Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-16 / 20. szám

X. év. Budapest, 1914. május 'j. I8. szám Will EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű pós-tai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő ^ SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR. NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. KŐMUNKATA

KSA K : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ág-falvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRYJÁNOS eperjesi fogyni. ijfazirató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre '. .. .. 14 K j Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések és pnly-iza< ok rtr-a : Kf:é>íz, oldal 40 K Állandóhirdetésenmege yezés szerint TARTAE.OMJEGIJZÉK : VEZÉRCIKK: A disereíionalis jog. **) Pályázatok és hirdetések. Zsinati Ibisoftsagi ülés. Belélet. A diseretionális jog. 11. **) Általában véve egyházunk autonómiája teljesen más irányba kezd fejlődni, mint a mi volt a múltban. Mi az autonómiának mindig törhetetlen hivei és szószólói voltunk és vagyunk, de szent meggyőződésünk, hogy ha azt a fenséges automóniát ugy magyarázzuk, mint ahogy azt itt ott egyes uraink is, itt-ott másrendü hiveink is, sőt itt-ott, — ha nekünk igy kellemesebb, — egyes lelkészek is értelmezik és gyakorolni igyekszenek, t. i. hogy az esak jogokat ad, de munkára nem kötelez, sohasem fog az az egyház javára és fejlődésére hanem határozott kárára, — romlására szolgálni. Egyes urainkra hivatkozunk 1 Hát szomorú eseteket tudnánk elmondani egyes vezető urainkról, akik az autonómia szent nevében egyes községekben fekvő, kiterjedő ingatlanaik után, — mivel ők ezen községekben állandóan nem laknak, — egyházi adóban — dacára a világos törvénynek — egy fillért sem akarnak fizetni, azzal a pótindokolással, hogy földbirtokuk ott nem evangelikus embernek van bérbe adva. Még szomorúbb eseteket tudunk, a mikor ugyancsak az autonómia szent nevében egyikmásik földesúr, — mert ő semmi ujabb áldozatra nem hajlandó — a hiveket is ugy vezeti, hogy — „maradjon ugy, mint eddig volt" — semmi féle - a kor igényeinek megfelelő - egyházi, vagy iskolai beruházást megszavazni nem hajlandók. Pedig ha a földesúr csak egy kis áldozatkészséget mutatna és jó példával menne előre, a nép, a jó evangelikus nép bizony követné, sőt — a mint azt más száz és száz eset bizonyítja, — a hol nincs rontó, félrevezető, a hol az a nép egyedül van s a saját belső indulatait követi, van fejlődés, van beruházás, van a kornak megfelelő iskola, templom, paplak, van minden. Bizony bizony az ilyen felfogás a szent autonómiáról, s annak az életben ilyen gyakorlata egyik Jőoka egyházunk pusztulásának, kerékkötője egyházunk fejlődésének. Az autonómiának elvi szempontból való tárgyalásába ez úttal nem bocsátkozunk, van e kérdésből egy tanulmány kezünkben, a melyet legközelebb közölni fogunk s a mely kellő világosságot fog vetni e tekintetben is. A diseretionális jognak, — a mely már az összes kerületi lelkészválasztási szabályrendeletben ugy is megvan, s a mely a gyakorlatban tudtunkkal sehol sem vált az egyház kárára, — törvény-