Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-15 / 33. szám

X. év. Budapest, 1914. augusz js 15. 33. szám. ORALLO EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. i3 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztari lelkész. FŐMŰNKATAHSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. einkotai lelkész. GÖ/NÖRY JÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések és pályázatok áivi: Kgész oldal 40 K Állandó hirdeféseKme»eryezés szerint TARTAkOMJEGyZÉK : VEZÉRCIKK: Főpásztori szózatok. — A lelkészfizetés rendezéséről. Tompa Mihály Középiskolai értesitök. Adamis Gusztéu. — Belélef — Pályázatok és hirdetések. Főpásztori szózatok. Püspökeink e háborús időben pásztori szavakat intéznek a lelkészekhez. Dr. Baltik püspök körlevelét mult számunkban közöltük. Geduly Henrik, a tiszai egyházkerület püspöke e szózattal jordul a lelkészi karhoz: „fí közelmúlt napok nagy horderejű eseményeinek hatása alatt súlyos bonyodalmak, háborús idők válsága fenyeti drága magyar hazánkat. A legfelsőbb hadúr az események és eshetőségek mérlegére vetve kezét, hazánk és nemzetünk jövendőjének biztosítása érdekében zászlai köré hivja katonáit. Oly idők következnek, a mikor nyelv- és vallás különbsége nélkül az egész magyar nemzet áldozatkész honszerelmére, őseitől öröklött férfias erényeire van szük-' ségl Történelmi idők válságos korszaka pillanatok alatt ért utói mindnyájunkat. A legkomolyabban mérlegelt erkölcsi okok parancsszava állitja nemzetünket e kényszerhelyzet elé. Habozásnak, ingadozásnak .helye nincs. A hazaszeretetvKrisztus evangéliumában diktált parancsszavának lobogó lángjai mellett ott kell lennünk az áldozat oltára körül valamennyiünknek és ha súlyos áldozatok árán is, de leróni férfias, becsületes, nyilt és elhatározott lelkülettel mindazt, amivel drága szülőhazánknak tartozánk. kehet, hogy a Gondviselés Urának kifürkészhetetlen akaratából az áldozati oltárok kipattanó szikrái közül némelyik mihamar elhamvad. De ne legyen egyetlen-egy se, amely ne akarjon ez oltárnál fényre derülni, ne akarjon a közös tűz világitó és lelkesítő erejéből magának részt kérni. Az elhamvadóknak, az eltávozóknak tőlünk messze költözésében vigasztalja a gyászolókat az a fenkölt tudat, hogy a legmagasztosabb eszményért, a haza boldog jövendőjéért adták áldozatul azt az egyéni létet, amely a Krisztus evangéliumának örök parancsai szerint ugy is csak ideig-óráig ualó eszköz az Isten országa nagy egyetemében. Mennél magasztosabb eszmény szolgálatában emésztődött föl ez az eszköz, — annál maradandóbb, dicsőbb egykori ittlétének emlékezete s annál áldottabbak azoknak könnyei, akiket elvesztése szivükön talált. S kérdjétek meg hazafiasan érző szivetektől: lehet-e ezekben a napokban szebbet, nagyobbat, dicsőbbet, eszményiebbet tenni, mint felvenni a nyilt harcot azokkal, akik ez ezredéves hazát lététől, becsületétől akarják megfosztani?! Kisérje hát mindannyiunk áldása a hadba távozókat! Imádkozzunk érettök, imádkozzunk hazánk jövendő boldogságáért, imádkozzunk ősz apostoli királyunkért, fegyvereink diadaláért. Imádkozzunk