Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-07-04 / 27. szám

1914 EVANGELIKUS ORALLO 315 egy külön facultas képviseli és fejleszti azt a tudományok „egyeteménAmikor ennek a hirdetését hatottuk, az volt a múltban mindig a hozzáfűződő-gondolat: igy kellene ennek lenni hazánkban is, hol azonban mindezideig súlyos sérelme a jogviszonosságnak, hogy még nincs egyik egyetemen se prot. theol, facultas. A jövő tanévtől kezdve meg fog változni a helyzet: theol. akadémiáinkon ezt fog kelleni megállapitaniok az encyclopaedia előadása kapcsán az illető elő' adóknak: „súlyos sérelme a jogviszonosságnak, hogy még nincs egyik egyetemünkön se evangelikus theol. facultás". Mélységes szomorúság, azt is mondhatnám, hogy az elkeseredésnek egy neme vesz erőt rajtam, amikor erre esak gondolok is, Elgondolom, mit jelent számunkra ez a csekély változás az encyclopaedia adattárában? Lesznek talán egyesek, akik azt fogják gondolni, hogy nem sokat, hiszen nem vesztettünk semmit, nem vettek el tőlünk semmit; de azt hiszem, hogy a legtöbben ugyanazt gondolják, s nemcsak gondolják, de érzik is, amit én, hogy tudniillik sokat végtelenül sokat! Szomorúan sokat 1 Mert nem adták meg nekünk azt, amit nekünk is meg kell kapnunk; nem értük el azt, amit református testvéreink már kivivtak: a theol. faeultást. Ne szóljunk most arról, hogy miért történhetett ez igy, de azt hangsúlyozzuk a legnagyobb nyomatékkal, hogy ami eddig nem valósult, annak meg kell valósulnia a legközelebb jövőben mert ezt parancsolólag kivánja egyházunknak fejlődése, létérdeke. Életkérdés ránk nézve, hogy nekünk is legyen „egyetemi facultásunk". Hét kifogást hallok erre nézve felhangzani. Az egyik azt hozza fel: jó, jó, fontos ügy ez kétségtelenül, de most mással, a zsinat tárgyalásaival, törvényhozásával vagyunk elfoglalva. Erre kell minden erőnket egyesitenünk, hogy hozandó törvényeink életképesek, a vágyaknak, a nagyszerű terveknek és kívánalmaknak megfelelők legyenek. Ez igaz is és kivánatos, hogy zsinatunk a lehető legszerencsésebben oldja meg feladatát! Ámde zsinati törvényeink fontos részét alkotja az iskolaügy ! Ha ez igy van, akkor zsinatunk se lehet közönyös azzal a ténnyel szemben, hogy egyházunknak egy — a ref. testvér egyházzal évek óta közösen emlegetett — jogsérelme, a facultás kérdése nem orvosoltatott. S bár ez az ügy inkább egyházkormányzati tényezőink elé tartozik, foglalkoznia kell vele egyházi törvényhozásunknak is! Szó nélkül elhaladni e mellett nagy mulasztás volna 1 A másik kifogás szeretné — miért, miért nem, nem tudom — a kérdés fontosságát csökkenteni. Azt hangsúlyozza, hogy a kérdés egyszerűbben is megoldható és pedig a meglevő három theol. akadémia egyesitése és egy facultás létesítése által. Praktikus megoldásnak látszik, mert a mi a fő: számol a pénzügyi nehézségekkel. Föltétlenül tiszteletre méltó érv, melyet figyelemre kell méltatni. Csak az a kérdés szabad-e nekünk egyházunk jól felfogot érdekében csupán ezen érv alapján eljárni!? És nézve az a meggyőződésünk, hogy: nem! De nézzük magát az érvet közelebbről. Azt szokták mondani, hogy egyházunk kicsiny, sok neki még a meglevő három theol. akadémia is. Jobb azért egy ponton koncentrálni a hármat. A megalkuvásnak a beszéde ez valóban. Csak a lemondó, jelenükbe resignáltan belenyugvó, fáradj egyházak beszélhetnek igy! Nem akarok német példákra hivatkozni a többi heol. facultás, illetve akadémia érdekében. Erre azt lehetne mondani, hogy Németországot ne emlitsük, az más, hiszen hatalmas evang. egyháza van. Nem akarok angol vagy holland példákra utalni, de nem mellőzhettem annak a ténynek a megemlítését, hogy a kicsiny Svájezban hat állami és három u. n. theol. facultás van! És ott nem törnek még lándzsát a theol. faeultások egyesitése mellett, pedig ezt nagyobb joggal tehetnék, mint mi, amikor egyik-másikon alig van husz-harminc hallgatójuk. A pénzügyi érv ott is az egyesítés mellett szólna, de ellene szól az egyház magasabb érdeke, jövője, fejlődése. De ne is menjünk hazánk határain tul. Maradjunk csak itthon. Református tesvéreinknek már van theol. facultásuk — igy kell mondanunk hiszen az öreg kollégium főiskolai szakait már el is búcsúztatták, ha még forma szerint nincsenek is az uj egyetem tanárai kinevezve — van, még sem tudok olyan törekvésről, amely a budapesti, kolozsvári, pápai és sárospataki theol. akademiakat pl. oly módon akarná egyesiteni, hogy beszüntetné mondjuk a pápait és sárospatakit a budapesti és kolozsvári megerősitése érdekében. Pedig nekünk ugy látszik, hogy ennek még sok tekintetben nagy előnye is lene. Miért nem teszik hát ezt? Nem partikularizmusból, de a református egyháznak jól felfogott érdekéből, mely egyenesen megköveteli theologiai téren is az eszmék harcát, a tudomány versenyét! S mi erről le akarnánk mondani? Távol legyen! Ne igyekezzünk azért csupán pénzügyi okokra ualó hivatkozással egyházunk theol. oktatásügyét viszszafejleszteni, de tartsuk kötelességünknek annak minél nagyobb fejlesztését, megerősitését! Három theol. főiskola evang. egyházunk számára nem luxus, de életszükséglet. Ha arról volna szó s választani kellene, inkáb fel tudnék áldozni másnemű oktatási intézeteket, de ezek közül