Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-07-04 / 27. szám

3C8 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1914 egyet sem! A korszerű és minél eredményesebb lelkészképzésnél fontosabb ügyet alig is ismertünk. Mit mondjunk tehát ? flzt, hogy csak egynek is feláldozásával nem kell még a külön álló theol. faeultás sem. Ha a kettőnek egymáshoz való közelségében látnak sokan egyesítés melleti érvet, arra nézne azt mondjuk, hogy ha a hely ellen van bármi okból kifogás, akkor ez azt jelenti, hogy nem az intézet elleni Helyeztessék át akkor az egyik pl. Budapestre 1 Nagy hasznát látná annak közegyházunk, de speciálisán a budapesti evang. egyház is! Nem kell külön álló theol. faeultás az állam kegyéből! Azt megcsinálhatjuk magunk is, ha akarjuk. Nekünk az egyetemen hell eu. theol. fakultás. Ez felel meg egyházunknak az államhoz s a testvéregyházhoz való viszonyának. Másképen önmagunk ellen cselekszünk! S a jogfeladás hibáját nagyon nehéz, talán lehetetlen is helyre hozni. Ne hivatkozzunk bécsi példára sem ez ellen! Amit az osztrák protestánsok kaptak Bécsben a theol. facultásban, az nekik nagy vívmány uolt, hasonló eredmény nálunk, multunkhoz, jogainkhoz viszonyítva, hanyatlás és vereség lenne 1 A mondottak alapján világos, mit kell tennünk. Teljes és egyöntetű erővel arra kell törnünk, hogy ev. theol. faeultás létesíttessék valamelyik egyetemen. Legyen Pozsonyban, de csak ugy, ha az eu. theol. faeultás minden tekintetben teljesen egyenjogú kar lesz az egyetemen 1 Ha ez azonban nem volna lehetséges, akkor Eperjes mellett kell egész evang. egyházunknak nyomatékkal és teljes súllyal állást foglalnia, hol még az az előny is kecsegtet, hogy evang. tanárképzőt is lehetne a létesitendő bölcsészeti faeultással kapcsolatban könnyű szerrel létesíteni, Ha a fakultás kérdés ilyen megoldása bármi okból is nem sikerülne a nagyon közeli jövőben, akkor az végzetes veresége lesz egyházunknak. A jövőben a sikernek kevesebb reményében sürgethetjük majd ezen sérelmünk orvoslását, hiszen erőnk gyengébb lesz, mert ebben a kérdésben református testvéreinket már nem fogjuk látni oldalunk mellett. Ehez fog járulni egy másik előrelátható baj : egyházunk önbizalmának, öntudatának a hanyatlása! Adná Isten, hogy ne igy lenne, de félek, hogy igy lesz! S ennek oka legfőkép abban lesz keresendő, hogy évről-évre felnövekvő uj lelkész generáció érezni, tapasztalni fogja, hogy egyháza mellőzött, jogfosztott egyház s nincs ereje jogainak kivivására! Nem tudta kiuivni még theol. facultását sem! Ennek az érzésnek az árnyéka már itt kisért a jelenben is! . . . S akkor a jövőben majd számon kérik a múlttól, mi tőlünk mostani jelentől, miért nem volt acélos az akaratunk annak idején?! S a kérdésre, a számadásra vonáson majd akkor mit válaszolunk!? . . . fídja Isten, hogy maradjon el a számadásra hívásnak az oka, hogy ne legyünk kénytelenek magunkat védelmezni próbálni sem ! Fordulópontra jutottunk. Azért kétszeresen is jogos a jelenben az emlékeztetés: Videant eonsules! . , . Eperjes, 1914. junius 25. Dr. Deák jános. Egyházmegyei közgyűlés A pestmegyei evang. esperesség ez évi közgyűlését julius 1-én tartotta meg Budapesten Sárkány Béla főesperes és Föláváry Elemér egyházmegyei felügyelő elnöklete mellett. A közgyűlést junius 30-án d. u. 6 órakor értekezlet előzte meg, a melyen azonban igen kevés közgyűlési tag jelent meg. Egy néhány fontosabb ügynek megbeszélése képezte az értekezlet tárgyát. Magát a közgyűlést, a mely szintén nem volt igen látogatott Sárkány főesperesnek imája után Földváry Elemér em. felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg. „Mélyen tisztelt Egyházmegyei Közgyűlés! Midőn legszivélyesebben üdvözölném az ily számban egybegyűlt tagokat nem akarom becses türelmüket hosszabb ideig igénybe venni és azért esak rövid néhány megjegyzésre szoritkozom. Lehetetlenség e helyről is meg nem emlékeznem azon borzalmas merényletről, mely gyászt borit hazánkra és agg Uralkodónkra. Az emberi vadság ily kitörése mély megilletődéssel és megütközéssel tölt el bennünket és juttassa eszünkbe, hogy a vallás az egyedüli, mely igazán nemesiti és javitja az emberiséget. Bár csak belátnák végre, hogy Magyarország az igazi támassza, ereje és súlypontja a monarchiának és az Uralkodó háznak és hogy utóbbi sehol se lehet oly biztos és nyugodt mint elhanyagolt, mindig hű magyarjai között. fí mi az egyházi életünket illeti, azt sokat foglalkoztatja ez idő szerint a zsinat és feszült érdeklődéssel tekintünk annak végzendő munkája elé; bár esak minél kevesebb lenne a paragrafus és annál mélyebbé válnék hitéletünk. Szabályokkal, administrátióval úgyis tulostul el vayyunk már halmozva, de hol a benső tartalom, a lélek? Pedig ujabban mind merészebben lép fel a szabadgondolkozó atheisták tábora, a uallástanitást is ki akarnák küszöbölni az iskolákból. Őszinte örömünkre szolgálhat, hogy elnöktársam Ivánka tisztelt barátom bölcs vezérlete alatt álló