Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-21 / 12. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 131 és a gyakorlati életben az ezzel való állandó visszaélés. Szeretünk dicsekedni autonómiánkkal, melyet őseink vérrel szereztek meg; de a gyakorlati életben alig tudjuk megbecsülni annak áldásait. Panaszkodunk egyházi szegénysé­günk felett; a nélkül, hogy komolyan és egyetértőlegéskövetkezetesenkövetelnök az 1848-iki törvény végrehajtását. Min­denki tudja, hogy ez a törvény örök időkre eltörülte az előjogokat és kivált­ságokat és az állam magára vállalta az összes egyházi és iskolai költségek fe­dezését. A törvénynek ezen intézkedé­sét meg nem becsüljük. B helyett meg­elégszünk a koldusokat illető „segélyek­kei", melyekért a gazdag r. kath. egy­ház is kinyújtja a kezét, mintha éppen olyan szegény és ügyefogyott lenne, mint a pro!, egyház. Ilyen Jelfünőleg viszás helyzetben a szegény protestáns egyházak anyagilag nem képesek versenyezni a római egy­házzal, mely fejedelmi dotatiókban ré­szesül. Ez azonban csak külső, anyagi ok. (Folytatjuk.) Homola István. 11. Felvetett eszméimet indítványomat e kérdés­ben az evang. egyházi körök el nem fogadták, a reformátusok azonban már a kálvinista bank megalapításánál és szervezésénél tartanak. Meg­alakult azóta és sikeresen működik a határozott r. k. felekezeti érdekű Hungaria Bank s egyre alakulnak és szervezkednek, mint olvashatjuk a napi lapokban, az ország hercegprímásának jó példával való elöljárása mellett a külünböző püs­pöki, egyházmegyei stb. elsősorban r. k. érde­keket szolgáló pénzintézetek. Majd látni és érezni fogjuk ezeknek hatását a felekezetközi viszo­nyokra. Indítványom ellen ütő kártyául felhozták, hogy a pénz, tőke gazdasági eszköz, nem bír sem nemzetiségi, még kevésbbé vallási-felekezeti természettel. Naiv felfogás. Ugyan kérdem: a francia kölcsönbe kihelyezett milliárdok az oszt­rák, a német politika szolgálatában állanak-e ? Lengyelországban a porosz milliók lengyel mis­siót teljesítenek? Az Amerikai trösztök, kartellek az európai ipart, kereskedelmet támogatják? Nálunk a román fllbina, a szerb Zsivenna, a tót Tátra bank magyar nemzeti érdekeket szolgál? A sok káptalani, alapítványi, püspöki pénztár, a Hungária Bank a lutheranismus, a káluinismus érdekeinek szolgálatában áll ? Naiv felfogás, kár­hozatos rém látási Nézzünk végig, de nyitott szemmel, hazai pénzintézeteink, kereskedelmi házaink között, megláthatjuk, kik vannak ott, kiknek birtokában, zsebében vannak azok és az azoktól függő mil­liók érdeke, milyen célok és érdekek szolgála­tában állanak azok. És mikor lépten nyomon látjuk a gazdasági életnek, a gazdasági tőkének parancsoló, mindent hatalmi körébe vonzó befo­lyását, mi mégis összetett kézzel várjuk, hogy a sült galamb szánkba röpül, visszük, rendelkezé­sére bocsátjuk a velünk vajmi keveset törődő bankoknak a ma már tekintélyes összegre rugó vallási, egyházi anyagi tőkéinket s legfeljebb a csekély körre kiterjedő szintelen vallásos, tea s táncestélyektől várjuk sorsunknak, egyházi szomorú helyzetünknek jobbra fordulását. Nem csoda, ha a körülöttünk zsibongó ér észre sem akar venni bennünket és sodor magéval. A történelemből ki lehet mutatni magának a keresztyénségnek a világba való lépésénél, a reformátió, a társadalmi, a nemzeti és egyéb alakulatoknál a szellemi, a lelki szükségletek mellett mily szerepet játszottak, mily befolyást gyakoroltak az anyagi, a gazdasági érdekek és motivumok. És mi protestánsok nem tanulunk a történetből, nem fordítjuk javunkra az abból le­vonható tanulságokat. Materialista monismus ellenfeleink, bennün­ket szellemi monismus híveit, minden tiltakozá­sunk és tagadásunk ellenére dualismussal vádol­nak. S tagadhatatlan a mikor mi szellem és test között különbséget teszünk s a mikor minden törekvésünket a szellem, a lélek ápolására for­dítjuk, a testet elhanyagoljuk, az anyagi eszkö­zöket negligáljuk, koldusainkat, nyomorultjainkat, özvegyeinket, árváinkat, elhagyottainkat gondo­zatlanul hagyjuk, vagy mint gyermek koromban a gömöri vásárokon láttam, csonka, béna koldu­sainkat a vásári nyílt piac irgalmára állítjuk ki; segélyre, hitelre szoruló híveinket, pietista szem­forgató, kenetteljes, mézes-mázos áldásban része­sítjük; akkor valóban az igazi keresztyénség szelleme alapján méltán vád érhet bennünket. Krisztus ott a pusztában nemcsak igével, de árpa kenyérrel és hal hússal táplálta az őt kö­vető híveit. Az első keresztyén gyülekezetről pedig írva vagyon: „Mindnyájan pedig, a kik

Next

/
Oldalképek
Tartalom