Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-04-04 / 14. szám
1914. EV ANGELIKU S ŐRÁLLÓ 155 fi tervezeti berni béfeeKongressüs. Igaz lelki örömmel olvastam a svájci református egyháznak a Bernbe tartandó kongressus ügyében közzétett — e becses lapban is megjelent — lelkes békefelhivását, mely annak bizonyítéka hogy az egyházi körök fokozottabb mértékben kívánják a békemozgalmat szolgálni s hogy nem szégyenlik a Krisztus evangyeliumát, mert Istennek ereje az minden hivő üdvössegére. Az evangyelium álláspontjáról szent kötelessége is az Ur egyháza őrállóinak és minden hivének, hogy a Béke fejedelme országának eljövetelén tőle telhetőleg munkálkodjék. Hogy pedig a közvélemény és az egyházi körök is eddig általában tartozkodó álláspontot fogfaltak el a béke mozgalommal szemben, annak oka, hogy hiányzott az egyesekben és erkölcsi testületekben a jogosnak és magasztosnak elismert eszme diadalába vetett hit. A békemozgalom minden hive azért őszinte gyönyörűséggel olvashatja a jelzett békefelhivást, mert abban nemcsak a háború borzalmainak megrázó vonásokban való eesetelése foglaltatik, hanem a békeeszme hóditó erejébe és végleges győzelmébe vetett hit és bizalom is. B bizalmat nem cáfolják meg a legutóbbi véres háborúk, mert a járványt nem cáfolja meg az orvost, sem a gonosz tett a birót. Nagyon jól tudja a békemozgalom minden hive, hogy a háború mindaddig ki nem küszöbölhető, mig a nemzetközi szervezetlenség (desorganisatio, anarchia) fennáll. Először kell létesíteni az internationális alkotmányos szervezetet a kötelező döntőbírósággal s azután lehet beszélni a háború kiirtásáról, A békemozgalomnak diadalába vetett bizalmat indokolja továbbá a döntőbíróság intézményének sok nemzetközi, vitás ügyben való eredményes, áldásos működése s a nemzetek között kötött szerződéseknek állandó, feltűnő gyarapodása, Az egyházi lapjainkban megjelent elméletek szertelenségében, az elvont combinatiók labyrinthusában azért a szemlélődő csak ugy találja meg a kivezető utat, ha a békeeszme történeti fejlődésére s végcéljára szegzi tekintetét! Ez pedig adva van — a mint azt e becses lap mult évi 40 és 41 számában „az örök béke eszméje" címén bővebben kifejtettem — a hágai békekonferencia munkájának céltudatos, fokozatos kiépítésében : az egyetemes békeszerződés, az egye1emes nemzetközi jog, a kötelező döntő bíróság és állandó ítélőszék megvalósításában. A szervezendő egyházi békekongressusnak azért mindenekelőtt ezt a fontos körülményt nem szabad figyelmen kívül hagynia l Rá kell mutatnia arra, hogy az egyházak munkája is bele akar illeszkedni a békemozgalom történeti fejlődésébe; hangsúlyozni kell, hogy nem állam — és nemzetellenes izgatás a célja, hanem a Béke fejedelme evangeliuma alapján az egyházi sajtóban a békemozgalomnak híveket szerezni s így közvetve a fent említett nemes, történeti célokat megvatósitani. Feladata lesz továbbá c kongresszusnak arra is rámutatni, hogy a bé - emozgalom a világbékét csak a nemzetek és államok teljes suverénitásának fenntartásával és megóvásával kívánja biztosítani s hogy az evangélium ideális elve egyszersmind bölcs és az összes nemzetekre hasznos célokat kíván megvalósítani. Ez utóbbi a pacifismus legszebb tétele, mely bővebben kifejtve így hangzik: a békemozgalom nem helyezkedik szembe az egyes államok és nemzetek érdekével, hanem állandóan megfigyeli technikai vívmányait, a nemzetközi érintkezés törvényeinek logikus fejlődését s ezt siettetni s a közjó és világbéke érdekében megérlelni igyekszik. A békeeszme tehát ilyformán összhangba hozatik az emberiség javával, boldogulásával. És vájjon nem bibliai igazság-e az, hogy a mi isteni és ideális követelmény, az egyszersmind a legnagyobb mértékben bölcs és hasznos is? Nem-e a világot meggyőző igazsága az Írásnak, hogy a ki hivő, erkölcsös és eszményi, az egyszersmind bölcs is (Jakab levele III 13, 1?.) Ha a tervbe vett berni congressus ily alapelvek szerint fogja tanácskozásait tartani s a részletkérdéseket tárgyalni, akkor egyrészt a békeügynek közvetve fog hasznos szolgálatot tenni, de másrészt meglesz a következő közvetlen eredménye is : Először: tanúbizonyságot fog tenni a világ előtt, hogy van bátorsága Uráról és Üdvözítőjéről nyiltan vallomást tenni; hogy nincs igazuk a németországi szociáldemokratáknak, kik épen a mostani kitérési mozgalom folyamán hangoztatják, miszerint az evang, egyház a militarizmus mentsvára és uszályhordozója; bizonyítani fogja a kongressus Máthé X, 32 igazságát: „valaki azért vallást tészen énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt." Másodszor: a kik Bernbe az Ur Szent Lelkének erejében tanácskozni fognak, az ott szerzett tanulságot, lelkesedést, meggyőződést szerte viszik majd Európa minden részébe, a nagy városok zajos forgatagába s a csendes falvak ma§ányába s vallani fogják: lehetetlen nekem nem prédikálnom s a hit a hallás által vagyon.
