztam s mint a gyiilekezetembeli temetkezési egyesület elnöke, annak életbeléptetésével bizonyos tapasztalatokra tettem szert, ezennel megkezdem azt az agitáeiót, mely hivatva lesz fennt emiitett egyesületet életbe léptetni. Csak pár okra hivatkozom, mely indokolttá teszi az ev. lelkészek temetkezési egyesületét. Első ok természetesen az ev. lelkész szegénysége. jól tudjuk, hogy egyetlen lelkész sem rendelkezik sok készpénzzel, a legtöbb pedig esak éppen, hogy hónapról-hónapra győzi a készkiadásokat fedezni. Ugy én, mint minden más lelkésztestvérem, kinek családja van, pedig úgyszólván mindenegyesnek van, tapasztalta már, ha betegség sújtja a papcsaládot s esetleg a halál is bekopogtat, igen sok gyógykezelési és temetkezési költség van. Egyszerre rendkiuüli kiadások merülnek fel, melyekre bizony a hónapokra beosztott lelkészi jövedelem fedezetet nem nyújt. Milyen jó ilyen esetben, ha az elhalt lelkész vagy lelkész felesége, vagy gyermeke, tagja volt egy temetkezési egyesületnek ; mely röktön megküldi a „jutalékot" mihelyt az elhalt tag halálozásáról szóló anyakönyvi kiuonat beküldetett. Egy másik ok a felebaráti szeretet és a kartársi szeretet gyakorlása volna. Sokszor olvassuk, hogy N. N. kartársunk meghalt s siratja őt özvegye s 4 vagy 5 vagy még több árvája. Érezzük ilyenkor, hogy mi lelkészek állunk az elhunythoz legközelebb, nekünk kellene segitent az özvegyen és árvákon, de? pár koronát küldeni szégyellünk, nemde? Ha azonban meg van a lelkészek temetkezési egyesülete, akkor befizetjük a pár koronát, s ezáltal, hogy én 3—4 koronát fizetek, hozzájuttatom, elhalt lelkésztarsam feleségét s gyermekeit pár száz, vagy pár ezer koronához, mely összeg igen jó, sőt a legjobb szolgálatot teszi, mivel mint első segély érkezik; s ami a fő a lehető leggyorsabban érkezik. Ezzel a harmadik okra is rámutattam egyúttal. Mert mindenféle más segély, nyugdíj, kegydíj, temetési költség, vagy biztosítás esak jó későn érkezhetik meg, de ha nekünk van saját egyesületünk, mely nem nyerészkedés, nem osztalék s más ily szempontból létesült, hanem tisztán a kölcsönös támogatás és felebaráti szeretet gyakorlása szempontjából; akkor körülbelül egy héten belül megkaphatják a segélyt a hátramaradtak, vagy még gyorsabban is. Lehetne még pár okot felsorolni, de minek sok szót vesztegetni 1 Inkább cselekedjünk. Tervezetem a következő: Van körülbelül 800 lelkész, hitoktató, theol. tanár. Ezek közül, ha csak 200 v. 300 lép be az egyesületbe, már is meg van alakítva. De nemcsak a lelkész, hanem, a lelkész felesége és gyermekei is lehetnek tagjai (esetleg más híveink is) az egyesületnek, hogy igy körülbelül 500 tag legyen rövid idő alatt s meg lehessen kezdeni a működést minél előbb. Tehát tegyük fel, hogy 500 tag van. Egy tag elhalálozása után, a többi tagok egyenként fizetnek négy koronát, ugy hogy az elhalt tag hátramaradottainak 2000 kettőezer koronát lehetne kifizetni. Ez volna az ev. lelkészek temetkezési egyesületének első köre, melybe férj és feleség beléphet. Évi tagsági dij 2 korona. A második körbe pedig a lelkész családok öt éven felüli gyermekei lennének felveendők, szintén 500; évi tagsági dij 1 korona; egy tag elhalálozása után két korona, ugy hogyha egy lelkész gyermeke meghal, a szülök egy héten belül 1000 koronát vennének kézhez s fedezhetnek mindenféle felmerült költséget. Részletesebben most nem szükséges elemezni ez egyesület alapszabályait, hanem azt később, mikor látjuk, hogy elegendő tag jelentkezik, meg lehet tenni e lap hasábjain. Aki figyelemmel kiséri egyházi lapjaink cikkeit, értekezleteinket s gyűléseinket, az azt fogja látni, hogy rengeteg életre való terv merül fel évenként; sőt én is azon kapom rajta magamat, hogy sok eszmét, tervet vetek fel. De egy másik megfigyelésem meg azt mutatja, hogy körülbelül ugyan annyi alá is merül a feledés tengerébei Sajnos, ez már ami luth. élhetetlenségünk jele. Talán azért van ez igy, mert esak szellemi, lelki dolgokat érintenek a felvetett eszmék! De ime most nem szellemiekről, hanem a szó szoros értelmében vett anyagi terv megvalósításáról van sző! S még valami. Most nem panaszkodhatunk, ha meg nem valósul e terv az államra, hogy mostohán bánik velünk, nem panaszkodhatunk a közegyházra sem, vagy annak tagjaira, hogy a lelkészek gondját nem viseli; most majd tisztán önmagunkra vessünk. fl lelkészek javát célozná a Pozsonyban felállítandó „Lelkészek háza", aztán a Lelkészek gyermekei számára való árvaház. De ez mind sok pénzbe áldozatba kerül s még a messze jö-