Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-08-29 / 35. szám
1914' EVA NGELIKUS ŐR ÁLLÓ 403 16. Szarvas. Az értesítőt bevezeti Szeberényi László értekezése az induktiv módszerről a latin nyelv tanitasában. Meghalt as intézet egykori tanára és a szarvasi egyháznak volt lelkésze a nagy tudományú, kilenc nyelven beszélő Lányi Gusztáv. Uj tanára az inézetnek Horváth Gaudi Árpád. Nagy súlyt fektetett a tanári testület a vallásos nevelésre, több izben rendeztek vallásos estélyeket. Nagyobb szabású kirándulást vezettek a Tátrába 27 tanulóval, fl szegény tanulókat segitő egyesület 16260 kor. vagyon felett rendelkezik; volt külön ifjúsági gyámintézet is, mely 2o5 kor. bevétellel zárta számadásait s a reformáció jubiláris alapjára 23 koronát juíaítotí. fl folyó éui érettségi vizsgálatokról még nincs kimutatás, 1912/13-ban vizsgálatot tett 27 tanuló, ezek közül jelesen érett 5, a többi is mind megfelelt a követelményeknek. A tiz osztályba beiratkozott 389 tanuló, köztük 10 leány, vizsgálatot tett 370, ev. 224, más vallású 146. Az alumnumban az ebéd dija 110 kor., a vacsoráé 96 kor., a tandij 41 és 84 kor. között váltakozik. (üége) Adamis Gusztáv. Nyilf kérelem. Magytiszteletü és Tehinteies Adóalapi Bizottság! Egy éve mult hogy gyülekezeteink adócsökkentési-államsegély kérvényüket benyújtották. Lázas türelemmel, szorongó szivvel vártuk annak eredményét, mely a napokban meg is jött: „ . . . . mert adója nincs az „E A" szerint rendezve". Vagyis ez azt jelenti: nincs jogod hozzá, t. i' az adócsökkentési államsegélyhez, és pedig egyszerűen azért, mert nem rendezted be adózási kulcsodat az állami adóforintra. Nyomtatványblankettáról oluasuán ezen lehangolóhirt,arra kellkövetkeztetnem,hogy tőbbsőt sok gyülekezet vigasztalódhatik ezen „csekk"-el, éppen azért legyen szabad ezen kérdéssel nyilvánosan is foglalkoznom. Már az első „osztozkodás" után is megindult a gyülekezetek s főleg azok vezetői közt a vita a fölött, mért ily- meg ily szempontok szerint Ítéltek oda N. gyülekezetnek több államsegélyt mint M.-nek. stb. Lévén pedig az elosztás alapja az állami egyenes adó, megesett az, hogy kedvezőbb viszonyok s anyagi erők közt élő gyülekezet jóval több államsegélyt kapott, mig a másik keveset vagy egyáltalában semmit — egyszerűen azon szerencsés véletlen folytán, mert — földadója aránytalanul kevés s igy az egyház^ adója magas százalékot mutat. Már akkor is ugy volt, hogy elsősorban azok kapnak államsegélyt, kiknek adózási kulcsa az E. A. nak megfelel. Megtörtént már most az, hogy több gyülekezet — miután nem az állami adóforint az adózásuk alapja — nem is folyamodott, mivel csak meddő próbálgatásnak tartotta. S mily nagy volt a csalódás] Kaptak oly gyülekezetek is, melyek régi, igazán zsaroló kulcs szerint szedik az egyházi terhet — még hozsá nem megvetendő kis összeget! Igy történi most meg, hogy a másodszori kéruényezésnél mi is folyamodtunk a régi kulcs alapján, de úgy körülbelül 80-90 v-ot kimutatott egyházi adóteher mellett. Meg kell jegyeznem, hogy a sok helyen szokásban levő igazságtalan adózási rendszernek senki barátja nem lehet, ezt ha másként nem lehetne — teljes szigorral meg kell változtatni. Mert az esak nem járja, hogy pl. a házaspárok számát adózási alapnak véue egy szegény napszámos ember 2-3 szor is annyit fizessen, mint egy ideális jómódú telkes, egyszerűen azért „mert az többet használja az egyházat" (ilyenek hangzanak ám a kulcs megváltoztatásakor a gazdagok padsoraiból!) lévén szegény házikójában s vagy talán több család is. Ilyen esetben igazán kívánatos az. E. A. szigora ! De van ám olyan gyülekezet is, — hol ugyan nem az adóforint után adóznak, — de olyan igazságos és méltányos, hogy adókulcsuk megváltoztatására igazán semmi ok (az egyöntetűségen kivül) mert az adóforinti adózással úgyszólván egyforma. Bz\ tehát minek megbolygatni ? Pláne, ha a gyülekezet minden egyes tagja nagyon meg van vele elé gedve! De másrészt hogyan is rendezzük a természetbeni járandóságokat adóforintra? Ezt legfeljebb papiron lehetne csinálni! Vagy megváltsák? Ez volna — de esak talán! a legkívánatosabb, de kényszerithetők-e erre, mikor az „E.fl." csak azt mondja: „megválthatják". Abból a csekély készpénzből pedig, melyet sok helyen kivetnek, nem támadhat oly nagyfokú injuria az egyes tagokra, hogy — ezt megszüntetendő — egy egész szegény gyülekezetet az „E. A." ra való hiuatkozással oly ridegen az államsegélymegvonás által évi 1000-1500 koronával sújtsanak! A „E. A."-nak ilyen esetekben ualó rideg alkalmazása egy cseppet sem egyházi bizottság^ hoz méltó. Minduntalan panaszkodnunk kell, hogy a már-már elviselhetetlenné vált egyházi teher a mai mátériális világban úgyis mennyire közönyössé teszi a hiveket az egyház iránt; gyűléseinken folyton sopánkodunk azon, honnan veheí-
