Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-07-25 / 30. szám

1914. akartak. Nem mondom, hogy iskoláink készséges államosításával tudatosan és tervszerűen gyengiteni akarták a hazai protestantismust: de azt meg kell állapítanom, hogy jóhiszeműségünk és naivitásunk ismét szomorú csapások egész sorozatát késziti számunkra. Könnyelműek voltunk s vagyunk még ma is iskoláink jelajánlásánál, fihol a kényelmeskedésen kivül semmi sem kényszerit bennünket, ott is egymásután adjuk prédául iskoláinkat. Pedig látjuk, hogy az állam nines kímélettel egyházunk iránt. — Tervszerűen vagy önkéntelenül, de klerikális politikát követ ma is a kultuszminisztérium. Tiszta evangélikus községek állami iskoláiba római kath. tanítókat neveznek ki. S ez ellen hiába tiltakozunk, meg sem hallgatnak; hiába kérelmezünk, megmosolyognak; hiába kérünk fel szószólókat, nines aki ügyünket lelke szerint felvegye. Orosházán, ahol nines katholicismus, 12 állami tanítóból 5 római katholikus. Békéscsabán most két uj állami népiskolát szerveznek s egyiknek az igazgatójául sem hajlandók evangéliumi embert kinevezni. Sajnos, hogy Molnár Viktor esp. felügyelő későn kezd ébreszteni bennünket. Iskoláink egy jó részét már elvesztettük. A nemzeti szempontoknak áldozatul hoztuk az egyházi érdekek legfontosabbját: a jövő nemzedék nevelésének szent ügyét. Molnár Viktor a zsinattól várja a további baj és vesztesség meggátlását. Sajnos, mi nem tudunk ebben sem bízni. Paragrafusokat gyáriénak ott csak, holott élő lelket kellene az egyház tespedt öntudatába lehelni. Rajtunk csak az segít, ha végre felébredünk és apáink nyomdokát követoe iskoláinkat merész akarattal ismét az egyház veteményes kertjévé emeljük. De itt az első feladat: a kérlelhetetlen gyomlálás munkája! Ha későn is, de ébredjünk tehát! Rsaktios szellem zsinati tanügyi bizottságunk javaslatában.

w Végre én is hozzáférhettem dobsinai pathmoszomban e javaslathoz, a melynek theologiai részéhez érdemes zsinati tagjaink figyelmébe ajánlom a következő megjegyzéseimet : „Hittudományi kar" pápás eimét kifogásolom. Nekünk protestánsoknak „theologiai", az az „vallás és egyháztudományi" karaink, akadémiánk vagy fakultásaink vannak, vagy lehetnek. Schleiermacher óta prot. közfelfogás, hogy a hitnek mint vallásos érzületnek nines szűkége tudományra s tán nines is tudománya, hanem csak a ker. vallásnak és egyházainak. A pápás hittéteknek skolasztikus rendszere a „hittudomány", mely elnevezés hazai egyetemeinknél középkori maradvány. A ker. vallás és egyház tudománya a theologia és nem a „hittudomány". A „dohtorauatás" jogával csak valamely hazai egyetembe bekebelezett, vagy avval szerves kapcsolatban levő, s orsz. töményeink által biztosilott „ev. theol. fakultást" és ne a hittudományi, helyesebben : vallás- és egyháztudományi „szakintézeteket" ruházza föl a zsinat. Ennek mint legfőbb szakintézetnek lehet csak joga doktori eimek osztogatásába. E eim komolysága kívánja meg azt egyházunktól. A tanszékek szervezésénél okvetlen 6 rendes tanszék kívánandó, u. m. bölcsészet-neveléstud., ó- és külön újszövetségi Írásmagyarázati, s történeti, rendszeres és gyakorlati theol. rendes tanszék. E 6 tanszék keretébe a theo', tudomány összes szakai és ágai eneiklopaediailag is helyesen beilleszthetők, fl főbb tudományágak rokon tárgyai közül az eneiklopaedia a bölcsészetneveléstud. a vallástörténelem a történeti, a soeialis kérdés a rendszeres (ethikához) s a tág belmisszió a gyakorlati theol. tanszék tárgyaihoz csatolható. „Rendkívüli" tanár is csak rendes tanszéket tölthet be, mert tanszék nélküli lendkivüli tanároknak — mint Eperjesen — nincsen értelme. A rendkívüli tanárnak, mint rendes tanszék okleveles birtokosának, irielőtb rendesnek kell lennie. E tekintetben Pozsony és Sopron korán fölismerte az érvényben levő Theol. szervezet hiányos intézkedéseit és rendes tanárokra Sopronban 5-re rendezkedett be. A mit ma a rendes tanszék nélküli eperjesi u. n. rendkívüli tanárok uégeznek, a magántanároknak képezné feladatát. A zsinat tanügyi jauaslatának 52. §-a e szerint ez értelemben tehát módosítandó. De nem hittem a szememnek a midőn — és erről sohasem volt szó p. o. az eperjesi theol. tanárértekezleten — a javaslat 54. §-ában azt