Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-02 / 18. szám

X. év. Budapest, 1914. május 'j. I8. szám EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tula jöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő SZERKESZTIK: RAF'FAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FÖMUN'KATARSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperos-lelkész. cinkotai lelkész. GÖAÖRYJÁNOS eperjesi fögym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre .. 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f Hinletések és pályazatok ár-a : Egész oldal 4o K Állandó hirdetése« mege yezés szerint TARTACOMJEGIJZÉK : VEZÉRCIKK: Közös bizottságunkhoz. *) - Eszreuételek U. **) — Euang. Z.eU készek Háza. Mikolás Kálmán - Uj miniszteri rendeletek. *) — Belélet és hirdetések. — Közös bizottságunkhoz. *) A mindkét protestáns egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottság }. é. május hó 15-én d. u. 4 órakor ülésre van összehiva. Ez alkalomból lehetetlen a közös bizottságról és vele szemben táplált jogos igényeinkről pár megjegyzést elhallgatunk. fí közös bizottság a két nagy protestáns egyház vezető embereinek tanácsa. Tiszte: szemmel tartani az egyházak lorsát, helyzetét, társadalmi, államjogi és felekezetközi viszonyait, megvédeni s ha kell kijárni érdekeit, orvoslást keresni sérelmeire, egyengetni a közigazgatási élet zavartalan útját, szóval mintegy őrködni a két egyház élete és álmai jelett s közös fellépéssel súlyt adni négy millió protestáns szavának, kérelmének, jogos követeléseinek. A közös protestáns bizottság azonban, sajnos, nem az egyház érdekei, hanem a politikai viszonyok követelései szerint is igazodni szokott. Készit memorandumokat, de azok tekintetbe vételét nem nagyon sürgeti; felsorolja a sérelmeket, de nem igen bánja, ha azokra éveken át még felelet sem jön, vagy ha jön, nincs benne köszönet, csak még nagyobb sérelem; kiküld vitális ügyekben bizottságokat, hogy az államkormánnyal tárgyalásokat folytasson, de nem tekinti kötelességének, hogy ezeknek az ügyeknek a komoly tárgyalását követelje is. Szomorúan látjuk, hogy a mi közös bizottságaink egy egész csoportját egyesiíi, de súlyt sem önmagának, sem a két protestáns egyház szavának és fellépésének szerezni nem képes. Nem támadni, nem kedvetleniteni kivánjuk e felszólalással a közös bizottságot. De a közvélemény is szót kér e bizottság működésének megítélésében, flnnál inkább, mert e bizottság tárgyalásai nem nyilvánosak, fí zártkörű tárgyalásnak még a gondolata is furcsa ugyan a Protestantismus kebelében, de elismerjük, hogy a közös bizottság sokszor kénytelen olyan megbeszéléseket folytatni, amelyeknek idő előtt való publikálása, uagy közszájra bocsátása az ügyeknek több ártalmára, mint hasznára lehetne. Belenyugszunk tehát a közös bizottság zártkörű voltába, de azt mindenesetre megkiuánhatjuk tőle, hogy eredmények jelezzék pályafutását. Mert ha a közös bizottság nem tesz egyebet, mint tanácskozik, bár elismerjük annak a fontosságát is, hogy a két protestáns egyház uezetőjérfiai együtt a közös dolgokról tanácskozzanak, mégsem mondhatja el a bizottságról sem a két megbizó egyházegyetem, sem a saját lelkiisme-