Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-08-15 / 33. szám
1914' EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 382 a vesztesek, a gyászolók, az árvák vigaszáért 1 És cselekedjünk önáldozattal is. Most van itt a kívánatos alkalom, most a varázslatos idő, amikor a Krisztus evangéliumának szeretetparanesa egy táborba tömörit zsidót és görögöt, urat és szolgát, szegényt és gazdagot. Akik nem áldozhatunk vért és életet, áldozzunk — ki-ki tehetsége szerint — aranyat, ezüstöt, munkát, kényelmet, nyugalmat, szórakozásokat, igényeket és gyönyörűségeket 1 Mérsékeljük igényeinket, hogy e nehéz időkben legyen miből támogatnunk azokat, akik nálunk elhagy ottabbak. Mondjunk le minden költséges szórakozásról, a lelket rabságba, a ház táját Ínségbe döntő szenvedélyeinkről. Látogassuk meg szegényeinket, betegeinket, még pedig az irgalmas samaritánus olajával és borával kezünkben. Vigasztaljuk meg a sírókat, a veszteseket annak a nagy szellemi kincsnek ragyogtatásávával, amely a mulandó dolgok értékét az örökkévalók tükröződése szerint vizsgálja -- és ez : a világtörténelem menetében szemmel látható isteni gondviselésben való hit és remény kincse. Vegyünk részt lelkesen, példaadóan mindazon szervezetek munkájában, amelyek e súlyos napokban községek-, városok-, vármegyékszerte megalakulva a keresztyén irgalom nagy művének szolgálatába állottak. Oh, ha valaha ugy most nyílik tér igazi belmisszióra, igazi evangéliumi apostoli munkára, előttetek, kedves lelkésztestvéreim ! Fel tehát e szent munkára, a jézus Krisztus, a seregek Urának, Istenének nevében 1 Fel e szent munkára abban a magasztosan lelkesítő reményben, hogy a válságosán forrongó események jelhőin át ott ragyog a jövendő boldogabb Magyarország biztató képe, amelyben valóra válik a legnagyobb magyar jósgéje: „Magyarország nem volt, de lesz." Felkérem Nagytiszteletüségedet, méltóztassék ezen főpásztori szózatot gyülekezete anyanyelvén a legközelebbi vasárnapi istentisztelet alkalmából egész terjedelmében jelolvasni s ennek megtörténetéről engem értesíteni. fiz Úr áldjon és őrizzen meg mindnyájunkat s virasszon reánk e súlyos, de dicsőséges megpróbáltatás után békés és boldog napokat! Nyíregyházán, 1914. augusztus 5. Az Úrban szerető testvére: Geduly Henrik, püspök." Scholtz Gusztáv bányai egyházkerület püspöke pedig a következő jőpásztorí körlevelet intézte a kerület lelkészeihez : „Üdv az Olvasónak 1 Nagytiszteletü Lelkész Úr, szeretett Testvér 1 Hazánk népei nyelv- és valláskülömbség nélkül lelkesedéssel fogadták Királyunk Ö Felsége legfelsőbb elhatározását, mellyel harcba szólítja a haza véderejét. A harcz czélja nem a gyengébb nép maghóditása, vagy lealázása, hanem a monarchia mindkét állama létérdekének, békés továbbfejlődésének megvédelmezése, biztosítása, s ennek folytán az ezt évek hosszú során át veszélyeztető, s hazánk ellen elkövetett bűnök során gálád gyilkosságtól sem visszarettenő rossz szomszédállamnak igazságos megfenyitése és ártalmatlanná tétele. Az ebből támadó óriási harczi készülődés, mely Európa majdnem valamennyi államának népeit fegyverbe szólítja, azon hatalmak bűne, melyek átkos politikájukkal örökösen fejünk felett tartották Damokles kardjaként, a háború veszélyét. A örök igazság ítélőszéke előtt ügyünk szent és igaz. Ezért vagyunk bizalommal a nemzetek sorsát intéző