Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-25 / 17. szám

FVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1914 e szakasz olyanformán lenne szövegezendő, hogy e közösképviselő testületnek hatásköre kiterjed az azon községben vagy városban az evangelikus egyházat, mint egészet érintő ügyekre s főleg, hogy az egyháztagok az egyházi terheket egyforma adókulcs szerint viseljék s egymást testvériesen támogassák; Az egyetemes közgyűlés engedélye helyett elég a kerületi közgyűlés engedélye, a kerület jobban ismeri a saját gyülekezeteit mint az egyetem. Uj, elvi jelentőségű intézkedés foglaltatik a javaslat 54. §-ának e. pontjában, a hol kivan mondva, hogy „az egyházközség szavazata annyinak számitandó, mint ahány rendes lelkészi állomással bir." Eddig tudvalevőleg kétszer annyinak számitott. Sérelmes ezen intézkedés azért, mert az iskoláknak, a melyeknek eddig egy szavazatuk volt ezentúl is egy szavazatuk marad s ezáltal az iskolákat e tekintetben egyenjoguaknak teszi meg a javaslat az egyházközségekkel. Már pedig egy egyházközségben van 50-től esetleg 3000—4000 szavazóig, viszont az egyes iskolák szavazó tanárainak száma esak 6 — 20. Hogy lehet ezen intézetek szavazatának értéke ugyanannyi, mint az egyházközségeknek? Nézetünk szerint ez nem igazságos és nem méltányos. S ha már a lélekszám aránya szerint nem állapitható meg az egyes gyülekezetek szavazatának értéke, legalább is az eddigi gyakorlat meghagyandó, Az egyháztanáes választott tagjainak felét a legtöbb egyházi adót fizetők sorából javasolja a 64. §. választani. Bár ez ellen is emelkedtek hangok, ez intézkedést a nagyobb egyházakra való tekintettel helyesnek tartjuk, de kiegészíteni kivánjuk e szakaszt azzal, hogy a honorátiorokat is figyelembe kellene vennie s hogy az összes egyháztanáesosokra kimondassék, hogy közbecsülésnek örvendő feddhetlen erkölcsű, vallásos és egyházias érzületű egyháztag lehet csak egyháztanácsos. A próba szónoklat (80. §.) és a tanitói próba (119. §.) tartását a javaslat egyenesen eltiltja. Elvileg helyes ezen intézkedés, de gyakorlatilag kivihetetlen, mert az egyházközségnek kell valami utat és módot nyújtani arra, hogy azokat, a kik lelkészi avagy tanitói hivatalt a gyülekezetben viselni óhajtanak, megismerhesse. Fontos elvi jelentőségű javaslat az országgyűlési képviselőség választására vonatkozó rész. A javaslat egyenesen kimondja, hogy a lelkészi hivatal (82. §.) és tanitói állomás (121. §.) megüresedik „}.) ha a rendes lelkész (tanitó) egyházközsége előzetes hozzájárulása nélkül országgyűlési képviselőséget vállal. A képviselőség elvállaltnak tekintetik azon napon, amelyen a rendes lelkész (tanitó) mandátumát az országgyűlésnek bemutatta és az az illetőt igazolt képviselőnek jelentette ki." Minden indokolás nélkül, mivel erről már többször volt szó lapunkban, kijelentjük, hogy ezen polgári jogfosztás ellen tiltakozunk ugy az egyén, mint közegyházunk jól felfogott érdeke szempontjából, tiltakozunk az egyes gyülekezetek belbékéjének megóvása szempontjából is, mert az ilyen engedély kieszközlése valóságos pártpolitikai korteskedést szülhetne az egyházközségben s egyenesen bele vinné a pártpolitikát a templomba. Ettől óvja meg szegény egyházunkat a kegyelem Ural Ha ezen ritka esetekre törvényes intézkedések szükségesek, legfeljebb annyi mondható ki a törvényben, hogy a lelkész vagy tanitó, ha országgyűlési képviselőséget vállal, köteles a saját költségén oly állandó helyettesről gondoskodni, a kit az egyházközség — bemutatása után — elfogad. Ezzel a gyülekezet és iskola érdeke teljesen meg lesz óva. Az egy évi (legalább) segédlelkészi gyakorlatot a 81. §. — igen helyesen — kötelezőleg kimondja mint olyat, a mely