Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-23 / 21. szám

240 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 191** gyakorolni szándékoznék is ezt a jogot, feltehető-e másik társáról, hogy az szó nélkül hozzájárul ahhoz? De tiszteletteljesen kérdem, ha világcsodájára, mindketten rutul visszaéltek a diseretionális joggal, zsarnoki önkény vezette eljárásukban, váljon ilyenek esak egy percig is megállhatnak-e a Jórum előtt ? A protestáns lelkiismeretbeli szabadságnak kérlelhetetlen menyköve menten elsöpörné őket helyükről. Hiszen ilyen esetben nem is kellene a törvényes repressáliákkal (fegyelmi) élnünk, elégségesnek tartom, ha egy kerületi közgyűlésnek többsége bizalmatlansággal illeti az ilyen váddal terhelt elnökséget s már is helyre ált a cselekményük folytán meghibbant jogrend. A diseretionális jognak megadása nélkül csoda gombák is teremhetnek. Egy elvakult, tájékozatlan, magára hagyatott egyház fegyházviselt, vagy más erkölcsi fogyatkozásokban, társadalmilag megbélyegzett, erkölcsökben megsebzett egyént választhat Isten igéjének, hirdetőjéül, — de megválaszthatja az evangelisált egyháznak egyenes, megrögzött ellenségét, megrontóját, anti Krisztusát is! Hallom az ellenérvet: „az ilyen választás meg nem állhat, megerősitésre nem számithat, az ilyen papot beiktatni nem leheti" Igaz 1 (Itt a felfogásban tévedés van, mert bizony be kell a törvényesen megválasztott lelkészt iktatni, mert a lelkész választás mai törvényeink szerint megerősitésre nem szorul s csak keresettel, esetleg, ha a zsinat igy állapítja meg, felebbezéssel támadható meg. Szerk.) De a botrány már is megtörtént, mely nem csak annak az egyháznak, de egész honi egyházunk egyetemének válnék szégyenére. Az autonomia nem köpönyeg, melylyel jogosulatlan ténykedéseket takargatni lehessen, melybe minden lopott malacot, hamis árucikket ellehessen rejteni, fiz autonomia a mi védpajzsunk, nyílt védelmet biztosit, az autonomia egy magas piedestál, melyet kell, hogy a zsinat által hozott, jól átgondolt, bölcsen mérlegelt, a mi megélhetésünket biztosító okos törvények védelmezzenek! Budapesten 1914 Május hava 14-én Oholicsányi Gyula a nógrádi eu. egyházmegye felügyelője, zsinati tag. Zsinati bizottsági ülés. A zsinati pénzügyi, háztartási és lelkész fizetésügyi bizottság április 21-én tartotta meg ülését. Az ezen ülésen felvett jegyzőkönyvet egész terjedelmében közöljük, hogy t. olvasóink teljes képet nyerjen ezen bizottság működéséről. Jegyzőkönyv. Felvétetett Budapesten a zsinati pénzügyi, háztartási és lelkész fizetésügyi bizottságnak 1914. éui április 21-én tartott gyűléséről. Jelen vannak : Sztehlo Kornél elnök, Gyürky Pál és Dr. Flórián Károly előadók, Gsemez Elek, Dolesehall Lajos, Materny Lajos, Okolicsányi Gyula, Schleiffer Károly, Dr. Vannouies János, Varga Gyula, Magyary Miklós bizottsági tagok, az utóbbi úgyis mint jegyző. I. Elnök melegen üdvözölvén a bizottság tagjait, az ülést megnyitja és bejelenti, hogy a bizottság a Gyürky Pál előadó által készített s már közzétett „Lelkészfizetési törvényjavaslat"-ot fogja tárgyalni. II. Gyürky Pál előadó kijelenti, hogy midőn megbízatása alapján, a lelkészfizetése felett gondolkodott, két főszempont szolgált munkálatánál irányadóul, az egyik: valamennyi lelkészre kiterjedjen a rendezés áldása, másik: oly módon oldani meg a fontos kérdést, hogy az állam általi majdani ujabb rendezésnek elébe ne vágjunk, erre pedig az egyetlen expediens: a családi pótlék beállítása, amelyet az állam tudvalevőleg nem számit fel a fizetések megállapítása alkalmával. Egyben tudatja előadó azt is, hogy munkálata közreadása után mérlegelve javaslata kivihetőségét, a korpótlékokról szóló résznél módosításokat fog tenni. Ajánlja munkálatnak a tárgyalás alapjául leendő elfogátását. III. Schleiffer Károly az általa készített s a tagokkal közölt javaslatát ismerteti jelzésével annak, hogy ő nem a 2400 K. alapfizetés érdekében száll sikra, mert ezáltal összeütközésbe kerülne az 1898. évi eongrua törvénnyel, valamint