Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-03-07 / 10. szám
valósítható. E fakultás mellett idővel a tanárképzőintézet is fel volna állitható s igy az a eél is el volna érhető, melyet az elnök ésPröhle az előbb az egyház égető feladatának mondottak. Bancsó Antal ellene van a „hittudományi" és a „fakultás" elnevezésnek. Magában álló, eggetemtől független „fakultás" el sem képzelhető. Ragaszkodik az „akadémia" elnevezéshez. Az egyetemmel kapcsolatos fakultáshoz való jogunkat azonban ő is fenntartandónak véli. Draskóczy Lajos figyelmeztet arra, hogy a kormány mai kultúrpolitikájának vezéreszméje az, hogy egyes főiskolákat nem akar fakultási jogosítvány okkal felruházni. De ha ez irányban ez idő szerint elutasításra is találunk, nekünk jogunkról lemondani nem lehet; tehát a jövő szempontjától a főiskolák elnevezésében is jelezni kell a törvényben ama törekvésünket, amelynek végső célja az egyetemi fakultások (jogi, theologiai és bölcsele/i :) megvalósítása. Jeleznünk kell ezt annyival is inkább, mert az eperjesi Kollégiumban fennálló két főiskolában még fokozottabb mértékben meg vannak azok az előfeltételek, amelyektől a lelkészképzésnek egyetemes színvonala függ és a mely feltételek Eperjesen biztosítják e törekvések megvalósulását, azaz a mostani két eperjesi főiskolának fakultássá való fejlesztését, amely törekvésben az eperjesi kollégiumot — remélhetőleg — ép oly egyértelemmel fogja támogatni az egyetemes egyház, mint eddig — sajnos eredménytelenül — a pozsonyi főiskolát. Dr. Mikler Károly a „jogakadémia" elnevezés helyett ragaszkodik a „jog- és államtudományi kar" elnevezéshez. S ezt megokolja az 1874. évi erre vonatkozó miniszteri rendelettel. A türvény hozónak ragaszkodnia kell a preeiz terminologiához. Dr. Masznyik Endre a theologiák elnevezését illetőleg szintén jogforrásra hivatkozik, azE. fí.-ra. Sajnosan konstatálja, hogy a theologiák terminológiáját illetőleg az E. A..-al szemben visszafejlődés van. Nem hajlandó az E. A.-ban biztosított jogról lemondani. E törvényre támaszkodva csatlakozik Draskóczy indítványához, fí bizottság ez indítványt elfogadja. Az elnök konstatálja, hogy a meglévő állapotokkal ez indítvány nincsen ellentétben. Miután Bancsó a jövő fejlődése szempontjából álláspontját feladja, a bizottság a főiskolákat az előadó szövegezésében igy állapítja meg: 1. Hittudományi kar (a theologia-akadémia elnevezés helyett) 2. fog- és államtudományi kar, 3. Bölcsészeti fakultás. Euangélikus tanárképzőintézet. 4. Egyetem. 2. Elnök felveti a theologiákkal kapcsolatban, váljon a tanítók lelkészekké képzése nem volna-é kívánatos és lehetséges? nagy a lelkész hiány, kisebb helyekre lelkészt nem lehet kapni, a filL ákban az ily lelkész-tanító a lelkészi teendőket is végezhetné. Pröhle, Draskóczy az eszmét helyesli. Ha a lelkész-tanító képesítéssel bírna, ott a hol nincsen tanitó, lelkész a tanítói teendőket is végezhetné. Elnök rendkívül fontosnak tekinti az egyház szempontjából e kérdés helyes megoldását. Hivatkozik ismételten a szász egyház példájára, fl bizottság osztja az elnök véleményét, de mivel az eszme nem ért meg teljesen, törvényhozásílag est realizálni korainak tartja. 3. flz emberbaráti nevelőintézetre nézve kimondja a bizottság, hogy ezeket a belmisziói bizottság körébe utalja. Felsorolásukat azonban itt taríja szükségesnek, mivel ezek részben nevelő intézetek. 4. Magas nívójú vita fejlődött ki az iskolák államosításának mikén való megakadályozásának kérdésében. Hozzászóltak igen sokan. Egyhangúlag elfogadták az előadó javaslatát: „tanintézetek végleges meszüntetése a fenntartó testület felterjesztésére csak egyetemes közgyűlési határozattal történhetik." 5. Az iskolák ellenőrzésére és adminisztrációjának gyorsabbá tételére nézne elfogadta a bizottság az előadónak köueíkező javaslatát: Az egyházmegyei, egyházkerületi elnökség, valamint az egyetemes felügyelő jogosítva vannak a felügyeleti és ellenőrzési jogot az összes alárendelt iskolákban közvetlen és személyesen gyakorlati és esetről-esetre az alárendelt iskolába iskolalátogatókat és szak felügyelőket küldeni. Az eredmények és gyors tanügyi administráció érdekében az egyházi hatóságok tanügyi intézkedési jogaik egyrészt az elnökségre átruházhatják. Ezen átruházott hatáskört főbb vonásaiban minden fokú hatóságra nézve külön az iskolai bizottságok szervezetéről szóló szabályrendelet állapítja meg. Ma ezen szabályrendelet állapiíja meg a megbízott szak felügyelők és iskolalátogatók hatáskörét. 6. Az iskolák állami segélyezésénél az iskolák autonómiájának megvédése szintén foglalkoztatta a bizottságot. Az elnök itt a mult nagy hibáira mutat reá. Az alapítványi segélyezést kellett volna annak idején kivánni. Igaz, hogy iskoláink a segélyre reá szorultak s azok nélkül nagy részük elsorvadt volna, de mégis azt hiszi, hogy ha az egyház nem időről-időre fogadja el az autonómia csorbulásával járó segélyeket, hanem követeli az őt jogosan megillető alapítványi jellegű segélyezést, már régen célt ért volna. Persze ma már a tényeken változtatni nem lehet. Gömöry János reá mutat arra, hogy az ujabb állami fizetési kiegészítések (jogakadémia, tanítóképző és gimnázium) még törvényhozásilag