Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-07 / 10. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 114 sincsenek biztosítva, ellenben a kormány az e eimen adott segélyezések ellenében autonómiánkba ütköző jogokat biztosított magának (tanítóképző intézetek); a tanítók segélyezése törvényhozásilag történt ugyan, de ez is az autonómia csorbulásával járt. Felveti a kérdést, váljon a zsinati törvényben nem lehetne-é e segélyezésekkel szemben az iskolák jellegének megvédésére óvó intézkedéseket tennünk? Talán helyes volna intézkedni a fölött, hogy az egyházi főhatóságok minden iskoláink autonómiáját érintő kormány intézkedés kibocsátása előtt keressék a kormánnyal való érintkezést. Dr. Mihler Károly az egyház legégetőbb kérdésének tekinti az iskolák állami segélyezésének megoldási módját. A Gömöry által javasolt utat-módot azonban megfelelőnek nem tekintheti. Bancsó Antal, Hollós János hozzászólása után elnöh felveti a kérdést, váljon tanácsos-é a törvénybe e kérdést bármilyen formában megoldani. Nagyon jól tudja u. i. azt, hogy p. u. középiskolák tanárainak állami fizetés kiegészítése, amely az ó államtitkári működése idejében egyszerű miniszteri rendelettel minden feltétel nélkül lett folyósítva, mily nagyot lendített középiskoláinkon. Sok esetben tehát jó reánk nézve, ha az E. A. nem intézkedik. Hivatkozik a szászegyház törvényeire. E törvényekben sehol sincs még megemlítve sem az állam, nem történik hivatkozás az állami törvényekre, a kormányra stb. Igy aztán érthető, hogy Megyarországon a legideálisabb autonómiája a szászoknak van. Legkönnyebb az ily segélyeket igénybe venni, de az ellenérték a tapasztalás szerint rendesen nagy. Dr. Mikler Károly és Masznyik Endre hozzászólása után a bizottság kimondja, hogy e kérdésre néze maradjon változatlan az E. A. 193 §-a. 7. Ezután a bizottság az előadó javaslatára több kisebb változtatással elfogadja a zsinati bizottság javaslatát az iskolák felátlithatására nézve. Előadó felveti azt a kérdést, váljon mi történjék akkor, ha egyesek, testületek intézeteiket az egyház felügyelete alá akarják helyezni? Dr. Masznyih Endre, Pröhle Henrih e kérdés megoldását nem tartják törvénybe valónak. A bizottság igy határoz. 8. Előadó javaslatára a bizottság kimondja, hogy kívánatos a jövő kedvezőtlen alakulása esetére (államosítás) ha minden iskola alapot létesít; de ez háztartási kérdés lévén, Pröhle Henrih és Masznyih Endre indítványára áttétetik a pénzügyi bizottsághoz. 9. Előadó javaslatára Dr. Mihler Hároly és Händl Vilmos felszólalása után kimondja, hogy iskolák államosítása, községesitése az egyetemes közgyűlés utján az illetékes hatóságok maghallgatása alapján történjék. 10. Az iskolák tanügyi rendszerére a tanárok, tanitók szolgálati viszonyaira a tankönyvek engedélyezésére nézve az előadó javaslata ment keresztül. E kérdésekben az egyetemes közgyűlés dönt az alsóbb fokú hatóságok meghallgatása alapján. 11. Nagyobb vita támadt a tanárok, tanitók díjazásának kérdésénél. Az előadói javaslat többé kevésbbé egyezett a zsinati bizottság erre vonatkozó javaslatával; a tanerők díjazása a megfelelő állású állami tanerők díjazásával egyenlővé teendő. Elnök szerint e §. elhagyandó. Mert az egyház vagy képes a megfelelő díjazást megadni vagy nem. Ismételten kifejezést ád azon véleményének, hogy helytelen részünkről a zsinati törvényben az államra hivatkozni. Nagyon jól tuja, hogy mit jelent az egyházra nézve, ha jól fizetett tanerői vannak. Szerinte iskoláinkkal állunk vagy esünk. Ne értsék tehát őt félre, nem a tanerők jobb javadalmazása ellen szól s ha valaki e §.-t megtudja ugy szövegezni, hogy abban az államra nem történik hivatkozás, elfogadja azt. fí tanitók és tanárok társadalmi megbecsültetéseért is küzdeni akar. Ilyennek tekinti azon törekvést is, amely szerint lehetővé kellene tenni a tanítóknak a lelkészi pályára való átlépését. Dr. Mihler Hároly a kérdés lényegét illetőleg az elnökkel egy véleményben van, nem tartja helyesnek az államra való folytonos hivatkozást, mindazonáltal e §-t fenntartandónak véli és pedig oly módon, hogy az előadó szövegezéséből az „állami" szó maradjon ki. Qömöry János ugy vélekedik, hogy ha a tanárok díjazásáról egyáltalán szó van a törvényben, a díjazás normájául el kell valamit fogadnunk. Már pedig nálunk más norma el nem fogadható, mint az állami tanerő díjazása. Habár ő is meghajlik az elnök érvei előtt, ez esetben kikerülhetetlennek látja, hogy az államra ne történjék hivatkozás. Haczián János hivatkozik arra, hogy az 1907 évi törvény már is kimondotta, hogy a felekezeti tanitók fizetése az államiakéval egyenlővé tétessék. Ha tehát az állam ezt megköveteli, nincsen semmi ok arra, hogy mi is u. ezt törvényünkbe ki ne mondjuk. Drashóczy Lajos ugyanígy nyilatkozik az érvényben levő E. fí. megfelelő intézkedéseire. Ezekután az elnök módosító észrevételeivel a bizottság az előadó javaslatát elfogadta. 11. A zsinati b/zottság javaslatának 237 §-át, amely a tanárok és tanitók képesítésére, működésére vonatkozik, egyszerűbben és tömörebben óhajtja formába önteni. 12. A tanerők választására nézve az E. A. 198 §-át jobbnak tekinti a bizottság a zsinati