Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-30 / 22. szám

256 EVANGELIKUS ORALLO 1914 Az eset ez. Jönnek jelenteni a r. kath. unokák, hogy az evangelikus nagymama meghalt, szeretnék azonban az egyik r. kath. temetőbe eltemetni, minthogy a halott férje és gyermekei is ott pihennek. Természetesen kijelentem, hogy részünkről ennek semmi akadálya nincs, ellenben kérdezzék meg a rom. kath. plébániai hivatalt, megengedi-e a halott eltemetését a kivánt temetőbe evangelikus lelkészi functió mellett. A r. kath. egyház elnöksége kétszeri tanácskozás után végre megengedte, hogy a halott katholikus temetőben övéi mellé eltemettessék, de az evangelikus lelkészt csupán a temető kapujáig volt hajlandó engedni. A család kérésére (melyről külömben kinyomoztam, hogy elkeresztelés folytán lett katholikussá) s tekintettel a halottra, ki megmaradt késő vénségéig buzgó evangélikusnak, az urvaesorát is felvette halálos ágyán, s végül abból indulva ki, hogy az evangelikus egyház a halottat nem büntetheti, szeretetlenséget nem tanusithat: elkísértem a koporsót a temető kapujáig, ott letétettem, alkalmi beszéd és imádság után tanítókkal s a gyerekekkel haza mentem. Az eset ismétlődött. Egy fanatikus r. kath. iparosnak meghalt az evang. felesége. Gyermekeit iskolánk jó hirneve miatt hozzánk járatta ugyan, de tanítóink ellen örökösen áskálódott s egyházunkat nem szűnt meg ócsárolni, ahol csak tehette. Minthogy feleségét csupán uakbuzgóságból nem akarta evangelikus temetőbe eltemettetni s minthogy tanultam az első temetésen történtekről, — amiből alább lesz szó, — a temető kapujáig való statisztálást megtagadtam (imádságot se kivánt ott!) s a háznál végzett functió után hazamentünk. Szerény véleményem a két eset kapcsán a következőkben alakul ki. Evangelikus egyházunk liberalizmusa, szelid eljárása élőkkel és holtakkal (öngyilkosok) szemben ismeretes és szép s azt a müveit más vallásúak is méltányolják és értékelik. Ám vannak esetek, amikor az engedékenység tulhajtása az egyház tekintélyének rovására megy s önmegalázkodással jár, tehát egyenesen elitélendő, és ez az eset itt is. fí fent jellzett első temetés végeztével, — megjegyzendő, hoyy a kérdéses temető a város belterületén fekszik s a környékből összecsődült, csudát látni jött utcai nép tolakodó kíváncsisága sem valami épületes dolog — egy csoport beszélgetett, jó hangosan, hogy én is meghallottam. „Szép volt a beszéd is, imádság is, kár, hogy nem mennek be a temetőbe is" — „Nem lehet ám nekik megszentelt földre lépni, mert a Lutheránusok nem keresztiének]" És ebbe a csoport megnyugodott. Ha ebben a városban a melynek népe igen értelmes, ahol a lakosság tekintélyesebb és vagyonosabb fele kezdettől fogva protestáns, ahol külömben felekezeti villongások sose voltak, a kath. nép ekként vélekedik, éppen az ilyen temetés kapcsán az evangélikusokról, miként vélekedhetik valami elhagyott hegymögötti faluban ? Lehet, hogy az ekként vélekedő katholikusoknak soha senki sem mondotta, hogy nem vagyunk keresztyének, de a mikor látják, hogy saját halottunkkal nem szabad bemennünk a „keresztény" katholikus temetőbe, őket nézetünk helyességéről meggyőzni nincsen hatalom. És ez a vélekedés nem közömbös egyházunkra nézve, Ha magunk adunk alkalmat arra, hogy lekicsinyeljenek, hitünk iránt bennünket sértő és megalázó sajnálkozással legyenek, akkor ne csodálkozzunk, hogy hódítani nem tudunk. Annyi bizonyos, hogy a temető kapujától ualó visszafordulás saját híveinkre is igen deprimáló hatással van, azt közvetlunül tudom, egyházunk méltósága, tekintélye pedig egyenesen tiltakozik ellene. A r. kath. egyház, illetve klérus, tudjuk, micsoda ideges féltékenységgel vigyáz tekintélyére minden téren, s azonosítja a maga tekintélyét vallásáéval és viszont, nemhogy megalázást, más egyház előtti háttérbe szorulást nem tür, de egyenesen követeli magának az első helyet. Ennek a körülménynek és ténynek pedig nemcsak az egyszerű népre, hanem még a legmagasabb körökre is megvan a maga imponáló hatása. Nekünk dicsekedésünk az Urban gyökekerezik és éppen azért jogos, ha evangeliumi öntudattal nem vagyunk hajlandók a temető kapujában Ganossát járni. Aki halottját a r. kath. temetőben kívánja eltemettetni, mindezeket tudva nem kivánhatj a hogy egyháza vagy az evang. egyház még meg is alázkodjék. Nekem ez a vélemenyem. Igen szivesen venném, Ha többen is hozzászólanának a kérdéshez. Törteti Lajos. BBLÉLET. j f Kossuth Ferenc. Kossuth Lajosnak, a magyar nemzet atyjának elsőszülött fia: Kossuth Ferenc volt kereskedelmi miniszter, egyházunk hű tagja, a rákospalotai eu. egyházközségnek egy ideig volt felügyelője, a pesti magyar egyház presbytere május