Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-30 / 22. szám

255 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ " 191* szilárdítani mindazt amink, van és ujat átalkotni szerény tehetségeinkhez képest. E kettős feladat sikeres megoldása méltó és maradandó emléke lészen nagy ünneplésünknek. Megoldása pedig nagy bölcsességet és körültekintést igényel. Számolnunk kell hanyatló — fájdalom de ualó — korunkban mindazon tényezőkkel, amelyek egyházunkat aláaknázzák és összeroppanással fenyegetik. Mig egyfelől a vallástalanság, az egyháziaílanság, a nemtörődömség veszélye ijesztő mérveket ölt, másfelől az egyház kimondott ellenségei bontogatják négyszázados bástyáit. Uédekeznünk kell. E védelemben mindenkinek részt kell venni. Legyen e védelem határa bármily nagy — és igy nehezen áttekinthető — annál fokozottabb erővel folytassuk: belmissziói egyesületekben, ifjak, leányok egyesületeiben, bibliai órákon, confirmált ifjak és leányok egyesületeiaen; valósítsuk meg az 1911. évi egyet, közgyűlés határozatát: az összes iskoláinkban az elemiektől egészen a theologiáig, az ev. szellem emeltessék: . . . érezze mindenki, hogy az egyház ^aetiv tagja, katonája. Szilárdítsunk igy, építsünk és alkossunk. Ha pedig igy gyüjtünk és igy szilárdítunk akkor bizonyára építhetünk és alkothatunh is. Ennek a védelmi harcnak a nyomait azonban, nemcsak magyarhoni egyházunkban találjuk, de széltében, az összes protestáns országokban. Ez a védelmi harc indította: „a német „Evangelikus Szövetséget" és a „Gusztáv Adolf egyesületet'" arra, hogy az 191? reformációi ünnepély emlékére világszerte gyűjtést rendezzenek. Tervbe vétetett egy Freiburgban. f. évi szeptember hó 21—25-éig tartandó gyűlés, amelyen „Felhívást" intéznek a világ összes protestáns népeihez, hogy a tervbe vett gyűjtéshez hozzájáruljanak. Célja e gyűjtésnek — Dr. Pank superintendens ajánlatára — a női diakoniának nagyobb mérvű fejlesztése volna. És valóban — mondja e cikk — szebb gondolatot nem is adhatott volna. Mert az egyház halálos ellenségének — a soeiáldemokráeiának — esak a női diakoniának önfeláldozó szeretetteljes munkája képes gátat vetni és azt gyökerestől kiirtani. Nem az elismerés és a hála buzdítja munkájukban, hanem az, hogy ; az Úrnak szolgálnak. Vegyünk pld.: ha egy diakonissza egy soeiáldemokratának családjában heteken-hónapokon keresztül folytat betegápolást, ott nemsokára felolvad a jégburok — még a legkeményebb szívnél — is, amit más eszközzel semmiképen sem lehetett volna elérni. Az államnak és az egyháznak legvérmesebb ellensége — Istennek és az egyháznak lett megnyerve. És ez sokat, igen sokat mond a socialdemokráeiának ijesztően veszedelmes terjedésénél; nagy hangon hirdetik ugyan, hogy : „a vallás az magán dolog" — de mozgalmunk a közélet teréről átlépett az egyházi élet terére is. Lie. Dr. Uiolet berlini lelkész irja: egy konfirmandusomnak az édes apja eljött hozzám és azt mondta: „Ne higyje kérem, hogy nem vagyok keresztyén, mert templomba nem járok?! Nem tehetem, mert a soeialdemokraták bojkotálnának. Egy másik polgár leányának esküvőjét jelenti — de nagyon kért, hogy titokban tartsam meg, nehogy tönkre tegyék. Egy gyári munkás beszélte, hogy ő nem vehet részt az Istentiszteleten, mert a soeialdemokraták fadarabokat dugdosnak gépébe, amely vagy eltörik vagy megáll s igy nem tudja kenyerét megkeresni. Ilyen és hasonló esetek napirenden vannak a berlini munkás negyedben. Peus — soeialdemokrata képviselő — nyíltan bevallotta, hogy az egyházból való kilépés mozgalma párhuzamosan halad a forradalom előkészítésével. Pedig Peus még a mérsékeltebbekhez tartozik. Annál inkább kell az ő szavait latolgatni." Ennyit mond a cikk. Mélyebb bepillantást nyújt veszedelmes ellenségünk táborába. Elárulja gyengéjét, — hogy érző szívvel és lélekkel bir — csak rajtunk múlik, hogy azt javunkra kihasználhassuk. Ne irtó- pusztító háborút indítsunk ellenük, hanem evangeliumi szeretetet vigyünk családi tűzhelyükre. Ezt pedig főként a diakonia által élhetjük el. Szilárdítsuk, szaporítsuk, erősítsük ezen — valójában mindenkinek rokonszenves — intézményünket, melyre nagy, igen nagy feladat, küzdelemteljes jövő várakozik. Ezen fejlesztett és megszilárdított intézményünk hirdesse a többivel fennen eddig megsegített az Úr — az Ur megsegít bennünhet tobábbra is. Möhr Gyula ev. s. lelkész Milyen álláspontot foglaljunk el? — Kérdés a ielkész-fesfnépekhez. — Két izben előfordult ugyanazon temetési eset kapcsán legjobb meggyőződésemre és lelkiismeretem tiszta szavára hallgatva kétféleképpen voltam kénytelen eljárni. Az első tekintetre érthetetlen kétféleséget a uiszonyok és körülmények magyarázzák meg. Minthogy az alábbi eset bizonyára szerte az országban nagyon gyakran előfordul a uegyes uallásu községekben, kiuánatos volna, ha az öszszes evangelikus lelkészek egyöntetű álláspontot foglalkának el a kérdésben, Néhány hozzászólás kapcsán tisztázni lehetne a helyzetet.